Átépítés mentette meg a mintha Napóleont a domonkos kolostor egykori refektóriumában

A 13. században alapított, ma is használatban lévő vasvári domonkos kolostorépület területén tan- és tervásatásokat végez a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Zágorhidi Czigány Bertalan régésszel, az intézmény doktorandusz hallgatójával beszélgettünk a kutatás részleteiről.

– Mi a története dióhéjban a vasvári domonkos kolostorépületnek?

– Ez a domonkos kolostor a mai csonka-ország területén lévő legrégebbi ma is álló, ma is használt koldulórendi kolostorépület.

A kolostort a 13. században alapították, annyit lehet tudni biztosan, hogy az 1250-es években már állt maga a templom és a kolostorépület egyik része.

A török korban azonban elhagyták a szerzetesek. Egészen addig Vasvár volt Vas vármegye központja – ekkor került át Szombathelyre a megyeközpont –, és ekkor végvárrá alakították az épületet. Ez nagyon látványosra sikerült, ma is látszik a délnyugati sarkon egy ágyútorony, az úgynevezett Sárkány-torony. Majd csak a 17. században tértek ide vissza a szerzetesek, akkor újabb építkezések kezdődtek, és egészen a kommunista berendezkedésig itt is voltak folyamatosan. A szerzetesi élet sajnos azóta sem tért vissza. A kolostor épületének egy részét a plébánia használja, egy részét a Helytörténeti Múzeum és Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény, valamint a zeneiskola, illetve az egyik szárnyon egy zarándokszállás is kialakításra került.

– A november végén kezdődött ásatás milyen céllal indult el?

– Az épületben már voltak korábban is kutatások, de közel sem teljeskörűek. Legutóbb 2009-2010-ben Papp Ildikó Katalin ásott itt: a déli szárnyon, a nyugati szárnyon, illetve bent, a kolostorudvarban, ahol mi végeztünk egyetlen kisebb szondázást. Azonban az épület keleti szárnyáról, ami a város jelenlegi főtere felé néz, nagyon keveset tudtunk, különösen annak előzményeiről. A ma látható épületszárny csak a 19. század végén, illetve a 20. század elején épült meg. Az volt a feltételezés, hogy kellett lennie középkori előzményének. Sikerült új helyiségeket megszereznie a múzeumnak, illetve a gyűjteménynek a tavalyi évben, részben ennek a szárnynak a pincéiben, illetve alagsorában, és ez lehetőséget adott rá, hogy azon a szakaszon is szondákat nyissunk. Azonban az előzetes várakozásokkal szemben csupán a barokk kori, tehát az 1750-1770-es években épült szárny visszabontott falcsonkjai kerültek elő, illetve kiderült, hogy a kolostor udvarában már korábbról ismert temető átnyúlt egészen idáig. Úgy tűnik, hogy ebből az irányból – legalábbis a középkor folyamán – valószínűleg nyitott volt az épület, és csak U alakban épült ki, vagyis maga a belső temető kinyúlt ennek a szárnynak a helyére, és csupán valamiféle árokkal vagy fallal volt leválasztva a külvilágtól. Jelenleg a kolostor legrégebbi, déli szárnyán folytatjuk a kutatásokat, illetve a délkeleti sarkon lévő egykori refektórium helyén. Az ott található konyhahelyiségeket kezdtük el szondázni, azonban e rész kutatásának még csak az elején járunk.

– Van valamilyen feltevés, vélelem, hogy mi az, amit ott találhatnak?

– Itt a legérdekesebb az, hogy az épület délkeleti sarkán alakítottak ki egy nagyméretű és nagyon díszes refektóriumot a 18. században, amelynek a stukkói, falfestményei részben elő is kerültek a korábbi falkutatások során, azonban ezt a nagy, reprezentatív helyiséget magasságban kétfelé osztották, széltében pedig több kisebb helyiségre bontották, illetve a 20. század elején egy nagy lépcsőházat is oda építettek be. Az ásatással párhuzamosan folyamatosan zajlik a rekonstrukciója, illetve egybenyitása ezeknek a tereknek. Az egyik fontos kérdés, amire a régészet fog válaszolni, hogy a barokk refektórium előtt is itt volt-e a kolostor refektóriuma, tehát étkezőhelyisége, vagy ez az egész délnyugati sarok szintén csak az 1700-as években épült fel. Most ott még a bontási és a takarítási munkák zajlanak, majd április folyamán kezdjük meg a feltárását.

– Úgy tudom, hogy találtak ott egy Napóleont… Ennek mi a története?

– Csak az elnevezése Napóleon, amit becenévként kapott ez az alak a jellegzetes fejfedőjéről. Igen, ez a freskó, illetve freskótöredék a barokk kori refektóriumban található.

Valószínűleg egy szász herceget ábrázol, akinek az egyenruhája, a viseleti elemei, illetve a kitüntetései révén elég pontosan beazonosítható lesz, akár konkrétan, ezred/alakulat szinten, hogy hol szolgált. Talán a személyes kilétére is fény derül. Ezután érdekes lehet annak kibogozása, hogy mi volt a személyes kapcsolata a kolostorhoz.

Ez a töredék a megmenekülését annak köszönheti, hogy amikor több helyiségre lett osztva a barokk kori refektórium, az egyik válaszfal pontosan ennek a „Napóleonnak” a mellkasrészébe, illetve a fejrészébe futott bele, amit nem kötöttek bele a főfalba. Ez a válaszfal óvta meg attól, hogy teljesen elpusztuljon a vakolat, illetve a festés, amelyből az egykor igen díszes helyiség többi részén csak nagyon minimális töredékek maradtak meg.

– Egy kolostorról van szó, felmerül a kérdés: Vannak érdekes egyházi vonatkozású tárgyi leletek, amelyek most kerültek elő?

– Egyelőre nagyon kevés. Mint említettem, a keleti szárnyon, ahol már több hónapja tartottak a munkák, az előzetes várakozás ellenére a korábbi épületrészből semmi, vagy csak nagyon minimális került elő, ezenkívül pedig az ide benyúló temető sírjai. Ezeket a sírokat a kolostor belsejében feltárt temető alapján a 14. és a 17. század közé lehet keltezni. Ekkor nyilvánvalóan keresztényként temetkeztek, vagyis nagyon minimális azoknak a tárgyaknak a köre, amelyek a sírokba kerülhettek. A most feltárt nyughelyeken csupán koporsószögek voltak, még egy mellkeresztet sem találtunk.

Most, hogy megkezdtük a konyha feltárását, már nagy számban kerültek elő a késő középkori vagy kora újkori visszabontott kályhák elemei, és iszonyatos mennyiségű kerámia, illetve kisebb használati eszközök, például kések.

Egyetlen egyházi vonatkozás tárgy került elő, egy kerámia szenteltvíztartó töredéke, azonban az is viszonylag kései.

– Mely szervezetek dolgoznak a feltáráson?

– Egy együttműködés keretében folyik a kutatás, ugyanis már 2021 óta végez Vasváron a Pázmány Péter Katolikus Egyetem feltárásokat – ahol én jelenleg doktorandusz hallgató vagyok. Tehát ezek a kutatások, amiket korábban egyrészt az egykori káptalani templomnál, a Szent Mihály-dombon végeztünk, illetve tavalyelőtt a vasvári sáncnál, ezek tulajdonképpen az egyetem tan- és tervásatásai, amelyek a Vasvári Múzeummal és a szombathelyi Savaria Múzeummal együttműködésben valósulnak meg. A munkaerőt elsősorban azok a régészhallgatók adják, akik az egyetemi gyakorlatukat töltik itt. Fontos megemlíteni még a Vasvári Népfőiskolát, amely elsősorban anyagilag és eszközökkel támogatja az itteni munkánkat.

Régészet iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk:

1. A fóti Árpád-kori romtemplom legújabb kutatásán római kori leletek is előkerültek a föld rejtekéből
2. Interjú Szücsi Frigyes régésszel, aki bizonyíthatja, hogy igaz az évezredes néphagyomány Szent Istvánról
3. Kincset rejtő Árpád-kori várat találtak a Fejér vármegyei Kincsesbányán (VIDEÓ!)

Vezetőkép: Csontváz, amely a vasvári domonkos kolostorépület pinceszintje alól került elő a régészeti kutatás során. Forrás: Facebook/Vasvári Múzeum