Leó pápa utolsó szentévi katekézise: maradjunk a remény zarándokai!

A jubileumi év végéhez közeledve XIV. Leó pápa emlékezteti a hívőket, hogy ennek az évnek a legnagyobb ajándéka időtlen. A remény továbbra is formálja az Egyház útját, és mindenkit arra hív, hogy maradjon zarándok, akik életet és megújulást teremtenek. – írja a Vatican News.
A szentév utolsó szombati jubileumi kihallgatásán a hívőkhöz szólva XIV. Leó pápa emlékeztette a keresztényeket, hogy a zarándoklat, amelyet ez inspirált, nem ér véget. „A Jubileum a végéhez közeledik” – mondta a pápa –, „de a remény, amelyet ez az év adott nekünk, nem ér véget: a remény zarándokai maradunk.” Katekézise elején a Karácsony közeledtére utalt, és a keresztény remény jelentéséről elmélkedett, amely nem a félelemben, hanem Isten Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott közelségében gyökerezik. Krisztus nélkül az „Úr közel van” kijelentés fenyegetőnek hangozhat; Jézusban azonban az irgalmasság ígéretévé válik. „Benne nincs fenyegetés, csak megbocsátás” – mondta a pápa, rámutatva a megtestesülés misztériumára, mint Isten végleges jelére, aki életet ad és folyamatosan megújítja azt.
Remény nélkül halottak vagyunk
Szent Pálnak a rómaiakhoz intézett szavait idézve: „Mert reménységben üdvözültünk” (Róm 8:24), XIV. Leó pápa kifejtette, hogy a remény nem homályos érzés, hanem élő, teremtő erő. „Remény nélkül halottak vagyunk; a reménnyel a fénybe lépünk” – mondta, a reményt teológiai erényként, „Isten erejeként” jellemezve, amely életet hoz. Az igazi erő nem az uralkodásban vagy a félelemben található. „Ami fenyeget és öl, az nem az erő, hanem arrogancia, agresszív félelem, gonosz, amely semmit sem hoz létre.” Isten ereje ezzel szemben „életet ad”, és ezért „reménykedni annyi, mint életet teremteni”.
Halljátok meg a föld és a szegények kiáltását
A teremtés Szent Pál által leírt sóhajtására utalva XIV. Leó pápa arra kérte a híveket, hogy figyelmesen hallgassák meg „a föld és a szegények kiáltását”, siratva a világ igazságtalanságát, amelyben az erőforrások egyre inkább kevesek kezében koncentrálódnak. Isten a teremtés javait mindenkinek szánta. „A mi feladatunk, hogy teremtsünk, nem a lopás” – figyelmeztetett XIV. Leó.
A történelem Isten és azok kezében van, akik benne reménykednek
A pápa rámutatott, hogy még a szenvedés is új értelmet nyer a hitben: „a szülés szenvedésévé” válik. Isten továbbra is teremt, és az ember a remény által támogatva arra hivatott, hogy működjön együtt ebben a teremtő munkában. „A történelem Isten és azok kezében van, akik benne reménykednek.” A keresztény ima máriás dimenziójáról elmélkedve XIV. Leó pápa a Názáreti Máriára mutatott, mint az életet adó remény élő képére. Benne, mondta, a hívők „egyet látnak közülünk, aki életet ad valakinek, aki „arcot, testet és hangot adott Isten Igéjének”. „Jézus ismét meg akar születni” – hangsúlyozta a pápa. „Testet és hangot adhatunk neki. Ez az a szülés, amelyre a teremtés vár.” „Remélni azt jelenti, hogy látjuk ezt a világot Isten világává válni” – zárta utolsó szentévi katekézisét Leó pápa.
Forrás: Vatican News. Vezetőkép: Vatican News.






