Ungváry Zsolt: Kitől mi várható

Honnan keveredik elő egy politikus? Orbán Viktor a Nagy Imre temetésen elmondott beszédével vált országszerte ismertté, aztán nyolc évnyi ellenzéki politizálással folytatta, mígnem 1998-ban egy koalíciós kormány élére állhatott. Addigra már – és azóta is – gondolkodásáról, tetteiről, mozgatórugóiról szinte mindent lehetett tudni; kiszámítható, mit miért tesz, merre tart, mi várható tőle.

Annak idején Horn Gyula például kettős háttérből érkezett. Pufajkás múltja miatt bizonyos körökben vállalhatatlan volt, ám egyesekben a kádári nosztalgiát testesítette meg. A rendszerváltáskor ügyesen sajátította ki a német újraegyesítésben játszott magyar főszerepet, és az 1990 utáni óhatatlan gazdasági visszaesés idején a legerősebb ellenzéki párt vezetőjeként várható volt, hogy egy visszarendeződéskor ő lesz a miniszterelnök.

Medgyessy sem tagadta meg gyökereit, pontosan az a pártállamban karriert csináló, a technokrata értelmiségi imázsát felépítő, valójában D-209-es ügynök volt ő, aminek mindig is látszott.

Magyar Péter – akiről, ellentétben a fent nevezettekkel, bő két évvel ezelőttig gyakorlatilag senki sem hallott (még focistafeleségként is csak a belső kör tartotta számon) – a NER masszív haszonélvezőjeként éppenséggel saját mostani politikájának legjellegzetesebb célpontja lehetne. Személyiségéről – legalábbis ép erkölcsi érzékű és jóízlésű ember számára – eddig csupa negatív vonás derült ki. Ennek ellenére olyan hívő közönsége támadt, amely tévedhetetlenségét hirdeti. Hozzá foghatóan imádott politikus – legalábbis a virtuális térben – talán még nem akadt a modern korban. Itt azért, figyelmesebb szemlélő talán érzékelhet némi feszültséget a nagy (tulajdonképpen az eddigi ismeretekre építve alaptalan) elvárások és az ezeket beteljesíteni hivatott alany várható teljesítménye között. Mindenesetre kevesen indítottak ilyen magasról, és ennyire megalapozatlanul, mint ő.

Érdekes a magyar társadalom viszonya a vezetőihez. Ferenc József és Kádár János is a leggyűlöltebb emberként került hatalomra. Egy-egy forradalom és szabadságharc leverőiként, bosszút álló gyilkosokként. Össznépi megvetés övezte őket. Hosszú regnálásuk végén mégis népszerűek lettek. Korszakok névadóivá, talán a megszokás vagy az apa-kép iránti igény miatt szeretett bölcs vezérekké váltak. De a bűnből nem születhet megváltás. A monarchia szétesett, Magyarországot feldarabolták, Ferenc József uralmának vége véres és tragikus lett. Kádár gazdasági összeomlásba, erkölcsi nihilbe vitte a nemzetet, az összeomlás nem lett ugyan véres, de talán emiatt is igen maszatos.

Ellentétes utat járt be Orbán Viktor, aki dicsőségben és népszerűen jött (annak ellenére, hogy a globalista-baloldali sajtó kezdettől fogva gyalázta), kormányzása nemzetpolitikai és gazdasági sikertörténet volt, a nemzetközi válságok dacára (igen, az volt, soha nem látott családtámogatásokkal, felsorolhatatlan építkezésekkel, a közvagyon gyarapodásával, és hosszú évekig, több ízben még választói elégedettséggel is párosulva), mégis sikerült hosszas, célzott, az új világhoz remekül alkalmazkodó módszerekkel sokakkal meggyűlöltetni. A hosszú uralom nem megszokást, elfogadást eredményezett, hanem dühöt. Vajon miért?

Természetesen voltak hibák, ahogy semelyik államférfi és rendszer nem mentes ezektől. Mátyás király a felesége nyolcéves unokaöccsét tette meg esztergomi érsekké, leszámolt az ellene fellázadó egykori nevelőjével, nagybátyját nem váltotta ki a török fogságból, és a déli végek védelme helyett inkább nyugati hadjáratokra fordította katonai erejét; a trónöröklést sem sikerült megnyugtatóan rendeznie, mégis legsikeresebb, legszeretettebb királyaink között tartjuk számon; hivatkozási alapunk, népmeséink hőse, utcák-terek viselik nevét, szobrai díszítik városainkat.

Amikor Horn, Medgyessy vagy Gyurcsány megnyerte a választásokat, az akkori győztesek eufóriában várták a kánaánt. Voltunk, akik pontosan tudtuk, hogy nem jön el, sőt. Lehetett volna, hogy mi tévedünk, és a fentiek sikeresen kormányoznak. De nem így lett. A történelmet nem lehet megerőszakolni. Hazugságokkal, színjátékkal, megtévesztéssel lehet rövid távú sikereket elérni. Hosszú távút nem.

Magyarországon, ha elmúlt tizennyolc éves, bárki szavazhat. Hál’ Istennek ez a vakbélműtétek elvégzésére, villanyvezetékek kijavítására, atomerőművek ellenőrzésére nem vonatkozik. Pedig lehet, hogy bárkinek sikerülne, ha megnéz néhány influenszer videót. Vagy mégsem?

Vezetőkép forrása: magnific.com