Őre a helyeknek, ahol Jézus osztozott a hétköznapi emberek életében
Kilenc év után távozik tisztségéből Francesco Patton, szentföldi kusztosz
![](/wp-content/uploads/2025/01/patton-kusztosz-780x470.jpg)
Francesco Patton ferences atya kilencéves megbízatása a Szentföld kusztoszaként váratlanul kezdődött 2016-ban, amikor egy újabb olaszországi megbízatásra készülve „átirányították” egy számára nagyrészt ismeretlen területre.
„Csak néhányszor jártam a Szentföldön zarándokként. Eleinte félve vállaltam el ezt a felelősséget, mert úgy éreztem, hogy nincs meg a szükséges tudásom ahhoz, hogy megfelelően teljesítsem a feladatot” – mondta.
Most, hogy a szerzetes második szentföldi kusztoszi megbízatásának végéhez közeledik, a CNA-val beszélgetett tapasztalatairól, kihívásairól és a feladat kulcsfontosságú pillanatairól.
Ferences testvériség
Patton hangsúlyozta, hogy a hallgatás és a tanulás kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy megérkezésekor elmerüljön az új helyzetében. A szerzetesek és munkatársaik, köztük Shibli, a sofőrje támogatását is nagyra értékelte.
Ő tanított meg arabul misézni. Utazás közben gyakoroltam az olvasást, ő pedig kijavított. Igazán testvéri kapcsolat alakult ki közöttünk”.
A kusztosz a ferences rendben különleges tartományi lelkészként szolgál; egy szerzetesi közösséget vezet, miközben a Szentszék hivatalos őre a keresztény szent helyek felett. Ezt a felelősséget VI. Kelemen pápa bízta a ferencesekre a Gratias Agimus pápai bullával 1342. november 21-én.
700 éves történelme során a Szentföldi Kusztódia a régióban való mély gyökerei miatt a politikusok, diplomaták és helyi hatóságok számára is hivatkozási ponttá vált. Ez a kitüntetett szerep tükröződik a kusztosz megválasztásának folyamatában. A többi tartományfőnökkel ellentétben, akiket közvetlenül választanak meg a szerzetesek, a kusztoszt a „General Definitorium” (a rendet irányító tanács) választja ki, és a Szentszék hagyja jóvá. A folyamat jelenleg is zajlik, és majd március, illetve április fordulóján ér véget a 169. szentföldi kusztosz kinevezésével.
Intenzitás, lelkiség és testvériség”
– ezzel a három szóval foglalta össze Patton a Szentföldön szerzett tapasztalatait.
Ez a kilenc év – jegyezte meg – „egy elmélyült spirituális utazás volt, kezdve a szent helyekkel való kapcsolattartással. Az elméleti tudástól eljutottam a kézzelfogható valóságig”.
Még inkább meg vagyok győződve arról, hogy keresztényként le kell horgonyoznunk a megtestesülés misztériumának történelmi dimenziójához”
– tette hozzá.
A kusztosz kedvenc helyszínei közé tartoznak a Születés és a Szent Sír bazilikák, valamint a Galileai-tenger körüli szentélyek.
Ezek azok a helyek, ahol Jézus osztozott a hétköznapi emberek életében, testvéri cselekedeteket hajtott végre, és elmélyült beszélgetéseket folytatott, például Péterrel”
– elmélkedett.
A ferences testvériség – magyarázta – azt jelenti, hogy bizalommal közeledünk másokhoz, és testvérként tekintünk rájuk, soha nem ellenségként. „A bizalom mindig megtérül” – hangsúlyozta.
„Az én megközelítésem az volt, hogy osztozkodva vezessek” – magyarázta. „Manapság gyakran beszélnek szinodalitásról; én személy szerint jobban szeretem a részvétel kifejezést. Bár egyes döntéseket egyénileg kell meghozni, de minél több szerzetest vonnak be, annál gyümölcsözőbbek lesznek ezek a döntések, mert azok, akiket bevonnak, felelősséget is éreznek.”
„Mindig is ideiglenesnek tekintettem a szerepkörömet” – mondta. „A bőröndöm mindig készen áll. Néha viccelődnek azzal, hogy csak egy kis hátizsákkal utazom, de maga Jézus az evangéliumban (Lukács 10:4) azt mondja, hogy ne cipeljünk táskát. Szóval, még a hátizsák is lehet, hogy túl sok lenne!”
Patton rámutatott arra az evangéliumi beszámolóra, amely szerint Krisztus a szolgálatkész vezetés végső példájaként mossa meg tanítványai lábát – ez a lecke továbbra is meghatározza a testvériségről alkotott elképzelését.
Kihívásokkal teli időszak van mögötte
A szerzetes tudomásul vette hivatali idejének kihívásait, köztük a háborút, a COVID-19 világjárványt és a politikai feszültségeket.
„Nehéz pillanatokat éltem át” – osztotta meg Patton. „Különösen aggódtam a veszélyes területeken, például Szíriában szolgáló szerzetesekért.”
Amikor 2016-ban megérkezett, a szíriai háború a tetőfokára hágott. „Megkérdeztem Fra Hanna Jalloufot, aki most Aleppó latin vikáriusa, hogy nem akar-e elmenni. Azt mondta nekem, hogy inkább maradna a népével, még ha ez a halált is jelenti, de nem hagyná el őket. Az ő hite segített abban, hogy a nehéz kérdéseket nagyobb nyugalommal közelítsem meg”.
Kilenc évvel később, az ország új helyzetével ez a döntés már-már előrelátásnak tűnik. „A szerzetesrend volt az egyetlen keresztény jelenlét Idlíb térségében sok éven át. Most pedig szerepük lehet az új vezetéssel való párbeszéd elősegítésében” – mondta, majd hozzátette: „Amikor megérkeztem, azért imádkoztam a Mennyei Atyához, hogy legalább egy háború végét láthassam a hivatali időm alatt. Talán ez az ima meghallgatásra talált”.
A gázai háborúról reflektálva Patton hangsúlyozta, hogy valódi békére van szükség, nem csak ideiglenes fegyverszünetekre: „Hosszú távú perspektívát kell elfogadnunk, még akkor is, ha a békéhez vezető út küzdelmes”.
„Az évek során tanúja voltam egy progresszív elmozdulásnak az izraeli politikában, amely az országot a nacionalista és a vallási fundamentalizmust ötvöző jobboldali irányvonal felé tereli. Megnőtt a nyomás Ciszjordániára, és a gázai háborút más kormány esetén másképp vívták volna, nagyobb figyelmet fordítva a túszok helyzetére. Mi magunk is növekvő nyomással szembesültünk, például az adók kérdésében, valamint a zaklatások elszaporodásával – mind a szent helyeken, mind személy szerint – sértegetésekkel, sőt köpködéssel”
– mondta.
Ilyen körülmények között Patton bizakodását fejezte ki a kusztódia hozzájárulásával kapcsolatban egy másfajta jövőhöz: „Meggyőződésem, hogy a kusztódia már most is jelentősen hozzájárul a változáshoz, kezdve az iskolákkal, ahol mindenkit arra nevelünk, hogy testvéri szemlélettel viszonyuljon másokhoz”.
A jövőre nézve Patton úgy látja, hogy az kusztódia küldetése továbbra is bonyolult viszonyok között folytatódik. Belső szinten egy nemzetközibb közösséget vizionál, kevesebb európai befolyással. „Ez egyszerre lesz kihívás és hasznos lehetőség” – jegyezte meg. „Sokkal keményebben kell majd dolgoznunk a közösség kialakításán.”
Ami a saját jövőjét illeti, az esetleges püspöki kinevezéssel kapcsolatos spekulációk közepette azt mondta:
„Kilenc évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy Torinóban leszek plébános, de ehelyett a Szentföldre jöttem. Azóta elhatároztam, hogy nem tervezek, hanem Istenre bízom magam”.
Vezetőkép: Francesco Patton ferences atya. Forrás: Facebook/Franciscan Monastery