Zsolnay uralni akarta az anyagot, hogy kiteljesíthesse

Nemcsak Zsolnay porcelánokat, de a műtárgyak mögött meghúzódó történeteket és példákat is megismerheti, aki ellátogat a Városliget közelében található, a Liget Budapest Projekt intézményei közé szervesen illeszkedő ResoArt Villa Zsolnay kiállítására, amely megnyitása óta újabb jelentős darabokkal bővült.

Unikális példányokkal gyarapodott a Liget Budapest Projekt programkínálatában látogatható Zsolnay kiállítás a felújított ResoArt Villában. Mint ismert, Szabó András műgyűjtő és az általa alapított ResoArt Alapítvány 2023 őszén tette közkinccsé magángyűjteményét. Az új kiállításról szóló sajtótájékoztatón kiemelték, azóta több mint 60 új Zsolnay alkotást is megcsodálhatnak az érdeklődők.

A Zsolnay kiállítás bővítése egy különleges mérföldkő számunkra, hiszen a gyűjtemény nemcsak művészettörténeti jelentőséggel bír, hanem a művészetek fejlődését és a gyűjtés iránti szenvedélyt is tükrözi. Az új anyagok bemutatásával a látogatók még mélyebb bepillantást nyerhetnek Zsolnay Vilmos és a Zsolnay-gyár hatásába, amely az iparművészet egyik legfontosabb szereplője volt

– fogalmazott Szabó András az új tárlat kapcsán. A sajtótájékoztatón Költő Magdolna, a ResoArt Alapítvány kuratóriumának elnöke arról beszélt,

a gyűjtemény a Zsolnay család tehetségéről is mesél, amely 150 éve létrehozott egy olyan magyar márkát, amely ma is világhírű, és a nevéhez kötődnek a világ nagy aukciós árverésein gazdát cserélő legkeresettebb tárgyak.

A gyűjtemény gerincét a Zsolnay gyárban az 1870-es évek közepétől a századfordulóig tartó historizmus stílusperiódusa alatt készült műtárgyak alkotják. Ezen időszakon belül az 1878-1885 közötti évek voltak azok, amelyeket a Zsolnay első aranykorának tekinthetünk technikai és művészi szempontból egyaránt. Ezen felül jelentős a kibővült szecessziós gyűjtemény. Annak érdekében, hogy minél szélesebb keresztmetszetét tudják bemutatni a szecesszió művészetekre gyakorolt hatásának, a díszkerámia, az üvegművészet, az ötvösművészet, az építőművészet és a festészet mellett most már a műbútorkészítés terén kimagasló Thék Endre tálalója is hirdeti e korszak szellemiségét. 

Az innováció örök csillogása

Csalló Krisztina, a ResoArt Alapítvány kuratóriumának elnöke a sajtótájékoztatót követően beszélt portálunknak arról, hogy

a XXI. század embere számára ezek a díszkerámiák díszítettségükben, megjelenésükben akár már túlzók is lehetnek.

Ugyanakkor kiemelte, a Zsolnay a saját korában rendkívül korszerű, sőt újító volt és ezt mind felismerik a múzeum látogatói is. Példaként említette a kiállítás egyik olyan darabját, amely art deco stílusban készült 1905-ben, amikor még az „art deco” kifejezést sem ismerték.

Amit a kiállításon keresztül be tudunk mutatni, hogy – függetlenül attól, kinek mennyire tetszik egy adott műtárgy – milyen hihetetlen technikai, rendkívüli művészeti tudás van a tárgyak mögött, amelyeknek azóta sincsen párjuk Magyarországon

– emelte ki. Csalló Krisztina kitért arra, hogy amikor Szabó András elhatározta, hogy létrehozza ezt az alapítványt és közkinccsé teszi ezt a gyűjteményt, az a szándék is munkált benne, hogy megmutassa,

minden korban lehetnek olyan emberek, akik korszakalkotót tudnak nyújtani, és ehhez nem kell más, mint szorgalom, tudásvágy és elkötelezettség, és a Zsolnay ezt nagyon jól megmutatja.

Egy embertípus bemutatása egy kiállításon keresztül

Mint a kuratóriumi elnök hangsúlyozta, Zsolnay Vilmos nekrológjában kifejezetten hangsúlyozzák,

egyfajta olyan embertípus volt, aki az agyagot meg akarta hódítani, annyira meg akarta ismerni, hogy annak mindenféle lehetőségét tulajdonságát uralni tudja és ki tudja teljesíteni.

Csalló Krisztina megjegyezte, a kiállítás ennek az embertípusnak is emléket állít, helyesebben példát mutat azzal kapcsolatban, hogy

a jövő is tele lehet ilyen innovációkkal, mint amilyeneket Zsolnay a saját korában megvalósított.

Az új kiállítás megnyitása alkalmából jelent meg A Gyűjtő Háza – Barangolás a ResoArt Gyűjteményben című album, amely a gyűjtő szenvedélyének és művészeti gyűjteményének történetét meséli el. A kötet egyfajta kézikönyvként szolgál azok számára, akik szeretnék megérteni a művészeti gyűjtés mibenlétét.

A gyűjtő igazi motivációja feltárni, felkutatni a szépet

Papp Csaba, a ResoArt Alapítvány kuratóriumi tagja a Vasárnap.hu érdeklődésére arról beszélt, hogy bár egy kiállítást jellemzően csendes, elmélyült figyelemmel szemlélik a látogatók, a tárgyakban valahol ott lüktet a gyűjtői szenvedély, a tárgyak izgalmas története. Mint Papp Csaba elmondta, több esetben licitált a gyűjtő Szabó András helyett, vagy hívta fel a figyelmet egy-egy megszerezhető értékes tárgyra, ezért is tud első kézből beszélni a kiállítás bővülésének izgalmas hátteréről. Mint kiemelte, a gyűjtői szenvedély tartja igazából életben magát a gyűjteményt, vagy az annak nyomán létrejövő kiállítást, „ha valaki gyűjt valamit, ismeri ezt az érzést, függetlenül attól, milyen tárgyakat és milyen értékszinten gyűjt”.

Van egy mögöttes motiváció, feltárni, megkeresni a szépet, azt, amit más nem látott meg, vagy megtudni egy tárgyról, miért is készült, milyen tárgyi vagy technikai tudás állt mögötte, amely lehetővé tette a kivitelezést. Vagy mi volt az a szellemi állapot, ami inspirációt jelentett az alkotó számára

– fogalmazott, hozzátéve, ezek a szempontok teszik valóban értékessé az adott tárgyat, és nem feltétlenül az értékük.

Az, hogy mennyi az aktuális ára, természetesen fontos kérdés, mert minden gyűjtő vásárlási potenciálját rendkívül módon befolyásolja a pénztárcája vastagsága és az, hogy kikkel kell megküzdenie, de valójában a tárgyak mögött lévő történet – legyen szó akár az alkotóról, akár arról a folyamatról, ahogy egy gyűjteménybe kerül – teszi egyedivé és különlegessé az alkotást

– hangsúlyozta Papp Csaba. Kitért arra is, hogy egy gyűjtő számára külön érdekes lehet egy olyan tárgy is, amely valamelyik egykor híres ember tulajdonában állt. Ilyen szempontból érdekes példa, hogy Freddie Mercurynak is volt egy Zsolnay bohóca, ráadásul sérült állapotú.

A hagyatéki aukción nagyjából 2 millió forintos összeget fizettek ki egy olyan bohócért, amiért az Ecseri piacon 30 ezer forintot nem adott volna senki, pusztán azért, mert az egykori nagyságé, egy poptörténeti legendáé volt

– idézett fel egy példát a kuratóriumi tag.

Egy kiállítás tárgyai

Az ismertető anyag szerint a ResoArt Villa legújabb kiállítása egyfajta időutazásra invitálja a látogatókat, bemutatva a Zsolnay-gyár gazdag történelmi örökségét, amely az 1870-es évektől a II. világháborúig terjed. A tárlat különleges darabjai között olyan páratlan alkotások szerepelnek, mint Zsolnay Teréz magyar népi motívumokkal díszített vázái, Zsolnay Júlia madarakat ábrázoló táljai, vagy a Sikorszki Tádé által tervezett dísztárgyak, amelyek tökéletes példái a Zsolnay család művészi sokszínűségének. A szecessziós időszakot bemutató teremben találkozhatnak a legújabb ritkaságokkal a látogatók. Ritkán fellelhető szecessziós darab Dařilek Henrik tálja, amelyen a témát, a természetben álló férfialakot, az ólomüveg-készítés technikáját imitáló kontúrvonalak emelik ki.

Több új műtárggyal bővült az „elbűvölő” Mack Lajos munkáit bemutató vitrin, mint a szerelmespárral díszített váza vagy a habok közül előbukkanó sellőt ábrázoló lámpatest. Zsolnay Júlia tehetségét dicséri az a dátummal ellátott és szignált váza, amelyen a művésznő már a szecesszió szellemében ábrázolja a vázatesten körbefutó virágmotívumokat. A Zsolnay család harmadik generációjához tartozó Mattyasovszky-Zsolnay László, aki festőművészként is ismert volt, gyáralapító nagyapja emlékére készítette a madárkoponyákkal díszített vázát.

Nikelszky Géza – a Szent István teremben végzett munkája mellett – modern felfogású magyaros terveivel örökítette meg nevét a gyár művészettörténetében, népi szecessziós alkotásai különleges színfoltot jelentenek a többnyire fémesen csillogó, eozinmázakkal fedett szecessziós tárgyak között. Az Egyesült Államokból érkezett és foglalta el méltó helyét az Apáti Abt Sándor terveit bemutató vitrinben a szimbolizmus remeke, a „La Luna” is, amely a halál és újjászületés, a termékenység és teremtés római holdistennőjének megjelenítése, és egyben a nőiességről vallott szecessziós felfogás ideája.

Az 1870-es évektől az 1890-es évek közepéig tartó időszakot bemutató termek is számos újdonsággal bővültek, többek között egy szív alakú, faágon ülő madarakkal festett tál, egy különleges pávás motívumokkal díszített váza, Kaldeway Kelemen vadászjelenetet ábrázoló tálja, vagy a rokokó sorozathoz tartozó, plasztikus virágokkal díszített, áttört kaspó.

A ResoArt Villát 1899-ben Kőrössy Albert Kálmán építész tervezte a családja számára. A szecesszió gyöngyszemeként is emlegetett villaépületen a szecesszió magyaros irányvonala keveredik a korszak uralkodó nemzetközi stílusjegyeivel. A villa homlokzatát dús ornamentika díszíti és megmozgatott falsíkok tagolják, amelyekben változatos ablakformákat figyelhetünk meg. A különleges alakú ólomüveg ablakokat pávák, oroszlánfejek és burjánzó növényindák szegélyezik, az oromfalon pedig a festészet, a szobrászat és a műépítészet allegorikus figurái láthatók. A homlokzattal harmonizáló kovácsoltvas kerítés Jungfer Gyula alkotása. Az Európa szecessziós épületeit bemutató, 1904-ben Bécsben kiadott kötet Budapestről szóló fejezete, a ResoArt Villa homlokzatának teljes oldalas fotójával indul. Ez a kép segített abban, hogy az épület homlokzatát a háború utáni leegyszerűsített kialakítás helyett, az eredetivel megegyező módon, teljes pompájában rekonstruálják.

Vezetőkép: Vasárnap.hu/Varga Ilona