„Történetünk végső kimenetele mindig Isten kezében van” – dicsőítő koncert a Katakomba klubban
Az idei év sem indulhat dicsőítő estek nélkül a keresztény könnyűzenei Katakomba klubban. Február 28-án este az Iktüsz Közösség dicsőítő együttese érkezik a budapesti klub színpadára, ahol Jézus Krisztus személye lesz a középpontban.
„A sztoridnak nincs vége, avagy a fal túloldalán” címet kapta az esemény, ami azt az üzenetet tűzte zászlajára, hogy a kríziseinken keresztül a zene egy út lehet Istenhez. A szervezők állítják, hogy mindannyiunk életében vannak falak, kérdések, sebek, elakadások, küzdelmek, de a fal nem a végállomás. A falon túl irgalom vár, helyreállás és kegyelem.
A koncert részleteiről az esemény szervezőivel, résztvevőivel, az Iktüsz Közösség tagjaival beszélgettem.
– Mit lehet tudni a február 28-ai koncertről? Ez egy előadássorozat része?
– Baranyi László és Éva: Igen is, meg nem is. A február 28-ai koncert kapcsolódik A sztoridnak nincs vége kezdeményezéshez, amelyet immár harmadik éve szervez az Iktüsz Közösség, konferencia formájában. A célunk az, hogy a 30 év feletti korosztály számára alternatív teret adjunk a találkozásra, a kapcsolódásra, a kapcsolatépítésre és a személyes fejlődésre. Az idei konferencia A falon túl címet viseli majd.
Szabó Adél: Az első két alkalom után online visszajelző kérdőíveket készítettünk, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy valódi igény van arra, hogy ne csak évente egyszer, hanem akár többször is találkozzunk, és a téma létjogosultsága is megerősítést nyert. A február 28-ai koncert ebbe a folyamatba illeszkedik: egy olyan alkalom, amely megerősíti azt az üzenetet, hogy A sztoridnak nincs vége – bárhol és bármilyen helyzetben is vagy.
Baranyi Ivett: Idén először két esemény is kapcsolódik a kezdeményezéshez, a mostani korosztálytól független, mindenkit szeretettel várunk a dicsőítő estre, aki kereső szívvel van és kapcsolódni szeretne hozzánk, hogy közösségben legyünk egymással és közösségben legyünk Jézussal.
– Miért pont “A sztoridnak nincs vége” lesz a dicsőítő est mottója? Mit jelent ez számotokra?
– Baranyi Ivett: Az egész egy teljesen hétköznapi helyzetben indult: egy gyorsétteremben ültünk, és arról beszélgettünk, hogy miközben rengeteg ifjúsági esemény van, a 30 év feletti korosztálynak jóval kevesebb olyan alkalom jut, ami tényleg róluk szól. Innen jött az ötlet, hogy legyen egy olyan kezdeményezés, ami ezt az életszakaszt is komolyan veszi.
Szabó Adél: A sztoridnak nincs vége mottó személyes tapasztalatból született. Mindketten átéltük már azt az élethelyzetet, amikor azt hittük, nincs tovább, és a körülmények végérvényesen meghatározzák a jövőnket. Mégis, Isten az utolsó utáni pillanatban közbelépett, és olyan módon fordította jóra a helyzetünket, amely minden várakozásunkat felülmúlta. Ez a személyes tapasztalat mélyen formálta a hitünket, és megerősített bennünket abban, hogy a történetünk végső kimenetele mindig Isten kezében van.
Baranyi Ivett: Bár az alapötlet kettőnk fejéből pattant ki, a szervező csapat azonnal beleállt a látásba, és egy szívvel indultunk el. Mi magunk is megtapasztaltuk, hogy a sztorink nem ért véget, így vált A sztoridnak nincs vége nemcsak mottóvá, hanem közös küldetéssé is.
– Hol ismerkedtetek meg, hogyan alakult meg a formációtok?
– Pluhár Zsófia: A mostani formáció nem egy klasszikus banda. Mindannyian más-más helyről jövünk. A sztorink nem úgy kezdődött, hogy barátok lettünk, aztán alapítottunk egy dicsőítő zenekart – hanem pont fordítva: dicsőítettünk, és közben kezdtük el megismerni egymást. Mindannyian átéltünk nehézségeket, kudarcokat, elveszettséget. Szerintünk valid ,,úton lenni”. Ugyanakkor tök nagy kiváltság azt megtapasztalni, hogy Isten adta a dicsőítést, mint egy eszközt, hogy győztesként vezessen át ezeken a nehéz időszakokon. Ez az, ami igazából összeköt minket.
– Hány fővel és milyen hangszerekkel készültök?
– Baranyi Barnabás: A csapat hat fős, és mindenki hozzájárul a saját hangszerével és hangjával: van egy lány énekesünk, gitár és ének, zongora, cselló, basszusgitár és dob. Alig várjuk, hogy a Katakombában is megszólaljunk. A próba során már éreztük, hogy a zene mélyen meg tud érinteni minket, és hisszük, hogy ez a jelenlévőket is el fogja érni. A vágyunk, hogy Isten ledöntse a falakat, és megmutassa: a falon túl, helyreállás, ajándékok és megerősítések várnak mindannyiunkra.
– Feldolgozások mellett saját dalokat is hallhatunk tőletek?
– Baranyi Barnabás: Ezen az estén feldolgozások és saját dalok is elhangzanak majd, sőt akár az is lehet, hogy csak zene lesz és nem éneklünk “semmit” vagy azt is el tudom képzelni, hogy spontán módon bibliai igazságokat éneklünk ki és mondunk el egymásnak.
A saját dalok közül kettőt szeretnék kicsit jobban kifejteni: A Megvallás és az Az a hely különösen személyes dalok számomra, mert olyan időszakok lenyomatai, amikor úgy éreztem, az életem elég rossz irányba tartott, vagy talán már azt is mondhatnám, hogy bizonyos szempontból véget is ért. Mégis, pont ezekben a helyzetekben tapasztaltam meg, hogy Istennél mindig van tovább.
A Megvallás egy belső döntés és felismerés is egyben. Amikor azt énekeljük: „Jézus Krisztus él, az Élet fája áll… Készen áll az út, az ajtó nyitva áll.”, az annak a valósága, hogy még akkor is van út, amikor mi már nem látjuk. Ez nem elmélet, hanem ígéreten alapuló megtapasztalás.
Az Az a hely második refrénje is ezt fejezi ki: „Jövök hozzád, ó törj át… Dalokon, tűnő korokon… Ott állsz és vársz rám.” Ez nekünk annak a bizonyossága, hogy nem egyedül küzdünk, hanem Isten megy előttünk és készíti az utat.
Ezeket a dalokat azért hozzuk, mert nemcsak üzenetet hordoznak, hanem a saját történetünket is. Emlékeztetnek minket és talán másokat is arra, hogy Isten jelenlétében nincs végleg lezárt történet – mindig van új kezdet.
– Szerintetek mi választja el a ma emberét leginkább Isten jelenlététől? Ti hogyan látjátok ezt?
– Baranyi László: Szerintem a ma emberének nincs ideje semmire, túl elfoglalt! Mindent próbál megszerezni, elérni és semmire sincs ideje. Ha valami nem instant kész, nem gyors, arra nem tud áldozni. A legnagyobb akadály a rohanó életmód, szeretjük a mikrohullámú módszereket.
Baranyi Ivett: Szerintem is az van, hogy túl sok inger ér minket mindenhonnan. bárhonnan, bármikor és minden is a figyelmünkre “pályázik”. Zaj, social media, folyamatos pörgés, instant dopamin. Nehéz bármit is meghallani, ami nem notificationbe érkezik. Olvastam egy ilyet és teljesen egyetértek: Nem Isten van messze, hanem mi vagyunk túl hangosak ahhoz, hogy észrevegyük.
– Már egy pályázat keretein belül dicsőítettetek a Katakomba klubban. Milyen benyomást tett rátok a hely, várjátok a visszatérést, ezúttal egy teljes koncertnyi repertoárral?
– Baranyi Barnabás: Nagyon várom a visszatérést, mert jó élmény volt, amikor 2023 végén az Új ember című dalomat játszottuk fel, Adéllal. Ez a dal nagyon meghatározó az életemben, elmondja, honnan jöttem és merre tartok. A Katakomba tér fiatalos és hangulatos, és most különösen izgalmas számomra, hogy egy teljes estével térhetünk vissza. Kíváncsian várjuk, hogyan tud a hely ezen az estén bensőséges, szinte belső szobává válni, ahol Isten jelenléte valóban megérintheti a résztvevőket.
Szabó Adél: A helyet nagyon otthonosnak és befogadónak éreztük. A videófelvétel során is mindenki rendkívül segítőkész volt, akikkel együtt dolgoztunk. Már akkor láttuk, hogy a Katakomba tökéletes helyszín lehet majd egy dicsőítő alkalomhoz, és most végre megvalósulhat ez a terv. Annak meg kifejezetten örülök, hogy az este folyamán már nemcsak ketten leszünk, hanem a csapattal és a résztvevőkkel együtt dicsőíthetünk.
– Milyen terveitek vannak a 2026-os évre?
– Baranyi Évia Több nézőpontú ez a kérdés: A szervezőcsapat nagyon dolgozik a 30+ os konferencián, tervek szerint őszi dátummal. Nagyon várjuk, hogy Isten mit készít, hogyan bontja majd ki ezt a témát a konferencia keretei között (is).
Baranyi Barnabás: Zenei szempontból pedig a dicsőítő estet követően jó lenne, ha a dalok megjelenhetnének különböző felületeken.
Szabó Adél: Illetve mivel nagyon a szívünkön van ez az üzenet és szeretnénk, ha minél többekhez eljutna ez az általános érvényű és örök igazság, ezért például szeretnénk a digitális térben is nagyobb hangsúllyal teret adni az üzenetünknek. Tervek között szerepel egy külön oldal, de akár egy podcastet is eltudunk képzelni.
– Ha csak egy dolgot üzenhetnétek azoknak, akik érdeklődnek a koncert iránt mi lenne az?
– Akik érdeklődnek és már regisztráltak nekik azt: hogy imádkozunk értetek már jó ideje esténként és nagyon várjuk a találkozást.
Akik érdeklődnek, de még nem döntötték el, vagy nem regisztráltak nekik azt, hogy ne gondold túl, adj egy esélyt Istennek. Kapcsolj ki a zajból és csak legyél jelen.
Időpont: február 28. 18:00
Helyszín: Katakomba – Pengető Színpad
A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött!
Regisztrációs link: https://forms.gle/3YNmf9WtS2FjP1Zo6
Vezetőkép forrás: Katakomba klub
