Leó pápa az angolai hatóságoknak: válasszák a jót, az igazságosságot és a toleranciát
XIV. Leó pápa szombaton délután udvariassági látogatást tett az angolai elnöknél, majd beszédet intézett a délnyugat-afrikai ország hatóságához, a civil társadalom és a diplomácia képviselőihez. Hangsúlyozta, hogy Afrika és ezen belül Angola egyik legnagyobb kincse az öröm és a remény, amit a kizsákmányolás és a nehézségek sem tudtak elvenni a lakosságtól. A vezetőket arra szólította, hogy ne önös érdekeiket, hanem a közjót keressék, a peremre szorultakat is segítsék. – írja a Vatican News.
Nagy örömmel, zarándokként érkeztem közétek, Isten lépéseinek nyomát keresve ezen a földön, melyet annyira szeret – fordult az angolaiakhoz Leó pápa, majd rögtön imáiról biztosította a heves esőzések és áradások sújtotta területek (Benguela tartomány) áldozatait. Közel áll a családokhoz, akik elvesztették otthonukat, és akiket az angolaiak szolidárisan összefogva segítettek.
Afrikában a fiatalok és a szegények álmodnak és remélnek
Népük olyan kincset mondhat magáénak, mely nem adható el és nem rabolható el: az öröm, amit még a nehéz körülmények sem tudtak kioltani. Ellenáll és újjászületik azokban, akiknek a szíve és az elméje nem esik bele a gazdagság ámításába. Meg kell törni az érdekláncolatot, nem szabad hagyni, hogy országukat csereáruként kezeljék. Afrika az öröm és a remény tárháza az egész világ számára, amit Leó pápa politikai erénynek nevezett, mert ezen a földrészen a fiatalok és a szegények még álmodnak és remélnek, föl akarnak emelkedni, nagy felelősségre készülnek. Az emberi szívben lakozó végtelen utáni vágy mindenféle politikai vagy kulturális programnál mélyebb társadalmi átalakulás alapja. A pápa azért érkezett Angolába, hogy meghallgassa és bátorítsa azokat, akik már a jót választották, az igazságosságot, a békét, a toleranciát és a kiengesztelődést. Ugyanakkor a sok millió jóakaratú emberrel együtt, akik az ország elsőszámú gazdagságát jelentik megtérésre szólítja azokat, akik az ellenkező utat választják és megakadályozzák a harmonikus és testvéri fejlődést.
Boldogok a békességszerzők
A Szentatya ezután arról a bányászati kizsákmányoló logikáról beszélt, ami rengeteg szenvedést, halált, társadalmi és környezeti katasztrófát okozott Angolában és szerte Afrikában. Sürgősen meg kell haladni az ellenségeskedést és konfliktusos jelenségeket Afrikában, melyek szétzúzzák a társadalmi és politikai szövetet, növelik a szegénységet és a kirekesztést. Az élet csak a találkozásban virágzik, melynek alapelve a párbeszéd. Ez nem zárja ki az egyet nem értést, ami konfliktussá válhat. El kell viselni a konfliktust, megoldani, majd egy új folyamat összekötő láncszemévé alakítani. Angola sokat fejlődhet, ha elsősorban vezetői hisznek a sokszínűségben. Ne féljenek a véleménykülönbözőségtől, ne oltsák ki a fiatalok terveit és az idősek álmait, kezeljék a konfliktusokat úgy, hogy abból megújulás induljon el! Helyezzék a közjót a részérdekek elé, sose keverjék a személyes részt az egésszel! A történelem igazolni fogja őket, még ha rögtön valaki ellenséges is lesz velük.
Összefogás Angola megújulásáért
Az öröm és a remény, mely fiatal társadalmukat jellemzi nem pusztán személyes érzés, hanem olyan intenzív és kiterjedt erő, ami megfékezi a beletörődést és a bezárkózást. Az elnyomók passzív lelkeket akarnak, szomorú, beletörődő, a hatalomnak engedelmes embereket. Az elégedetlenség és a tehetetlenség érzése elválaszt, közönyössé tesz. A széthúzás felőrli kapcsolatainkat. Az elidegenedésből a valódi öröm szabadít fel, amit a hit a Szentlélek ajándékának tart. Öröm nélkül nincs megújulás, belső élet nélkül nincs felszabadulás, találkozás nélkül nincs politika, a másik ember nélkül nincs igazságosság. Együtt tehetik reménytelivé Angola jövőjét. A katolikus egyház, mely értékes szolgálatot végez az országban, kovász akar lenni és segíteni az együttélés helyes modelljét, mely mentes a rabszolgaságtól, amelyet az elit sok pénzzel és hamis örömökkel kényszerít az emberekre. Csak együtt sokszorozhatják meg ennek a csodálatos népnek a tálentumait, a városok szélén és a távoli vidékeken is, felszámolva az akadályokat az átfogó emberi fejlődés előtt, kiállva a világ által kiselejtezett, de Isten által választott emberekért. Így született a mi reménységünk: „A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett” (Zsolt 118,22), Jézus Krisztus, az ember és a történelem teljessége. Isten áldja Angolát!
Forrás: Vatican News. Vezetőkép: Vatican News.
