„Nincs terrorista vallás, csak vallásos terrorista”

A mai, legkevesebb 44 oktatási intézményt – iskolákat és tankerületeket is – érintő bombariadó a két héten belül immár sokadik terrorakcióval való, iszlamista jellegű szövegkörnyezetbe ágyazott, tömeges fenyegetés. Az esetek felderítése lassan halad – legalább is a közvélemény számára kevés megnyugtató eredményt kommunikálnak a hatóságok. Ez sem segíti az egyre bizonytalanodó közhangulatot…

Illyés Szabolcs történész-teológus egyetemi oktatót, a Szegedi Tudományegyetem Politikai és Genocídium Tanulmányok Kutatóközpontjának vezetőjét, valamint a vallási alapú üldözések, terrorakciók globális nyomon követését vállaló S4C.NEWS hírügynökség főszerkesztőjét kérdeztük.

– Alappal kell félteni az iszlamista terrortól – különösen a kiszolgáltatott, azaz csak félelemből az oktatási kötelezettség alól ki nem vonható gyermekeket a globálisan egyre elborzasztóbb terrorcselekményekről elhíresült, szélsőséges muszlim fegyveresek magyarországi akcióitól?

– A globális, nemzetközi biztonságot érintő folyamatok egyszerűen nem engedik meg, hogy bármelyik jogállam biztonsági szolgálatai is félvállról vegyék a vallási kötődésű terrorcselekmények valós lehetőségeit bármelyik kontinensen is utaljanak erre a lehető leggyengébb, mégis félelemkeltő jelek is. Csak 2024-ben 75-77 olyan terrorincidenst regisztrált az elemző szakma – attól függően, hogy egyes akciókat összevontan vagy integráltan értékelnek bizonyos intézmények –, ebből legkevesebb 50 esemény vallási motivációt, mintázatot mutat, gondolom senki számára nem meglepő, hogy szélsőséges, iszlám vallási kapcsolat áll csaknem az összes hátterében. A „többi” konfliktus sem mentes egyébként a vallási kapcsolattól, gondolhatunk itt a gázai katonai műveletek vonatkozásában végrehajtott akciókra, ám a politikai motívum talán ezekben az esetekben dominánsabb. Ezek persze a legszélesebb nyilvánosság számára kifejezetten terrorincidensként ismertté vált esetek, több száz,

a háromszázat is meghaladó azoknak az eseteknek a száma, ahol személyes, vagy szervezett formában vallási elkötelezettség volt erőszakcselekmény kiváltó oka, döntően keresztény kötődésű, vagy keresztény identitásukat nyíltan vállaló személyek ellen követték el.

Hirdetés

Nagyságrendileg ezt követi az egyes iszlám frakciók szélsőséges elkötelezettjei által más iszlám irányzathoz tartozó személyek kárára végrehajtott akciók sora. Az elemző-kutató jobb esetben mindig tendenciát vizsgál, és az esetszámok vonatkozásában ez mind a szűkebb időtáv, jellemzően a 2020-as COVID-19 traumát követő évek viszonylatában, mind évtizedes volumen vonatkozásában szignifikáns konfliktus-növekedést mutatnak. Hátra tehát nem dőlhet egy fenyegetés kapcsán se senki, aki komolyan veszi a nemzetközi folyamatokat.

– Az elemzők többsége azonban az elmúlt két hét magyarországi eseményei kapcsán mellékesnek tartja a jelenségek vallási kötődését. Hosszabb távon ez milyen következményekre utalhat?

– Aki foglalkozik a témával, már az első, több száz intézményt fenyegető „körlevél” kapcsán levonhatta a konzekvenciát: a magyar iskoláknak a legnagyobb valószínűség szerint nem valóban iszlamista szélsőségesek küldték ki a fenyegetést. A szóhasználat első olvasatra ugyan kellően patetikus és talán túlságosan is „szöveghű” tükörfordítása valóban radikális, iszlám kötődésű erőszakszervezetek, terrorcselekményekhez köthető csoportosulások közleményeiben található fordulatokhoz. Az első, ami leeshetett minden kutatónak és értékelőnek: a túlságos szöveghűség, az iszlamista terrorelkövetők kapcsán joggal kell feltételeznünk, hogy valóban hitirányzatuk, vallási csoportosulásuk önazonos elkötelezettjei, röviden és egy szóval hívők. Nem szeretem sem a „fanatikus”, sem a „fundamentalista” jelzőket, melyek szakmai tartalma mára jócskán elkopott, de szerintem mindenki tudja, miről van szó. Ennek, mint magatartásformának vannak bizonyos törvényszerűségei, például bizonyos fordulatok, mint például: az „Allahu Akbar” (Isten hatalmas) a számukra szent nyelven „érvényesek”, nem „csöppennek” bele a fordításba, mintha valami mesterséges intelligencia végezte volna is a magyarítást, amit talán sejthetünk is valódi események hátterében. A szövegkörnyezet és a szóhasználat is sokat sejttet, a legtöbb emberhalálért felelős szervezet elsősorban „harcosoknak” és nem „katonáknak” tekintik végrehajtóikat.

Mivel pedig ezek a személyek többnyire valóban nagyon mélyen valláshű emberek, akik nem adnak ki a kezükből nevetséges képzavarokat, gúny tárgyának alkalmas „bakikat” ezekben a közleményeikben – amiktől az utóbbi hetek levelei nem igazán mentesek.

Az azonban, hogy ezeket a leveleket szakmai véleményem szerint sem iszlamista terroristák fogalmazták, önmagában nem megnyugtató, de érdemes a helyén kezelni. Pedagógiai makacssággal továbbra is a tendencia fontosságát és az ebből következtethető, úgynevezett mintázatokat kell figyelni, amik az elmúlt napok munkája során szintén nem megnyugtatóak, ugyanis jóval túlmutatnak az egyes, szélsőséges vallási, szűkebb politikai, pláne a személyes motivációkon és átvezetnek minket az úgynevezett hibrid hadviselés világába, ami bizony tágabb értelmezésben akár az orosz-ukrán konfliktus tágabb eseménykörnyezetéhez is köthető, de ez nagyon messzire visz.

– Beilleszthetőek a magyar bombafenyegetések az európai bombariadók tömeges, 2023-24-ben elkövetett soraiba? Ezek szerint elsősorban ebben az összefüggésben kell értelmezni a jelenséget, vallási konzekvenciát nem is kell levonni ezek kapcsán?

– A hibrid hadviselés fogalmához az utóbbi évtizedben köthető események teljesen újraírják a hadtudományi tankönyveket, hiszen olyan eszközöket, az információs univerzum olyan erőforrásait is felhasználnak a végrehajtók, amelyek léte is csupán az elmúlt évek infotechológiai forradalmainak eredménye. Persze ne feledjük a Friedman-elvet, miszerint a korszerű infokommunikációs eszközeink: számítógépeink és kézi-komputereink: mobiljaink-tabletjeink minden fontosabb fejlesztése, szabadalma az anyaghasználattól a logikai áramkörök kifejlesztéséig első körben hadiipari fejlesztés, amely hosszú éveket követően szivárog át a civil használatba, a kutató szerint tehát ha egy rendszer minden fontosabb eleme fegyverhez készült – amivé válik, maga is fegyver lesz. Igaz ez a nagyobb léptékű nemzetközi hálózatok és információs konstrukciók esetében is, ne csodálkozzunk hát, a békésnek hitt e-mail szervereink, szociális média rendszereink már sok-sok éve emberek elpusztítására, félelemkeltésre, terrorra alkalmas eszközök az agresszorok számára.

Szomorú, de kézzel fogható példa az olcsó, „mikro” drónok esete, ami egy-két éve még gyerekjáték volt, csak a mai napon több tucat ember életét kioltó, gyilkos eszköz a harcmezőn.

A kiberhadviselés, pedig pillanatig se gondolkodik, ha nemzetközi hálózatot, vagy „békés” levelezőszervert kell felhasználni céljaira, ezért nem meglepő jelen esetben például a Yandex-szerverek beiktatása. Ebből azonban prompt konfliktuselemzési tárgyú következtetéseket nem vonhatunk le, nem jelenti azt, hogy példánk esetében kizárólag oroszok hajthatták végre. Számos más konfliktuszóna is húzódik felettünk, ami elterelésből használhatja ezeket az eszközöket, és logikailag a magányos elkövető elmélet se zárható ki, gondoljunk csak az épp a mai napon lefülelt, bombariadó miatt letartóztatott magyar férfira. A legnagyobb teher most az elhárításon van, logikusnak hangzik, hogy lehet éppen az elhárítási rendszer terhelése, tesztelése is a cél. És persze nem hagyható végleg figyelmen kívül a vallási szál sem.

– Akkor mégis okkal aggónak, akik iszlamista elkövetőket látnak a napi szintű fenyegetések mögött?

– Ha nem is a jelen esetben, de továbbra is hangsúlyozom: nem dőlhetünk hátra a vallási motivációk tekintetében sem. Az iszlám kapcsán érdemes több szempontot is számításba venni. Mindenekelőtt senki sem cáfolta a Huntington-féle civilizációs konfliktusteóriát: igenis létezik egy ereje teljében lévő, virulens, aktív, iszlám világnézetű civilizációs entitás, amit a globális folyamatok csaknem mindegyike: a tőkekoncentráció, a pénzpiaci folyamatok bizonytalanságai, alternatív pénzeszközök új univerzuma, a keleti felemelkedő versenytársak agresszív területfoglalásai mind virtuális, mint valós tereinkben, elsősorban Afrika és a Közel-Kelet vonatkozásában, a többpólusúvá váló hatalmi struktúrák, a katonai potenciál multiplikálódása mind a korábban felvetettek vonatkozásában és persze az externáliák, a sivatagosodás és az élettér-vesztés konfliktus-centrikus potenciállá formált. Teret követelnek maguknak, ahogy akár a mi civilizációnk néhány száz évvel ezelőtt, a kolonalizáció időszakában. Ők kalifátusban, vagy „iszlám államban” gondolkodnak. Természetesen ez nem igaz általánosan a Koránt kinyilatkoztatásként hívő, milliárdos embertömeg egészére.

Az iszlám nem terrorista vallás, ilyesmiről szó sincs a szent irataikban, eleve nincs terrorista vallás, csak vallásos terroristák. Ám ez pont elegendő erőforrás egy civlizációs expanzióhoz.

A módszer pedig számukra sem más, mint a hibrid hadviselés, hiszen ehhez minden eszköz adott. Azonban látni kell, hogy az iszlám világkép differenciált. Ennek részeként figyelembe kell venni például azokat az egységes alapelveket, amelyek a legnagyobb frakciók számára is egységesek, mint az iszlám expanziós tér kétosztatúsága, amely a meghódított, „belsős” és a meghódítandó, háborús zónákra osztja például Európát is. Kicsit megnyugodhatunk: Magyarország a történelmileg meghódított „béke háza” (dar al-Iszlam) része, ezért sem valószínű például olyan szövegezésű, valós fenyegetés, mint a mai apropónk. Azonban semmiképpen nem becsülném le a közel-keleti finanszírozású expanziós folyamatokat, melyek kis mozaikja például az európai „iszlám Vatikán”-egyre életképesebb koncepciója, a Bektasi Világközpont Tirana területén, de számos, más példa is mutatja, hogy komplex témakezelésre van szükség ebben a szektorban is.

– Milyen továbblépési stratégia javasolható a jelenlegi, komplex helyzetben?

– Számomra ez az eltereléses, terheléses-tesztelős jellegzetességet mutató támadássorozat is csak egyetlen konklúzió felé mutat ezen a területen: a társadalom minden szintjén egyre tudatosabb jelenlétre. Csak érvényes, kurrens ismeretekkel rendelkező, képzett jövőbeli magyar polgárok lesznek a túlélői – bízzunk benne nyertesei – a jelen éveinkben megkezdődött és ki tudja mivé eszkalálódó konfliktussorozatnak, talán megengedhetek egy kis elszólást is: „hibrid világháborúnak”. Ennek megfelelő oktatásfejlesztési projekteken dolgozunk évek óta hazai és nemzetközi kutató-oktató munkatársainkkal olyan képzések kidolgozása révén, amelyek a közszférától a termelő szektorokon át a szociális ágazatokig minden aktív, felelős állampolgár számára hasznos, értékelhető és érvényes tudást biztosítanak. Persze, ez sokaknak nem tetszik, néhány fronton megkaptuk a magunkét, de bízunk benne, hogy a szükségen túl a belátás a partikuláris érdekeken felülemelkedve mihamarabb teret engedhet olyan, akár akadémiai, akár köznevelési vagy felnőttképzési volumenű kurrikulumoknak, amelyek érthetőbbé, biztonságosabbá tehetik személyes mindennapjainkat, termelő egységeinket, magán- és közintézményeinket – akár a most megfenyegetett iskoláink dimenzióját.

Vezetőkép: dr. Illyés Szabolcs