Nagy János: Budapest ostroma arra emlékezet, hogy ismét a háború pengeélén táncolunk

A második világháború végső szakaszához, 1944-hez hasonlóan ma ismét egy háború pengeélén táncolunk, egy olyan viharban, amikor nem egyszerűen kormányt, hanem sorsot választhatunk magunknak – jelentette ki a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár pénteken a fővárosi Farkasréti temetőben, a Budapest ostroma civil áldozatainak emlékére a Nemzeti Örökség Intézet által rendezett megemlékezésen.

A magyar kormány az orosz-ukrán háború első napjától fogva a béke pártján áll és a kezdetétől ellenáll a nyugati és a keleti nyomásgyakorlásnak, amellyel pénzt, fegyvereket, katonákat követelnek az országtól. Nem felejthető ugyanis az, hogy mi történt Budapesten 1944-1945 „vad telén” és soha többé nem szabad „ebbe a folyóba belelépni” – hangsúlyozta Nagy János.

Békét akarnak, mert csak a béke méltó az emberi élethez, csak a béke hozhat újabb gyarapodást, és mert a magyarok már megfizették két világégés árát – tette hozzá.

A politikus azt mondta: nem fér a fejükbe, hogyan juthat bárkinek is eszébe támogatni egy háborút és miként juthatott Európa oda, ahol most van. Nem értik, hogyan lehet feledni a háborúk borzalmait.

Kiemelte, hogy 1944 karácsonyára, amikor a front Budapestre ért, a magyaroknak már nem volt választása, mert az országot egy idegen hatalom bábja vezette, aki semmire sem tudott nemet mondani.

„Ne engedjük, hogy nekünk kelljen fizetnünk egy harmadik világégésért is” – jelentette ki, hozzátéve: ehhez erő, bátorság, összefogás és népi ellenállás kell a háborús uszítás és a háborús uszítók ellen. „Kívánom, hogy egész Európa, de legfőképpen Magyarország megmeneküljön attól, hogy újabb és újabb háborús áldozatokra kelljen emlékeznünk. Így legyen, Isten óvja Magyarországot!”

– mondta a politikus.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója arról szólt, hogy a háború bizonytalanságot, félelmet és törékeny emberi sorsokat jelent, a második világháború civil áldozatainak története pedig az emberiség egyik legnagyobb kollektív tragédiája. Olyan emberek tragédiája, akik nem fegyverrel a kezükben harcoltak a fronton, hanem otthonaikban, a munkahelyükön, vagy éppen alvás közben váltak áldozattá.

Budapest ostroma pedig a globális tragédiának egyik különösen fájdalmas fejezete, mert a város polgárai csaknem két hónapon át éltek ostromgyűrűben, folyamatos félelemben és nélkülözve – folytatta.

A háború végső árát mindig ártatlan emberek életével fizetik meg, ezért ki kell mondani, hogy józan ésszel nincs olyan cél, ami felülírhatná az élet védelmét és nincs olyan eszme, ami megérné, hogy városok pusztuljanak el, családok semmisüljenek meg.

„Amikor ma fejet hajtunk a civil áldozatok előtt, azt állítjuk, hogy a béke melletti döntés nem gyengeség, hanem erkölcsi kötelesség. Ez a mi felelősségünk”

– mondta a főigazgató.

A megemlékezésen felidézték, hogy az európai fővárosok közül Budapest szenvedte el a leghosszabb ostromot a második világháborúban. Az ostrom civil áldozatainak emblematikus helyszínei azok a felrobbant budai lakóházak, a Fő utca, a Vitéz utca egy-egy lakóháza, illetve a mai Margit körút és Keleti Károly utca sarkán található Regent-ház, amelyek több száz civilt temettek maguk alá. A főváros épületeinek nagy része elpusztult vagy súlyosan megrongálódott, a visszavonuló németek pedig felrobbantották az összes Duna-hidat.

Az ünnepség résztvevői a megemlékezés végén megkoszorúzták azt a két szimbolikus sírt, amely az ostrom alatt felrobbant II. kerületi Regent-ház, illetve a Vitéz utca 2. és a Fő utca 59. szám alatti sarokházakban meghaltaknak állít emléket.

Vezetőkép: Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár beszédet mond Budapest ostroma civil áldozatainak síremlékénél a fővárosi Farkasréti temetőben a Nemzeti Örökség Intézete megemlékezésén 2026. február 13-án. Fotó: MTI/Balogh Zoltán