Szárnykészítő – Kő Pál szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban

Szárnykészítő címmel nyílt tárlat Kő Pál szobrászművész alkotásaiból Budapesten a Műcsarnokban csütörtökön. Az emlékkiállítás tiszteletadás a 20. század második felétől a kétezres évek első évtizedéig aktív szobrász életműve előtt.

Kondor-Szilágyi Mária kurátor a tárlat csütörtöki sajtóbejárásán elmondta: a háromtermes kiállítás első két termében látható a szobrászati válogatás, míg a harmadikban a mohácsi történeti emlékhely installációként való megjelenítése.

Ismertette: a tárlaton bemutatják a művész pályakezdését jellemző, emberléptékű kisplasztikákat, az életművet meghatározó köztéri szobrokat, a hozzájuk készült makettekkel és fotókkal. A szobrászati életmű mellett Kő Pál grafikai és a szobrokhoz készült rajzokból álló munkásságára is hangsúlyt fektettek.

Elmondta: kurátorként nem kronológiai bemutatásra, hanem arra törekedett, hogy tematikus csoportokat hozzon létre. A tárlaton olyan szobrok is láthatók, amelyek magán-, vagy más vidéki gyűjteményben találhatók, és régóta nem voltak elérhetők a közönség számára – emelte ki a február 15-ig látható kiállításról szólva.

A tárlat kapcsolódik a Műcsarnok Makovecz Imre-kiállításához – mondta, hozzátéve, hogy Kő Pál és Makovecz Imre szoros barátságot ápolt, a kiállítást Kő Pál Ora et Labora (Makovecz-rajz) című 2002-es alkotása nyitja. Válogatás látható Kő Pál rajzaiból is, aki középiskolás korában még festőnek készült, majd Somogyi József szobrászművész hatására fordult a szobrászat felé, de a rajzművészet mindvégig meghatározó szempont volt munkásságában – mondta a kurátor, kiemelve a tárlaton látható, mesés elemeket megjelenítő Kenese című munkát, a Brueghel halála című alkotást, valamint az Asszony késsel és madárral című linómetszetet, amely ugyanazt a kompozíciót mutatja be, mint a művész egy fontos, külföldre került korai szobra.

A kurátor elmondta: az első teremben Kő Pál korai, fából készült szobrai láthatók, ezek a munkák főleg az 1970-es évekre jellemzők, továbbá a kiállítás elején három gipszszobor kapott helyet. A fafaragáson kívül számos olyan eszközzel élt Kő Pál, mint az egyéb anyagok – textil, fém, üveg – kiegészítő használata, illetve a szobrok festése is jellemző korai alkotói korszakára – ismertette.

A második teremben az érmek, a bronz kisplasztikák mellett, látható portréválogatás az 1970-es évektől és a későbbi időszak portréiból is – sorolta, kiemelve: az 1980-as évektől került előtérbe a bronz, és számos szobor köztéri formában is megvalósult.

Mint mondta, fontosak a tematikus egységek, mint például a királyszobrok, amelyeknek többször ismert embereket választott modellnek.

„Kő Pál munkásságában nagyon fontos a magyar történelemnek, különösen az Árpád-kornak a szeretete”

– mondta a kurátor, hozzátéve: a magyar irodalom is kiemelt helyen szerepel, számos íróval tartott fenn szoros barátságot, ami munkáiban is végigkövethető.

Beszélt a különböző anyagok vegyítéséről, és arról, hogy pop-artos hatások is megfigyelhetők az életműben. Az érmek is leképezik azokat a kötődéseket, amelyek Kő Pál számára fontosak voltak – tette hozzá.

Elmondta: a tárlaton a Mohács-installáció öt legfontosabb sírjele látható, amelyek eredeti, 1976-ban faragott alkotások. A művész harminc sírjelre kapott megbízást, amelyből 29-et maga készített, egyet pedig Samu Gézának engedett át, akit szeretett volna bevonni a projektbe.

A kiállításon láthatók azok a tervek is, amelyeket a művész a megbízáshoz készített, és a teremben két olyan szobor is megtalálható, amely a mohácsi installációhoz kapcsolódik, a Szélhárfa, valamint a Táltos című alkotás, amely a kiállítás arculati eleme is lett.

A kisplasztika a táj felett repülő ló figurája – mondta, kiemelve: a művésznek a lovakkal szoros kapcsolata volt, a ló mint motívum állandó szereplője az életműnek, ahogy a királyalakok, vagy a madarak.

Kő Pál (1941-2020) a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult 1959 és 1961 között. 1963-tól 1968-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte felsőfokú tanulmányait, ahol a mestere Somogyi József volt. 1978-tól tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (akkor még Főiskolán), 1990-től a szobrász tanszék docense, 1991-től egyetemi tanár, 1992 és 1996 között rektorhelyettes, 2009-től professor emeritus volt. 1986-ban megalapította a Hevesi művésztelepet. 1996-tól a Lyukasóra című folyóirat képzőművészeti rovatvezetője volt.

Három kődomborművet készített a vatikáni Magyarok Nagyasszonya Kápolna részére. Számos köztéri szobra áll többek között Budapesten: a magyar tudomány emlékműve és Szent István szobra, Balatonfüreden Antall József néhai miniszterelnök tiszteletére a Történelemkönyv című emlékmű.

Kő Pál munkásságát 1975-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 1986-ban érdemes művész lett, 2001-ben Kossuth-díjat kapott. A Prima Primissima díjat 2006-ban nyerte el, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.

Vezetőkép: Kő Pál szobrászművész Kislány aranyfülbevalóval című szobra Szárnykészítő című kiállításán a Műcsarnokban 2025. december 11-én. Fotó: MTI/Balogh Zoltán