Ungváry Zsolt: Jókor, jó helyen
Korunk egyik közhelyes, ám divatos kifejezése, hogy valaki „jókor van jó helyen”. Pedig lehet ennek igazán mély tartalma is. Végül is a véletlennek az életünkre gyakorolt pozitív hatását mutatja.
A véletlenül vagy sorsszerűen bekövetkező eseményeket nehéz elválasztani, hiszen életünk – már a puszta létezésünkhöz szükséges rengeteg előfeltételtől kezdve – megannyi egészen apró vagy meghatározó fordulata csupa ilyenekből áll össze. Számtalan ponton ágazhatna sorsunk másfelé, de végül mindig csak egy út lesz.
Erre is – mint minden egyébre – bőven találhatunk példát a Bibliában. Gondoljunk bele, milyen hihetetlen szerencséje van annak a házasságtörő asszonynak, akit ahelyett hogy rögtön megköveznének – amint azt a törvény előírja – előbb a farizeusok ötletére Jézushoz viszik, őt akarván ezzel csapdába csalni. A nőnek az a kivételes helyzet jut osztályrészéül, hogy maga az Isten fia mond felette ítéletet, amivel egyszerre ússza meg a halálbüntetést és szolgál például az utókornak.
Lázár még ennél is „jobb helyen” van, mivel kedves barátja az Úrnak, a halálból is visszatérhet, igaz, csak ezt a földi pályát folytatandó, de mégis, sok-sok elhunyttal ellentétben számára felfoghatatlan előnyt jelent az a véletlen, hogy abban a korban és abban a közegben él, ahol erre alkalma nyílik.
Nem maradt fenn a neve annak a gyereknek, akit Jézus hirtelen odahív az apostolok közé, amikor azok megkérdezik tőle, ki nagyobb a mennyek országában. Ő pedig elébük állítja ezt a kisfiút (vagy kislányt?), és rajta mutatja be:
„Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.”
Vajon mesélte-e még öregkorában is, amikor a kereszténység már elterjedt Rómától Antiókhiáig, hogy én vagyok a Máté evangéliumában szereplő gyerek? Miképpen befolyásolta későbbi életét?
A rómaiak bizonyára sok száz bűnözőt ítéltek halálra, akik reménytelenül pusztultak el a kereszten, s holttestükön varjak lakmároztak. De közülük egy, aki „jókor volt jó helyen”, a jobb lator abban az egyedi kiváltságban részesült, hogy maga Jézus ígérte meg számára az üdvösséget, amiért a döntő pillanatban felismerte mellette szenvedő sorstársában az üdvözítőt.
De gondolhatunk kellemesebb történetekre, mint például a pásztorokéra; hányan, hányszor táboroztak a szabad ég alatt, és mégis annak a néhányuknak adatott meg, hogy az újszülött megváltót láthassák, akik éppen „jókor voltak jó helyen”.
Ezzel szemben mit gondoljunk Kaifásról és a többi főpapról, akik évszázadok óta várták a Messiást, ismerték és őrizték az erről szóló iratokat; tanulmányozták a próféciákat, készültek az eljövetelre, és amikor ott állt előttük, nem ismerték fel. Micsoda tragédia!
A maguk szempontjából ők rosszkor voltak rossz helyen. Ha Jézus tíz évvel később ölt testet, egy másik főpap nevét emlegetnénk az ügyében. Vajon ő is istenkáromlónak minősíti és elítélteti? Vagy mindennek éppen így kellett történnie, hiszen kereszthalál nélkül nincs megváltás? Ez a dilemma Júdás esetében is felmerül. A húsvéti bárány áldozatának bemutatásához elengedhetetlen volt, hogy az Isten fiát hóhérkézre adják. Júdás áruló gazember vagy az isteni terv nélkülözhetetlen része? Persze személyesen épp úgy felelős, mint az ötvenes évek vérbírói, akik azzal védekeztek, ha ők nem ítélik el az ártatlanokat, megteszi más. Csakhogy akkor annak a másnak kellene viselnie a tettei következményeit.
Mások sorsában fedezhetjük fel a sajátunkat is. A jobb lator vagyunk-e, a kisgyerek, a bűnös asszony, vagy netán Pilátus, aki szintén nem tudott élni a lehetőséggel, hogy megmentse az Isten fiát, jóllehet megpróbálta. Érezte a felelősségét, de gyenge volt ahhoz, hogy az igazán nagy döntést egyedül kimondja.
Kisebb ügyekben ugyan, de mi is dönthetünk jól, rosszul, viselve a következményeit, vagy viccesen elütve azzal, hogy jókor (rosszkor) voltunk jó (rossz) helyen.
Vezetőkép: illusztráció. Forrás: Pixabay
