„Ha nem lesz közel-keleti keresztény, az az egyház végét fogja jelenteni”

„Isten úgy döntött, hogy itt ver gyökeret a kereszténység. Hűtlenség volna ezt feladni, hiszen ha nem lesz közel-keleti keresztény, az az egyház végét fogja jelenteni” – többek között erről beszélt Jacques Mourad. Az Iszlám Állam börtönét is megjárt szír katolikus püspök kiemelte, „ha a fát gyökerestül kiveszik, tűzifa lesz belőle„.

„A félelem a legnagyobb kudarc” – hangsúlyozta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott előadásában Jacques Mourad. Homsz város katolikus püspöke 2015-ben öt hónapot töltött az Iszlám Állam fogságában. Magyarországi látogatásának elsődleges célja, hogy beszámoljon a novemberi szíriai hatalomváltás utáni helyzetről, beleértve a legutóbbi, civileket ért támadásokat.

A beszélgetésen köszöntőt mondott Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárság vezetője. Mint többek közt kiemelte, a szíriai keresztények vértanúsága hozta életre a Hungary Helps programot.

Az imádság szabadsága

Az egyetemistáknak tartott előadásában a püspök mesélt arról, hogyan lehet elviselni a bebörtönzés megalázottságát. Mint kifejtette, az ő titkos fegyvere, belső ereje az imádságból fakadt, amely

képes a gyenge embert is a legerősebbé tenni.

Ez segítette abban, hogy fogvataróinak szemébe nézve ne fenyegetést vagy sajnálkozást, hanem könyörületet közvetítsen.

Mert valójában a fogvatartók voltak a foglyok, és én voltam szabad

– hangsúlyozta.

Az Úr küldi az üzenetet a legsötétebb pillanatokban is

Jacques Mourad elmondta, a 2025 májusától kezdődő fogságában fizikai atrocitások ugyan nem érték, de az öt hónap minden egyes napján azzal fenyegették, hogy vagy iszlám hitre tér, vagy lefejezik. Egy alkalommal hosszan beszélgetett az egyik fogvatartójával, egy talpig feketébe öltözött fiatal fegyveressel vallásról, politikáról, Jézusról. Egy idő után, mikor jobb viszony kezdett kialakulni közöttük, megkérdezte, személy szerint milyen bűnt követett el, hogy fogva tartják. A fiatal erre azt felelte, hogy minden háborúnak vannak áldozatai. Később ugyanakkor azt is hozzátette, fogja fel ezt az időszakot egyfajta lelkigyakorlatként. Mint a püspök kiemelte, ezen is látszik, hogy bármilyen konfliktus is legyen,

az Úr áthatol a szíveken és üzenetet küld.

Később egy 15-20 fős Homsz könyéki, tehát ismerősökből álló muszlim csoport szabadította ki őt mintegy 250 másik kereszténnyel együtt.

Nagyon megszerették Krisztust

Jacques Mourad megpróbáltatásait úgy összegezte, a damaszkuszi Saul a keresztények üldözőjéből Szent Pálként az egyik legnagyobb térítővé vált. A térség keresztényei a kezdetektől számtalan vértanút adtak az egyháznak, ezzel is bizonyítva, hogy nagyon megszerették Krisztust.

Nem is véletlen, hogy a Közel-Kelet kovászává váltak

– hangsúlyozta.

Innen indultak a térítők Örményországba, Oroszországba

Jacques Mourad előadásában felidézte, Szíriában tehát az első századtól kezdve van keresztény jelenlét, sőt, az első ezer évben a kereszténység többségben volt még akkor is, amikor az arabok a területre érkeztek. Mint megjegyezte, amikor Szíriáról beszél, akkor azt nem a mai földrajzi értelemben veszi, hanem beleérti Palesztinát, Jordániát, Libanont és Kis-Ázsia egyes részeit is. Ezen a területen sok különböző népcsoport eltérő szokásokkal, eltérő vallásokkal volt képes együtt élni. Kéziratok tanúsága szerint volt olyan város, ahol huszonegy különböző vallási felekezet volt jelen. A püspök elmondta, az Ószövetség is beszámol a térségben dúló háborúkról, de a törzsek közti ellentétek elsődleges oka mindig a víz birtoklása volt.

Az első évezredben virágzott a kereszténység, olyannyira, hogy innen indultak el a térítők Örményországba, majd Oroszországba

– hangsúlyozta a katolikus elöljáró, hozzátéve, hogy

a keresztény jelenlét a térség felvirágzásának forrása volt, ezért is különös érvágás a keresztények elvándorlása, amely lényegében a második évezredben, a keresztes háborokúkkal kezdődött és máig tart.

 

A második évezred a gyengülés korszaka volt

Mint kifejtette, a kereszténység tehát a második évezredben kezdett gyengülni, de még akkor is többségben volt, amikor az iszlám megjelent a térségben. A folyamatos elvándorlásnak ugyanakkor nagy lökést adott az oszmán korszak, amikor a nagy nyomásnak köszönhetően különben is sokak tértek át az iszlám hitre. A 19. század vége, a 20. század eleje szintén nagy hatást gyakorolt a térség vallási képére, amikor a keresztényellenes pogromok során sor került az örmény népirtásra. Másfél millió keresztényt öltek meg a törökök és a kurdok akkor, amikor Szíria lakossága 2-3 milliós, Törökország lakossága 10-12 milliós volt. Napjainkban, 2011 előtt még így is kétmillió keresztény élt a térségben, Irakban másfélmillió keresztény volt az amerikai invázió előtt, ma 300-350 ezer lehet. Szíriában 250-300 ezer.

A püspök kiemelte, az elvándorlás oka nem a vallási különbség, hanem a háború. A háborúk azok, amelyek kihasználják a vallási különbségeket. Mint megjegyezte, Indiában a hinduk jobban üldözik a muszlimokat, mint a muszlimok a keresztényeket.

Magyarországnak is kitüntető szerep jutott

Szólt arról is, Szíriában sok iszlám radikális csoport van, közülük kiemelkedik a 2013-ban alakult ISIS, amely félelmet keltett az emberekben. Mivel, mint hangsúlyozta, a félelem a legnagyobb kudarc, a keresztények tanúságtétele a konfliktus sújtotta időszakokban egyet jelentett az emberekkel való foglalkozással. Még akkor is, ha az egyházon belül is tapasztalható volt a politikai megosztottság. Az egyház tehát az emberekkel, a szegényekkel, a rászorulókkal foglalkozott papjai, szerzetesei és humanitárius szervezetei segítségével, és ez egységgé kovácsolta még a különböző felekezeteket is. Mint hangsúlyozta, Magyarországnak is kitüntető szerepe volt a humanitárius programok megvalósulásában és abban, hogy az emberek szülőföldjükön tudtak maradni.

Isten úgy döntött, a Közel-Keleten ver gyökeret a kereszténység

A püspök kiemelte, a novemberi eseményeket követően sokan reménykedtek a stabilitásban és a békében, ugyanakkor tartottak a tömeggyilkosságoktól. Mint elmondta, éppen ezért máig is érvényes, hogy a kisebbségek tagjai, különösen a keresztények közül sokan, ha lehetőségük adódik, az elvándorlást választják.

De ott a kérdés, hogy mit szeretne Isten?

– tette fel a katolikus elöljáró, hozzátéve,

Isten úgy döntött, hogy itt ver gyökeret a kereszténység. Hűtlenség volna ezt feladni, hiszen ha nem lesz közel-keleti keresztény, az az egyház végét fogja jelenteni.

Úgy fogalmazott,

ha a fát gyökerestül kiveszik, tűzifa lesz belőle.

Úgy vélte, a keresztények megmaradása tehát nemzetközi felelősség is. Ugyanakkor hozzátette, a hit megköveteli a kitartást. Sok keresztény ezért a nehézségek dacára kitart szülőföldje mellett. Őket ebben kell segíteni, és ha az állam évek óta nem is látja el a feladatát, az egyháznak küldetése, hogy jelen legyen a társadalomban.

„Nem vendégek vagyunk ezen a földön” – egy szíriai keresztény naplója

Vezetőkép: MTI