Megrázó vallomás: Christina Applegate memoárjában gyilkosságnak nevezi abortuszát (18+)
Christina Applegate fájdalmas részleteket osztott meg múltjából memoárjában. A szklerózis multiplexben szenvedő színésznő, akit legtöbben az Egy rém rendes család Kelly Bundyjaként ismerhetünk, nemrég megjelent könyvében idézte fel, hogyan vetette el meg nem született gyermekét 19 évesen azért, hogy felfelé ívelő karrierje ne szenvedjen csorbát. Vallomása azért is bátor és megkapó, mert számos sztár alkalmazza azt a hamis választáspárti érvelést, hogy karrierje saját gyermeke életének kioltása nélkül nem teljesedhetett volna ki.
Christina Applegate neve sokak számára összeforrt a vígjátékok és sitcomok világával, hiszen számtalan szerepben csillogtatta meg komikusi vénáját. Legismertebb az Egy rém rendes család című sorozat, ahol Kelly Bundyként, a család csinos ám butácska lányát alakította. Aki kicsit is jártas a bulvár területén, azt is láthatta, milyen emberfeletti küzdelmekkel telnek ma a mindennapjai az 54 éves színésznőnek, amióta 2021-ben szklerózis multiplexet állapítottak meg nála. Nemrég jelent meg memoárja „You with the Sad Eyes: A Memoir” (Te szomorú szemű: Emlékirat) címmel.
Ebben írta meg először milyen szörnyű érzések gyötörték, amikor 19 évesen teherbe esett és úgy döntött, az abortuszt választja, hogy a gyermekvállalás ne akadályozza felfelé ívelő karrierjének kibontakozását.
A könyv magyarul még nem jelent meg, a Lifenews.com idézett részleteket belőle. 1991-es naplójából például kiderül, a mára nagybeteg Applegate milyen mély belső konfliktusokat élt meg 19 évesen a terhessége és az abortuszra való felkészülés alatt. A könyvben így ír erről:
„Mindig azt hittem, hogy ha valaha rosszkor esnék teherbe, semmi problémám nem lenne az abortusszal. Hogy nem számít, hogy ez még nem igazi kisbaba. De ez marhaság… hihetetlen ez a teremtmény. Teljesnek érzem magam tőle, mintha biztonságban lennék…” – fogalmazott egykor.
A bejegyzései ezután megváltoznak:
„Ki****ttul terhes vagyok, és csütörtökön megölöm a gyerekemet. Azon gondolkodom, hová a francba mehetnék, hogy felépüljek a gyilkosságból…”
„A családja utálni fog, ha rájönnek, hogy megöltem (…) De nem lehet most gyerekem, mert dolgoznom kell, hogy szórakoztassam ezt a ki****tt világot. Nem tehetem… nem most.”
1991 júniusában, körülbelül három hónapos terhesen, napokkal az abortusz előtt, Applegate egy verset is írt a babához, akit kislánynak gondolt. Szívszaggató sorokkal búcsúzott gyermekétől, akit mélyen szeretett:
„Remélem, megbocsátasz nekem. Szeretném, ha tudnád, hogy megváltoztattál. Felnyitottad a szemem. Anya most nem lehet veled. De tudd, hogy szeret téged…”
Az abortusz előtti napon, 1991. június 12-én ezt írta: „Holnap eljön a nap. Igen, a fájdalom és az összes többi érzelem ostorozza a lelkemet.”
Applegate az életét az elmúlt öt évben váratlanul felbukkanó betegsége, a szklerózis multiplex árnyékában élte. A könyvében ezeket a régi a naplóbejegyzéseket úgy kommentálta, mint amik előre vetítették sorsát: „Majdnem olyan, mintha láttam volna a jövőmet, amelyben a testem benyújtja a számlát a bűntudat, a boldogtalanság és a trauma miatt.”
A színésznő sorai azért is elgondolkodtatóak, mert bár az abortuszt propagáló hangok ezt következetesen tagadják, a beavatkozásnak komoly lelki és testi utóhatásai lehetnek, amelyet a szakirodalom poszt-abortusz szindrómának nevez.
Különösen fontos tanúságtétele annak fényében, hogy számtalan közéleti szereplő, köztük színésznők állnak nyilvánosság elé azzal a szándékkal, hogy saját, egykori terhességmegszakításukat valami félreértelmezett nőjogi aktusként definícionálják. Ékes példa volt erre, amikor néhány évvel ezelőtt Michelle Williams egy Golden Globe gálán nyertes köszönőbeszédében jelentős hangsúlyt fektetett arra, hogy elmondja, most nem állhatna itt, ha nem vetette volna el gyermekét évekkel ezelőtt, s megköszönte Istennek, hogy joga van az abortuszt választani.
Vezetőkép forrása: YouTube
