Keresztény szemmel az eutanázia szlovéniai elutasításáról 

A szlovén választók többsége (53,4%) nemmel szavazott az orvos által végzett aktív eutanázia és az orvos által asszisztált öngyilkosság legalizálására. Ez a döntés – bár szoros – keresztény szempontból rendkívül jelentős, mert megerősíti az emberi élet szentségének és sérthetetlenségének bibliai alapelvét.

Az eutanázia – görög eredetű szóként „jó halál” – ma gyakran a szenvedés enyhítése címén felmerülő kérdés, de keresztény szempontból ez a fogalom mély etikai és lelki dilemmát vet fel. A keresztény hitben az emberi élet nem pusztán biológiai tény, hanem Isten ajándéka, amely szent és sérthetetlen a fogantatástól a természetes halálig. Ebben a szemléletben az eutanázia nem megoldás a szenvedésre, hanem támadás az élet ellen, amely Isten kizárólagos jogát sérti.

Az élet szentsége – nem alkudható el

A Szentírás egyértelműen tanítja, hogy az emberi élet Isten ajándéka és kizárólagos tulajdona:  

„Az Úr adja a halált és az életet” (1Sám 2,6).  

„Ne ölj!” (Kiv 20,13) – ez a parancs nem tesz kivételt szenvedés vagy „méltóság” címszóval.

II. János Pál pápa az Evangelium vitae enciklikában (1995) világosan kimondta: az eutanázia „súlyosan immorális cselekedet”, mert „az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos elpusztítása” (EV 65). Ferenc pápa is többször hangsúlyozta: „az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság elfogadhatatlan megoldás még a legsúlyosabb szenvedés esetén is” (2020. november).

Miért mondott nemet a szlovén nép többsége?

Bár Szlovénia az egyik legszekularizáltabb ország Európában (a katolikusok aránya az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent), láthatóan maradt egy erős erkölcsi mag, amely nem volt hajlandó átlépni ezt a határt. A „nem” szavazatok mögött nem feltétlenül mindenki vallásos indíttatásból szavazott, de a keresztény tanítás évszázadokon át formálta a szlovén kultúra alapvető életfelfogását. Ez a kulturális-katolikus „maradvány” most megmutatkozott.

A szlovén püspöki konferencia és a katolikus civil szervezetek (pl. a „Za življenje” mozgalom) aktívan kampányoltak a „nem” mellett, érveik pedig nem csupán vallásiak voltak, hanem az életvédelem egyetemes emberi méltóságára is építettek:  

A holland és belga tapasztalatok szerint az eutanázia törvények „csúszós lejtőn” gyorsan kiterjednek pszichiátriai betegekre, kiskorúakra, demens idősekre; a hospice és palliatív ellátás fejlesztése valódi alternatíva; az állam feladata az élet védelme, nem pedig a halál megszervezése.

Mit üzen ez nekünk, magyar keresztényeknek?

A szlovén népszavazás eredménye kis győzelem az élet kultúrája számára. Nem a halál kultúrájának terjedését állította meg végleg, de egy fontos határt meghúzott. Isten nem hagyta magára népét: még ott is, ahol a templomok lassan kiürülnek, a lelkiismeret mélyén tovább él az Ő törvénye, amely szerint minden ember élete – születésétől természetes haláláig – szent és sérthetetlen.

Vigasztaló látni, hogy még egy erősen szekularizált társadalomban is lehetséges többséget alkotni az élet védelmében, ha világos, szeretetteljes és érveken alapuló a tanúságtétel.  

De egyben figyelmeztetés is: a 46,6% igen-szavazat azt mutatja, hogy az „irgalmas halál” narratívája rendkívül erős, különösen a fiatalabb korosztályokban. Ma, amikor a világ gyakran a „kegyes halál” narratíváját tolja, mi, keresztények legyünk a remény hordozói! Isten nagyobb a szenvedésnél – imádkozzunk a betegekért, álljunk ki az élet mellett, és higgyük:

 Az élet győz, mert az Élet Ura velünk van!

A szlovén népszavazás eredménye kis győzelem az élet kultúrája számára. Nem a halál kultúrájának terjedését állította meg végleg, de egy fontos határt meghúzott. Isten nem hagyta magára népét: még ott is, ahol a templomok lassan kiürülnek, a lelkiismeret mélyén tovább él az Ő törvénye, amely szerint minden ember élete – születésétől természetes haláláig – szent és sérthetetlen.

Vezetőkép: X.com/illusztráció