Fekete Ildikó hímestojás-festő a Vasárnapnak: Felszálló ágban vagyunk, egyre többen írnak tojást Magyarországon

Fekete Ildikó Fejér vármegyei hímestojás-festőt még bő két héttel húsvétot megelőzően, illetve egy nappal Amerikába való elindulása előtt értük utol. Mintagazdagságról, a tojásírás és a matematika kapcsolatáról és további kutatásirányairól is beszélgettünk a Népművészet Ifjú Mestere díjas alkotóval, aki egyébként nem első alkalommal szállt repülőre, hogy New Yorkba érkezvén hímestojás-festő foglalkozásokat tartson a kézműveskedés csodájára gyakran rácsodálkozó amerikaiaknak, s a magyarságukat a hagyományőrzésen keresztül megélő kint élő magyaroknak.

– Sokat utazik a tojásfestésnek köszönhetően is, a teljesség igénye nélkül: Peking, Sydney, Tel-Aviv, Baskíria, New York is azon helyek között van, ahol megfordult. Mit tapasztal a foglalkozásain, milyen a megítélése a magyar tojásfestésnek külföldön?

– Azt tudom mondani, hogy nagyon izgalmasnak tartják. Azt mindenki egyből látja, hogy nagyon egyszerű alapanyagokat használunk, tojás kell hozzá, illetve méhviasz, és az eszközök is nagyon-nagyon egyszerűek. Ezekből az egyszerű eszközökből gyönyörű dolgokat lehet készíteni viszonylag rövid idő alatt. Azért a mai világban ez is fontos, hogy belátható időn belül elkészüljön egy alkotás. Sokan ki is tudják próbálni a tojásfestést az ilyen alkalmak során, és például a nyugati országokban, akár Franciaországban vagy az Egyesült Államokban nem annyira szoktak az emberek kézműveskedni, és ezért még külön meg is lepődnek, hogy nahát, ők is el tudnak készíteni egy tojást, s hogy nem is gondolták volna! Nagyon érdeklődnek, és nagyon nagy sikerélménnyel is távoznak, mert ez egy olyan dolog, amit, ha nem jönnek el az én foglalkozásomra, akkor máshol nem látnak. Nekik ez egy kuriózum is; érdeklődnek a kultúra iránt is, de érdeklődnek a kézműves tevékenységek iránt is.

– Most is emiatt utazik?

– Így van, kilenc workshopot fogok tartani a New York-i matematikai múzeumban (National Museum of Mathematics). Ezt azért is emelném ki, mert próbálunk úgy rendezvényeket szervezni, hogy ne csak azokat vonjuk be, akik a magyar kultúra iránt érdeklődnek vagy érintettek, hanem próbálunk olyanokat is bevonzani ezekre az eseményekre, akik teljesen más dolgok iránt érdeklődnek. A matematikai múzeum látogatói általában a matematika iránt érdeklődnek, de a hímes tojások nagyon komplexek, úgyhogy matematikai szempontból is lehet tojást festeni, ezért ezek mindig nagyon nagy sikerű rendezvények. Nem most tartunk ott először foglalkozásokat. A legelső alkalommal nem is húsvétkor voltam, hanem halloweenkor, és akkor is telt házas, illetve várólistás foglalkozások voltak.

– Azt tudom, hogy matematikus végzettségű, és bizonyára a matematikának és a tojásfestésnek vannak közös metszéspontjai, de a New York-i matematikai múzeum hogyan talált önre? Vagy fordítva történt?

– Ez közvetítőkön keresztül valósult meg.

Az én New York-i utazásomat a Tulipán Foundation szponzorálja, illetve szervezi, ők azok, akik helyszíneket keresnek. Nekik is van saját helyszínük, de próbálnak más múzeumokkal, más rendezvényekkel összekapcsolódva az ottani vendégeket is bevonzani a magyar kultúrába.

Amikor én megyek, akkor az mindig a Tulipán Foundation szervezése. Ők mindig valami eseményhez kapcsolódóan vagy a helyi magyar közösség eseményeire szerveznek programokat, hogy a magyar kultúrát New Yorkban is megélhessék.

– Mennyiben visel egyedi jegyeket a magyarországi, illetve a Kárpát-medencei tojásfestés a világ más területein ismeretes tojásfestéshez képest?

– Magyar tojásfestésről elég nehéz beszélni, mert

a magyar nyelvterületen belül is nagyon különböző motívumok, színhasználatok vannak, tehát például egy gyimesi tojás és egy sárközi tojás egymással összehasonlítva ég és föld.

Inkább azt mondanám, hogy a technika maga, ahol tojást írnak, főleg a kelet-európai országokban, az mindenhol ugyanaz, de nem országonként, hanem inkább kisebb régiónként változik a mintakincs. Vannak olyan jegyek, amelyek egy adott népcsoportra inkább jellemzőek. Például a szláv népek előnyben részesítik a geometrikus mintákat, amiket tényleg szerkesztésekkel lehet nagyon szépen előállítani. Ezzel szemben a magyar minták azok inkább a növényeket, állatokat próbálják ábrázolni. Itt is vannak geometriai minták, de összességében talán kevesebb. Például a Gyimesben is nagyon sok állat- és növényábrázolás van, Sárközben is szinte csak gyönyörű tulipánok, ibolyás motívumok lelhetőek fel, és ezzel szemben például egy szlovén mintában ilyen mintákat nem találunk, ott csupán a geometria által előállított nagyon szép, de nem konkrét dolgokat ábrázoló mintákat lehet felfedezni.

– A tojások a termékenység, az újjászületés szimbólumai és nagyon erősen részei a húsvéti hagyománynak. Ez máshol is így van?

– Igen, például az ukránoknál nagyon erős a hímes tojás készítésének a hagyománya, és ott is különböző hiedelmek kapcsolódnak ehhez. Természetesen a „magyar” tojás is, ahogy mondta, a termékenységnek, az újjászületésnek egy szimbóluma. Magyarországon például az a szokás, hogy amikor a fiúk jönnek, meglocsolják a lányokat, és a lányok ezért cserébe egy hímes tojást adnak ajándékba – ez is a termékenységet hivatott megjeleníteni egy 18-as karika mentes formátumban.

– Még egy picit a szakmai utakról. Hogyan lehet becsomagolni a tojásokat, hogy azok sérülésmentesen tudják átvészelni a repülőutakat? Gondolom, visz magával a gyűjteményéből.

– Így van, hála Isten ez nem olyan bonyolult, mint amilyennek az ember gondolná.

Én sehova nem megyek tojás nélkül, nekem a bőröndöm mindig tele van.

Persze nem a feladós poggyászba teszem ezeket, hanem kizárólag a kézipoggyászba. Szépen egyesével elcsomagolom a tojásokat kis műanyag hengerekbe, amiket kis zsebkendővel kitömködök, hogy puhán legyenek, és tulajdonképpen végig velem vannak. A kézipoggyászt nem kell odaadni senkinek, tehát személyesen felügyelem őket, így azért elég jó arányban meg szoktak érkezni. Egy-egy persze mindig van, ami eltörik különböző okokból kifolyólag, de azért összességében egy kis bőröndben úgy 100-120 tojás elfér, úgyhogy ennyi veszteség még jó arány szerintem.

– Hányféle technikával dolgozik, ha ezt így lehet számszerűsíteni, illetve mennyi egyedi motívumkészletet használ?

– Kettő ugyanolyan mintát elég ritkán készítek. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert egyszerűen nem lehet. A tojások alakja is teljesen más, illetve készítés közben mindig jönnek új ötletek, a színezéssel is nagyon sokat lehet variálni. Az itthoni gyűjteményem körülbelül 6000 darabos, és szerintem ami ebből teljesen különböző, az biztos, hogy 5000 minta, a többi pedig a gyakorlás eredménye, amíg eljutottam oda, ahol most tartok.

– Hagyományőrzésnek vagy művészetnek, önmegvalósításnak éli meg a tojásírást, tojásfestést?

– Ezt a kettőt nem igazán lehet elválasztani egymástól. Nyilván olyan mintákat készítek, amelyek vagy teljes egészében hagyományosak – arra gondolok, hogy a hagyományos színhasználatot alkalmazom én is –, vagy hogyha kicsit elrugaszkodom, akkor is azért megpróbálok olyan tojást készíteni, hogy rá lehessen ismerni, hogy igen, ez egy sárközi tojás, ez meg egy Hont megyei tojás. Tehát nem készítek olyan mintákat, amelyek teljesen az én fejemből pattantak ki, mindig a hagyományból kiindulva próbálok akár saját elgondolás alapján színezéssel, vagy új technikával, új alapanyagokkal alkotni. Például most, az utóbbi években megjelentek a különböző színű tyúktojások, most már van kék, zöld, barna, fehér, ezekkel is nagyon különböző dolgokat lehet csinálni, de a minta maga az nálam mindig hagyományos. Azt gondolom, hogy ezeknek a mintáknak sokszor jelentése, mondandója van, ami sokkal fontosabb az én egyéni elképzelésemnél. Ez egy népnek az elképzelése, ami sokkal erőteljesebb, mintha én magamtól elkezdenék teljesen független mintákat készíteni.

– Hogy látja, mennyire népszerű, mennyire él a tojásfestés hagyománya ma Magyarországon így húsvét idején?

– Szerintem felszálló ágban vagyunk. Amikor én elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor egyszerűen alig találtam olyan embert, akitől tudtam volna kérdezni. Nyilván én sem úgy születtem, hogy mindent tudok. Nagyon sok kérdésem volt technikával, mintákkal kapcsolatban, és csak nagy nehezen, a Mesterségek Ünnepén sikerült a mesteremet megtalálni, de ő Baranya megyében élt akkor. Tehát abszolút nem volt egyszerű. Szerintem ehhez képest most már nagyon sokan írnak tojást, tényleg nagyon sok helyen tartanak olyan kézműves foglalkozásokat, ahol el lehet sajátítani az alapvető technikákat. Tőlem is nagyon sokan kérdeznek, megtalálnak az interneten keresztül, nekem is vannak oktató videóim. Van, aki már úgy jön hozzám, hogy jaj, hát az én Youtube-videóm alapján tanult tojást festeni, és nézzem meg, hogy most hol tart. Úgyhogy szerintem nagyon jók vagyunk ebből a szempontból, mert az évek során most már többszöröse azoknak az embereknek a száma, akik ha nem is egész évben, de legalább húsvétkor írnak tojást.

– Említette, hogy vannak Youtube-videói, voltaképpen tanítja is a tojásfestést, könyvet is adott ki erről. A honlapján van egy interaktív térkép, amit bővít a tojások eredethelye szerint. Mi az a következő projekt, amiben most gondolkodik a tojásfestés kapcsán?

– Célom az, hogy a magyar mintákat összegyűjtsem. Még azért itt is vannak hiányosságaim. Amit eddig megmutattam akár a honlapomon, akár a könyvben, arról nagyon remélem, hogy az még nem a teljes magyar mintakincs, és még lehet hova nyúlni, és újabb tájegységeket felfedezni. Ez természetesen múzeumi gyűjtések révén lehetséges. Persze engem nemcsak a magyar minták érdekelnek, hanem a környező népek mintái is. Szlovák, szlovén, lengyel mintákat is készítek, ezekből is, remélem, hogy még van azon kívül, mint ami jelenleg a honlapomon látható.

Mindig, ha látok valami újat, az engem magával ragad, és akkor azonnal elkezdem kutatni.

Kutatni úgy lehet, hogy az ember már tudja, mit keres, mert sokszor nincsen odaírva, hogy ez a tojás micsoda, illetve egy képen nagyon sokféle tojás is lehet, amelyeket azért valahogy a kutatónak el kell különítenie egymástól. Tehát amikor már megvan az, hogy mit keresek, akkor szoktam is találni ahhoz kapcsolódóan dolgokat, és akkor, ha már van 30-40 mintám egy adott tájegységről, akkor azokat már el szoktam készíteni, így bővül a honlap is, és így bővül az én tudásom is.

Vezetőkép: Fekete Ildikó hímestojás-festő. Fotó: Vermes Tibor