László Attila: A Jóisten mindig akkor szólít meg minket, amikor a legkevésbé számítanánk rá

A kézdivásárhelyi énekes egy egyszerű, hagyományos székely családban nőtt fel, ahol a zene nem feltétlenül volt központi szerepben, mégis hamar kiderült, hogy Attila kivételes hangi adottságokkal rendelkezik. Gyermekként autodidakta módon kezdett énekelni, később pedig hangszeres tudását is fejlesztette, zongorázni tanult, ami zenei pályáját is meghatározta.

László Attila neve a 2010-es évek elején vált ismertté a magyar nyilvánosság számára, amikor fiatal kora ellenére megnyerte a Csillag születik televíziós tehetségkutatót. Mindössze 14 éves volt, amikor jelentkezett a műsorba, és már az első fellépésével lenyűgözte a közönséget. Tiszta, mégis erőteljes bariton hangja, valamint az a fajta érzelmi töltet, amellyel a dalokat megszólaltatta, messze kiemelte a mezőnyből. Különösen emlékezetesek voltak azok az előadásai, amelyekben a legendás Máté Péter dalait énekelte, hiszen hangszíne és stílusa sokakat emlékeztetett a néhai művészre.

A győzelem nemcsak anyagi elismerést jelentett, hanem egyben egy komoly lehetőséget is arra, hogy professzionális zenei pályára lépjen. A tehetségkutató után Magyarországra költözött, hogy közelebb legyen a zenei élet központjához, és tudatosan építeni kezdte karrierjét.

Nem sokra rá felvételt nyert a Kőbányai Zenei Stúdió intézményébe, amely Magyarország egyik legismertebb könnyűzenei képzése. A zenei tanulmányok hozzájárultak ahhoz, hogy ne csak előadóként, hanem zenészként is felhelyezze magát a könnyűzenei térképre.

Első albuma, az „Ezer szív együtt dobban” 2012-ben jelent meg. A következő években számos koncerten lépett fel Magyarországon, Erdélyben, Székelyföldön és más magyarlakta településeken.

A hitéletéről eddig csak elvétve lehetett hallani tőle, viszont idén márciusban a keresztény 777 youtube csatorna vendégeként őszintén mesélt az Istennel való kapcsolatáról. Emellett mesélt a zeneipar kihívásairól és az élete fontos történéseiről.

A fiatal énekes a műsor után úgy érezte, hogy egy vákuumban van, hiszen hirtelen vége lett és egyik pillanatról a másikra már nem szerepelt minden hétvégén az ország legnézettebb műsorának képernyőjén, azaz eljött az önmenedzsment időszaka.

„Velem azt történt, hogy mondhatni elfelejtettek. Lecsengett ez az egész”

– nyilatkozta az énekes a karrierje kezdeti nehézségekről a Csillag Születik c. műsor után

Kiemelte viszont a szüleivel való mély kapcsolatát, ami átsegítette ezen az időszakon.

„A szülői támogatás megvolt, a szüleim mindig hittek bennem. Mindig azt mondták, hogy ne akarjak több lenni, mint aki vagyok.”

Attila kifejtette, hogy ez a szülői útmutató nem arról szól az ő felfogásában, hogy az embernek ne legyenek álmai, céljai, hanem arról, hogy magunkon ne nőjjünk túl, azaz ne képzeljünk többet magunkról, mint ami a valóság.

Az énekes hangsúlyozta, hogy az egyszerűség számára pontosan ezt jelenti, valamilyen módon az alázattal szinonim:

„Az egyszerűségben hiszek és azt is szeretném képviselni.”

Az élő fellépésekkel kapcsolatosan megemlítette, hogy a koncertjei 80%-a az anyaországban, itt Magyarországon történik és egyre ritkábban látogat Erdélybe.

„Ritkábban vagyok Erdélyben, ritkán vagyok otthon, de amikor otthon vagyok, akkor tényleg otthon vagyok. Amikor ott lépek fel, akkor van bennem egy jó érzés. Éreztetik velem, hogy közülük való vagyok. Éreztetik az emberrel, hogy sorstársak vagyunk. Mégiscsak összeköt ez a magyarság és jó ezt megtapasztalni. Jó nemzetben gondolkodni, jó valahova tartozni. A tudat, hogy tartozunk valahová, hogy van nekünk is a Földön egy nép, egy nyelv, ahova tartozunk, nagyon jó.”

Ez az érzés különösen akkor fogalmazódik meg benne, amikor úgy hozza az élet vagy a hivatás, hogy távol van Európától, például több koncertet adott már Amerikában és Ausztráliában is az ottani diaszpóra előtt.

„Érdekes, hogy minél messzebbre megyek, annál inkább megfogalmazódik bennem, mennyire fontos ez.”

A beszélgetés során kitért arra, hogy a műsor előtt az volt az elképzelése a saját életével, pályájával kapcsolatban, hogy Erdélyben marad és vendéglátós muzsikus lesz, esküvőkön, rendezvényeken énekel majd. Az élet aztán máshogy hozta, és ezáltal elhagyta szülőföldjét, aminek a ténye sokáig bántotta őt legbelül.

„Sokszor gondolkodtam rajta, mennyire volt helyes, hogy eljöttem Erdélyből, nem hűtlenség-e ez? De megértettem, hogy a Jóisten ezt az utat adta nekem. Úgy látszik az én utam az, hogy menjek és hirdessem az Igét úgymond, menjek és énekeljek erről, úgy látszik, hogy ez a célja a Jóistennek velem.”

Később úgy folytatta, hogy ő mindig is büszke székely lesz és ma már nem érzi azt, hogy hűtlen lenne.

Az igazi, őszinte Istenhit és a Mindenhatóban való valódi hitbizonyosság hosszú évek során alakultak ki benne.

„Ehhez idő kellett, engem hitben neveltek, tudtam, hogy van Jóisten és Jézuska, de ezt igazán megélni, hogy elmélyüljön, ehhez idő kell. 20 éves korom körül kezdett bennem elmélyülni, hogy mi is az igazi hit, azon kívül, hogy az ember elmond egy imát. Sokszor eszembe jut az az idézet, hogy Emlékezzél meg az egész útról, melyen hordozott téged az Úr. Nekem ez ad erőt, hogy megemlékezek az egész útról.”

Lassan betölti a harminc éves kort és állítja, hogy mostanában többet gondolkodik ezeken a fundamentális emberi, szellemi kérdéseken, mint korábban bármikor és nem is rejti véka alá.

„Én ezt merem képviselni, én megvallom ezt az emberek előtt. Én elismerem, hogy én egyedül gyenge lennék. Attól vagyok erős, hogy képes vagyok hinni.”

Továbbá megfogalmazta azt is, hogy nagy vágy él benne aziránt, hogy valahogy visszaadja mind azt a jót, amit Istentől kapott. Szeretne élni az Tőle kapott ajándékokkal és nem visszaélni.

„Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt az én Mennyei Atyám előtt” -Máté 10:32

Körülbelül 10 évvel ezelőtt nagyon nagy hatást gyakorolt rá a Tűzszekerek című film, különösen az a filmben vázolt szemléletmód, hogy a Jóisten örömét leli abban, ha valaki a tehetségét felhasználja. Erről írt is egy dalt 2014-ben, a címe „Ki bennem élsz”.

„Nálam itt indult el a nyílt megvallás.” – mondta László Attila erről az időszakról.

Kevesen tudhatják, hogy Attila gyerekkorában tagja volt egy keresztény könnyűzenei dicsőítő zenekarnak, ami Noé bárkája névre hallgatott. Ezzel a formációval a helyi katolikus közösségben játszottak rendszeresen dicsőítő dalokat.

„A Jóisten mindig akkor szólít meg minket, amikor a legkevésbé számítanánk rá” – osztotta meg tapasztalatát az Istennel való párbeszédről.

Vezetőkép forrása: Facebook/László Attila