Sayfo Omar: Az irániak nem sietnek rendszert váltani
Hiába biztatja Jichák Hercog, Izrael elnöke felkelésre az irániakat, s hiába erősítenék meg pozíciójukat akár amerikai támogatással a saját területükön az iráni kurdok, Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjének szavai szerint nincs olyan helyi erő Iránon belül, amely képes és hajlandó lenne a szárazföldön nyomást gyakorolni a Forradalmi Gárdára támaszkodó iráni rezsimre. Miközben „egyelőre úgy tűnik, hogy levegőből valóban nem lehet rendszert váltani az országban”.
– Várható volt-e, illetve mit jelent Irán berendezkedésére és a háborúra nézve, hogy a Szakértők Gyűlése Modzstaba Hameneit, a meghalt Ali Hamenei ajatollah fiát választotta meg az ország új legfőbb vezetőjének?
– Ez azt jelenti, hogy az Iráni Forradalmi Gárda továbbra is erejének teljében van, legalábbis ami a belpolitikai színteret illeti, hiszen Modzstaba Hamenei alapvetően a Forradalmi Gárda jelöltje volt, az ő nyomásgyakorlásukra választották meg. Az egyébként nincs megerősítve, hogy ténylegesen, fizikailag összeült-e a Szakértők Gyűlése, hiszen az ő épületüket a múlt héten találat érte Qomban.
A Forradalmi Gárdának van 190 ezer fegyverese, hozzájuk kötődik a 600 ezer tagú Baszidzs nevű paramilitáris szervezet. Ők most a helyükön vannak: Irán városaiban ellenőrzőpontokat üzemeltetnek, a mecseteknek a hangosbemondóiból folyamatosan szólnak a háborús buzdító dalok, tehát a gárda fizikai jelenléte nagyon megerősödött és érezhetővé vált a háborús körülmények között Iránon belül. Most egyelőre úgy tűnik, hogy levegőből valóban nem lehet rendszert váltani az országban.
Amit Modzstaba Hameneiről tudni kell, hogy ő egy keményvonalas vezető, viszont csak egy középszintű vallástudó. Egészen a közelmúltig ajatollah rangja sem volt, ugyanakkor az édesapja bizalmi köreiben informálisan jelentős befolyásnak örvend. Donald Trump elfogadhatatlannak minősítette a megválasztását, úgyhogy biztosak lehetünk abban, hogy a célkereszt ezután ott lesz a hátán, mint ahogy eddig is ott volt. Nem tudjuk, hogy milyen hosszú életű lesz Irán élén.
– Mint mondta, a levegőből nem lehet rendszert váltani Iránban. Ennek tudható be az, hogy például Jichák Hercog, Izrael elnöke felkelésre biztatja az irániakat? Lehet ennek foganatja, miközben a Forradalmi Gárda a helyén van?
– Nem ő az első, aki ezt teszi. Donald Trump és Benjamin Netanjahu már akkor, amikor megindultak az amerikai és izraeli harci gépek, felkelésre szólította fel az irániakat. De gondoljunk arra, hogy a december végén kezdődött tüntetéssorozatok során a minimális becslések szerint 5 ezer, a maximális becslések szerint 40 ezer ember életét vesztette, pontosabban megölték őket a biztonsági erők. Ilyen előzmények után érthető, ha az irániak nem sietnek az utcákra… Arról nem is beszélve, hogy a tüntetők alapvetően szervezetlenek, nincs is esélyük arra, hogy bármit csináljanak, mivel a másik oldalon az erőszakszervek viszont nagyon is szervezettek, és hamar elejét veszik bárminemű kezdeményezésnek.
Régebben a különböző tüntetések kapcsán az iráni hatóságok igyekeztek úgy tenni, mintha semmi látnivaló nem lenne, mintha nem történt volna erőszak a tiltakozókkal szemben. A december végén kezdődő tüntetések során stratégiát váltottak, a közösségi médiában és a hagyományos iráni médiumokban közszemlére tették a tüntetők képét. Természetesen őket árulóként, idegen ügynökként mutatták be, de az üzenet meglehetősen egyértelmű volt: a rezsim nem tűr ellenzéket.
Ezek alapján érthető, hogyha az irániak nem sietnek rendszert váltani attól függetlenül sem, hogy megindultak az amerikai és izraeli harci gépek.
– Ahmed Barakat, szíriai kurd vezető nem ajánlja az iráni kurdoknak, hogy „lándzsahegyként szolgáljanak az iráni vezetéssel szemben” Washingtonnal együttműködve. Ez is azt jelenti tehát, hogy keresi az amerikai-izraeli szövetség az Iránon belüli szövetségest, csak nem találja?
– Igen, Iránban a lakosságnak mintegy 60 százaléka perzsa, a többi különböző kisebbségekhez tartozik. A legnagyobb kisebbség az azeri, hozzávetőleg 20 millió fővel, utána jönnek a kurdok 8-10 millió fővel, majd arabok, beludzsok és mások. Ezek a kisebbségek nem egységesek. Többé-kevésbé integrálva vannak a politikai hatalomgyakorlásba, a gazdaságba. Maga az elhunyt legfőbb vallási vezető is részben azeri származású volt. Persze kisebbsége válogatja, hogy milyen pozícióban vannak, de összességében azt ki lehet jelenteni, hogy nincs egységes érdekképviseletük és különböző frakciókból állnak. Elmondható ez a kurdokról is, azonban most januárban, ha hihetünk a híreknek, a CIA közreműködése mellett az öt legnagyobb kurd politikai szervezet egy ernyőszervezet alatt egyesült. Az amerikaiak elsősorban az iraki kurdokon keresztül próbálnak befolyást gyakorolni az iráni kurdokra. Ez részlegesen sikerülhet, mivel társadalmi struktúrájukban az iráni és az iraki kurdok hasonlóak, mindegyiknél meghatározó a törzsiség mint struktúra. Ami azonban probléma ebben, hogy az öt legnagyobb szervezetből a legerősebb a törökországi Kurd Munkáspártnak az iráni ága, akiket a törökök terrorszervezetnek tartanak. Törökország mint fontos regionális szereplő és amerikai szövetséges számára nem kedvező az a lehetőség, hogy miután a szíriai kurd ügyet nagyjából rendbe tették, ezután megnyílna egy másik színtér Iránban, ahol aztán ki tudja mi lesz. A másik tényező, hogy a kurdok azért óvatosak. Noha a 20. század során nem igazán volt olyan, hogy amikor az angolszászok – a britek vagy az amerikaiak – feldobtak nekik egy lehetőséget, ők arra ne ugrottak volna, de azért nagyon sokszor megégették magukat. Csak hogy ne menjünk vissza a nagyon messzi múltba: 2017-ben Irakon belül, amikor az iraki Kurdisztánban a függetlenségről tartottak népszavazást, az amerikaiak a bázisaikon működő töltőállomásokat a kurdok ellen felvonuló, iráni támogatású síita milíciák rendelkezésére bocsátották. Vagy gondoljunk a legutóbbi szíriai eseményekre: igaz, hogy Szíriában egészében véve a kurdok nem jártak rosszul, merthogy az alkotmányos jogaik a Damaszkusszal való megbékélés után szélesebbé váltak, mint bármikor a 20-21. század során, viszont az Amerikával szövetséges YPG (Népvédelmi Egységek), amely a Szíriai Demokratikus Erők gerincét adta, rosszul járt, elvesztette a befolyása java részét. Ilyen előzmények után érthető, hogy az iráni kurdok óvatosak. Ahogy az is érthető – ami egyébként a kurdok adottsága –, hogy Iránban, és mindenhol máshol, ahol kurdok élnek, ők a saját területeiken túl nem nagyon terjeszkednének.
Az elképzelhető, hogy amerikai támogatással az iráni kurdok megerősítik a pozíciójukat a kurdok lakta területeken, viszont az, hogy ők valamiféle szárazföldi haderőt képezzenek, amivel majd az amerikaiak az ország egyéb területén is nyomást gyakorolnak az iráni rezsimre, arra nagyon kevés az esély.
Különösen azért, mert ez az egész menet még nincs lejátszva, tehát az iráni kurdok joggal aggódhatnak azon, mi van, ha nem úgy sikerül a dolog, mi van, hogyha marad az iráni rezsim… Az amerikaiak, Donald Trump győzelmet hirdethet a maga részéről két hét múlva, és azzal az amerikaiak távoznának, de ők, a kurdok attól még ott maradnak.
– Felelőtlennek nevezte vasárnap az Arab Liga főtitkára a szervezet több tagállama elleni iráni támadásokat. Szaúd-Arábiában külföldi civilek haltak meg egy iráni támadás nyomán. Szaúd-Arábia vagy más megtámadott arab ország beszállhat valamiképp a háborúba, vagy tehet bármiféle ellencsapást?
– Ezek az arab országok már az elejétől fogva szerették volna elkerülni ezt az egész konfliktust. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek még mielőtt megindult volna a háború, kijelentették, hogy nem használhatják az amerikaiak a légtereiket. Ezek az országok a nemzetközi imázsukat arra építik, hogy ők a forrongó Közel-Keleten a biztonság szigetei. Ez az imidzs most alapvetően megbukott. Ezzel együtt továbbra is ki szeretnének maradni a konfliktusból, és kivárásra játszanak. Azt szeretnék, ha minél hamarabb befejeződne ez a háború. Egyrészt a kurdokéhoz hasonló logika miatt sem kívánnak belépni a háborúba, hiszen ők a háború után is ott maradnak, ahol vannak, másrészt pedig még jobban kitennék magukat az iráni támadásoknak, amely támadások – bár valóban értek találatok civil célpontokat is – most elsősorban nem a civil infrastruktúrát célozzák.
Vezetőkép: Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
