„Jobb, ha nem fogadsz meg semmit, mint ha megfogadsz, és nem teljesíted.” (Prédikátor könyve 5:4)
Kereskedő Emőke írása
Ha a szilvesztereimre visszagondolok – mert van már egynéhány mögöttem –, akkor volt közöttük jó, kevésbé jó, és rosszul sikerült éjszakám is. Fiatalon még felhőtlenül ünnepeljük az új évet, egyszerűen várjuk, hogy átlépjünk az örömteli jövőbe, és egy évvel idősebbek legyünk. Felnőttként már együtt ér bennünket az új év a mindennapi terheinkkel: nekem is akadt olyan szilveszterem, amit egy kórházi ágy mellett töltöttem.
Egyik legkedvesebb emlékem a gyermekkoromig nyúlik vissza. Szüleimmel hármasban szilvesztereztünk. Izgalmas volt, hogy ébren maradhattam éjfélig, megnézhettem a szilveszteri kabarét a tévében. Hozzáteszem, akkor még fekete-fehér adást néztünk, mégis varázslatos éjszaka lett! Mélyen hívő anyám elmesélte, hogy egyszer kicsi gyermekként mit kívánt szilveszter reggelén. Öccsével, aki egyébként később vadászpilóta lett, fekete szénnel egy ördögöt rajzoltak a falra, aztán elbújtak a fotel mögé, és reszketve várták, hogy az ördög megjelenjen. Nem igazi szilveszteri kívánság volt ez, inkább gyermeki kíváncsiság. Komolyan vették a régi mondást: Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!
A kimondott szónak ereje van?
A legtöbbünk új év napján mindent megfogad, leggyakrabban azt, hogy lefogy, egészségesebben étkezik, többet alszik, biztos, hogy többet mozog, de mindenképpen több időt tölt a családjával. Bár az újévi fogadalmak nem kötődnek közvetlenül a keresztyén hit alapjaihoz, sok hívő számára lehetőséget adnak arra, hogy lelki megújulást keressen, és elmélyítse az életét Isten akarata szerint.
A fogadalmak gyakran az életünk bizonyos területein való javulásra, fejlődésre, vagy új szokások kialakítására irányulnak. Az ígéretek az év kezdetét egyfajta tiszta lapként tükrözik, amelyek lehetőséget adnak a változtatásra.
Az újévi fogadalmak hagyománya több ezer évre nyúlik vissza. Az első dokumentált fogadalomtétel körülbelül i.e. 2000 körül az ókori Babilóniában történt. A birodalom lakói ígéreteket tettek az isteneiknek az újévi ünnepségek idején (melyet akkoriban az aratás kezdetén, márciusban ünnepeltek). Például fogadalmakat tettek, hogy visszaadják az elvett tárgyakat, vagy teljesítik régi tartozásaikat. A rómaiak Janus istenhez kapcsolták az újévi fogadalmaikat. Janus kétarcú istenként egyszerre nézett a múltba és a jövőbe, és az emberek az év kezdetén fogadalmat tettek, hogy jobbá válnak, vagy helyrehozzák hibáikat.
Több kultúrában szalagokat kötnek az „ígéret” fájára még ma is, remélve, hogy a kívánságok valóra válnak. Írországban és Skóciában az emberek rongyokat kötnek a „rag-fa” (clootie tree) ágaira, gyakran gyógyulásért imádkozva. Az új évi fogadalmak a keresztyén megközelítésben mindig Istentől függenek, és nem csupán az ember saját erején múlnak.
Egy keresztyén fogadalom célja nem csupán önfejlesztés, hanem Isten akaratának keresése. Az ilyen ígéretek gyakran ima, elmélkedés vagy a Szentírás tanulmányozása révén születnek, hogy valóban az Istennek tetsző célokat szolgálják. A keresztyén szemléletben fontos, hogy a fogadalmak ne legyenek önzők vagy irreálisak. Az ember saját gyengeségeit és Isten kegyelmét figyelembe véve választhat olyan célokat, amelyek segítik lelki fejlődését.
Ha valaki elbukik a fogadalma betartásában, emlékezhet arra, hogy Isten irgalmas és türelmes. Az újévi ígéretek tehát lehetnek eszközök a lelki növekedésre.
„Tegyétek az Úr kezébe terveiteket, és sikerülni fognak.” (Példabeszédek 16:3)
Az újévi tervek jó lehetőséget nyújthatnak arra, hogy egy keresztyén tudatosan adjon választ életének kérdéseire, és új irányt vegyen. Néha nem csak saját magáért, hanem a környezetéért, közösségéért is tehet ígéreteket. Egy új év lehetőséget ad a megújulásra és a másokkal való összefogásra.
Ha ön is felkötne egy fogadalmat „az ígéret fájára”, vajon mi lenne az?
A cikk szerzője: Kereskedő Emőke, Vezetőkép: Pinterest
