„Református hitben szeretnénk nevelni a lányunkat” – hitéletéről vallott a Blahalouisiana zenekar billentyűse

A mindig álmodozó mátészalkai fiú kezében egykor református énekeskönyv volt, de a dallamok iránti kíváncsisága hamar elindította a profi zenésszé válás útján. A Blahalouisiana zenekarból ismert Pénzes Máté, a Magyarországi Református Egyház hivatalos oldalán, a reformatus.hu-n megjelent interjúban őszintén mesélt hitéletéről, a családjáról és a zenei pályáról.

Máté több zenei formációban is aktív jelenleg. A Blahalouisiana mellett saját projektet is vezet Pénzes Máté és a zseb néven, illetve zenetanárként is dolgozik, ugyanis a Szentlőrinckáta székhelyű Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója.

Általában a nap első felében feleségével és kislányukkal, Julcsival tölti az idejét, ami számára igazi feltöltődést jelent, hiszen a zene mellett ez adja a legtöbb örömet az életében.

„Szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor hazaérek, tényleg haza is érkezem a feleségemhez és a lányomhoz, Julcsihoz. Amikor felém fut és megölelhetem, akkor tudom, hogy igazán otthon vagyok. Hálás vagyok, hogy a délelőttjeink legtöbbször idillien telnek: játszunk, beszélgetünk, és minőségi időt töltök a családommal – ez nekem mindennél többet jelent”

– nyilatkozta a billentyűs.

A zenész felidézte a feleségével való találkozásukat. Gyerekkorukban már ismerték egymást, de csak évek múltán sodorta őket újra össze az élet. Mivel mindketten mátészalkai születésűek, így a házasságukat egy helyi templomban tartották.

„Mátészalka nekem maga a paradicsom. Itt ismertem meg a feleségemet is, a mi történetünk nem mindennapi: gyerekkorunk óta ismerjük egymást, és mivel a hatalmas kertjükbe torkollik a miénk, természetes, hogy a két család mindig is közel állt egymáshoz. Olyan emlékek is élnek bennem, amikor még babakocsiban toltam őt. Aztán az élet másfelé sodort minket, és hosszú ideig nem találkoztunk. Amikor évekkel később újra találkoztunk, először fel sem ismertem. Az öcsém súgta meg, hogy kicsoda ő – a nő, aki végül a feleségem lett. A szülővárosunkban esküdtünk meg, ahol az a református lelkész, Becsei Miklós adott össze minket, akihez gyerekkoromban a családommal jártunk, és aki testvéreimet is összeadta. A templom felújítása miatt a szertartás végül a helyi római katolikus templomban volt, de a tiszteletes ott is mellettünk állt, ahogy mindmáig. Azóta, amikor hazatérünk, csak át kell sétálnunk a szomszédba a családi látogatások alkalmával, és újra átéljük szülővárosunk varázsát – immár hárman, lányunkkal osztozva rajta.”

Sokszor halljuk, hogy valakinek „a zene az élete”. Pénzes Máté esetében ez nem csupán szófordulat. Nyolcévesen alapította első rockzenekarát, és azóta olyan legendákkal állhatott színpadon, mint Somló Tamás vagy Presser Gábor.

„A zene folyamatos jelenlétet és figyelmet kíván. Emlékszem, amikor kötelező volt a gyakorlás az iskolában, óráról órára szenvedésnek éltem meg, és nem is volt olyan eredményes. Ma már szinte jobban szeretek gyakorolni, mint színpadon lenni, mert megtanultam, hogyan kell hatékonyan és célravezetően, miközben élvezem is. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy van, amikor elfáradok. Koncertek után néha elképzelem, milyen klassz lenne egy lépcső, ami rögtön a szobámhoz visz, mert a fellépések után jönnek a bulik, a pezsgés, amikhez nem mindig van már kedvem”

– válaszolta a zenész arra a kérdésre, hogy tapasztalt-e már kiégést a pályája során

Ma már a kislányának adja tovább azokat a református értékeket, amelyeket egykor a családjától kapott és sajátjává formált.

„Emlékszem, mennyire meghatározó élmény volt, hogy Mátészalkán, a templomban a testvéreimmel az összes zsoltárt kívülről tudtuk, és vasárnaponként együtt énekeltük. Nagyapám presbiter, zsinati képviselő, valamint egyházmegyei jogi tanácsadó volt, a hit közelsége számomra mindig magától értetődő volt. Ezt a kincset édesapám is tovább vitte, és mi a testvéreimmel együtt belenőttünk ebbe az örökségbe. Amikor tehettük, ott voltunk a templomban, de a szüleim arra törekedtek, hogy a hit ne csupán szokás, hanem a szívünkben élő erő legyen, amire majd az egész életünk épülhet. Azok a példák, akikkel a szüleim révén találkozhattam és akikkel már fiatalon beszélgethettem, olyan alapot adtak, amelyek később is eligazodást jelentettek az életben. Édesapám szervezte azt a különleges előadás-sorozatot, amely Várva vártként érkezni, felelősséggel itt lenni, méltósággal elmenni címmel az emberi élet ívét – a születéstől a lezárulásig – mutatta be neves tudósok közreműködésével. Az előadók között volt Popper Péter, Polcz Alaine, Freund Tamás és Bagdy Emőke is, sőt némelyikük vacsoravendégként is megfordult nálunk, így a beszélgetések gyakran a családi asztalnál folytatódtak tovább. Előfordult, hogy Gryllus Vilmos egy Kaláka-koncert után a fotelben aludt nálunk, vagy hogy Vukán György a konyhánkban főzött. Úgy érzem, ezek a találkozások is megmutatták, mit jelent valódi értéket közvetíteni. Ahogyan a nagyszüleink és szüleink is példát mutattak, a feleségemmel mi is szeretetteljes, református hitben szeretnénk nevelni a lányunkat.”

Koncertek, próbák, klipforgatások, turnék, de egyszer minden Mátészalkáról indult, egy kis szobából.

„Elképesztő érzés körbenézni a stúdiómban és látni, hogy az egykoron Mátészalkán remélt víziók ma már valóságként állnak előttem. Néha egyszerűen csak leülök odabent csendben, és hagyom, hogy átjárjon az a régi, jellegzetes illat, amit a hangszereim árasztanak – van benne valami különös nyugalom, ami feltölt. Persze sokat kellett tennem mindezért, és szinte lehetetlen történetek szövődtek, de valahogy mindig hittem benne, és ez adott erőt akkor is, amikor talán nem is voltam teljesen tudatában mindennek”

– mesélte a zenész.

A Pénzes Mátéval készült teljes interjút a Református.hu oldalon olvashatják el.  

Vezetőkép forrása: Reformatus.hu/Sebestyén László