Koncz Angéla logopédus: Csökkentsük a gyerekek képernyő előtt töltött idejét!

Mindig is szeretett gyerekekkel foglalkozni, hiszen már otthon is ezt látta: édesanyja és nővére is óvónő, így nem meglepő, hogy Koncz Angéla is ezt a hivatást választotta. Később mégis pályaelhagyó lett, de nem hagyományos értelemben, hiszen mint mondja, időközben rájött, hogy logopédusként, kiscsoportos és egyéni helyzetekben többet tud a gyerekekért tenni. A szakértővel most arról beszélgettünk, miért van egyre több kicsinek szüksége beszédfejlesztésre, és hogyan tudjuk szülőként támogatni gyermekünket a megfelelő fejlődésben, fejlesztésben, hiszen a beszédre mindenkinek minden élethelyzetben szüksége van.

Nem csupán annak fontos a szép beszéd, aki tévébemondó akar lenni. Hogy ez mennyire igaz, azt mutatja Koncz Angéla története is, aki a logopédia szakra jelentkezve szembesült azzal, hogy neki is szüksége van beszédfejlesztésre, mert nem minden hangot ejt jól. Természetesen ott egy szigorú szűrőn kell átmenni a jelentkezőknek, de örömteli, hogy pár hónapos gyakorlással felnőttként is teljesen eltüntethetünk egy beszédhibát. Mint ez a történet is mutatja, sosincs késő elkezdeni a beszédfejlesztést, ám természetesen a legtöbben kisgyermekkorban találkoznak a logopédiával, ami sokszor nem könnyű, hiszen a mindennapos gyakorlás sokszor a szülők és a kisgyermekek számára is embert próbáló feladat. A szakértővel most arról beszélgettünk, hogy miért érdemes mégis küzdeni, miért fontos és érdemes a fejlesztést már kisgyermekkorban elkezdeni.

– Milyen a mai gyermekek beszéde, beszédkultúrája?

– Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre több gyermek szorul logopédiai fejlesztésre. Amikor én jártam óvodába a kilencvenes években, akkor egy óvodás csoportban egy-két gyermek járt logopédiára. Azt kell, hogy mondjam, hogy mára ez a trend teljesen megfordult: egy csoportból egy-két gyermek az, akinek biztosan nincs szüksége semmilyen fejlesztésre, de a gyerekek több mint a fele terápiára szorul.

– Ez nagyon elgondolkodtató, mi lehet ennek az oka?

– Sajnos a mozgásszegény életmód, a sok-sok képernyő előtt töltött idő, és a személyes beszélgetések hiánya mind-mind felelőssé tehető azért, hogy a gyermekek beszédfejlődése elakad. Sokszor tapasztalom, hogy még az egészen egyszerű beszélgetések is kimaradnak egy kisgyermek életéből: például arról, mi volt ma az iskolában-óvodában. Ehelyett a szülő a gyermek kezébe nyomja a tabletet, hogy csendben lehessen öltözni a óvodai folyosón – ezt sajnos személyes tapasztalat. Bizonyos, korunkban gyakrabban előforduló kórképek – autizmus, down-szindróma – szintén együtt járnak azzal, hogy a beszéd fejlesztésre szorul, ez is növeli a logopédiára járók számát.

Koncz Angéla logopédus (Forrás: Koncz Angéla magángyűjteménye)

– Hogyan derül ki, ha nincs minden rendben, mikor szűrik ma a gyerekeket legkorábban?

– Minden óvodában van kötelező logopédiai szűrés három és öt éves korban. Azért azt érdemes megjegyezni, hogy öt éves kor alatt normális élettani jelenségnek tekinthető a legtöbb hanghiba, de azért ha nagyon sok a hangcsere, ha nem tudja egyáltalán helyesen képezni a gyermek a hangokat, akkor érdemes egyéb szűrésre is elküldeni, hogy megbizonyosodjunk róla, nem áll-e valamilyen más probléma a háttérben. A leggyakoribb, hogy valamilyen hallásproblémával küzd a gyermek, de bizonyos motoros zavarok (figyelemzavar, hiperaktivitás) is felelősek lehetnek azért, hogy nem megfelelően képzi a hangokat. A cél az lenne, hogy az iskolakezdésre minden hang a helyén legyen, hiszen akkor egy kisgyermeknek már komoly feladatai vannak: írni, olvasni tanul, ez van a fókuszban.

– Ha kisgyerekkorban nem sikerül, akkor már nem lehet javítani? Néhányunknak felnőtt korában is van hanghibája…

– Felnőttkorban is gyönyörűen lehet fejleszteni a hangokat. Érdekesség, hogy amikor én a logopédia szakra jelentkeztem, megnézettem magam egy szakemberrel, hiszen tudtam, hogy ott nagyon komoly a felvételi követelmény. Kiderült, hogy az én „sz” hangom sem jó helyen képződik, így aztán rám is komoly gyakorlás várt a felvételi előtt. A jó hír az, hogy néhány hónap alatt ezek a hibák még felnőtt korban is orvosolhatók. Én mindenkinek ajánlom, de különösen azoknak, akik valamilyen módon a munkájuk során beszéddel foglalkoznak, hogy szánjanak rá időt, mert megéri orvosolni ezeket a beszédhibákat.

– Saját tapasztalat, hogy egy kisgyereket nagyon nehéz motiválni a gyakorlásra, különösen óvodás korban…

– Igen, ez valóban nehézség, és sajnos a hangok gyakorlása sokszor monoton feladat. Különböző trükkökkel, játékos, kreatív feladatokkal lehet a gyerekeket motiválni, és én a jutalmazási rendszert sem tartom ördögtől valónak: ha ő azért kap egy pecsétet, hogy gyakorol, majd néhány pecsét után egy matrica jár neki, és ezzel eredményt lehet elérni, akkor miért ne tennénk meg ezt a cél érdekében? Azzal is érdemes érvelni a gyereknél, hogy minél többet gyakorol, annál kevesebb ideig kell logopédiára járnia. Azt is tapasztalom, hogy anyával megy a legnehezebben a tréning, érdemes például apát megkérni erre a feladatra… mert ha nem gyakorolunk, akkor bizony nem lesz eredmény! Az a heti egy, maximum két alkalom, amikor az intézményben logopédiára jár a gyermek, kevés lesz ahhoz, hogy megoldódjon egy-egy probléma!

– Nem csak a gyerekek motiválhatók nehezen a gyakorlásra, néha a szülők sem értik, miért kell a logopédia a gyermeknek. Nálunk az óvodában volt olyan, akinek nem kérték a szülei a fejlesztést…

– Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez egy fájdalommentes terápia, ahol semmi rossz nem történik! Ma Magyarországon 18 éves kor alatt a logopédiai fejlesztés ingyenesen elérhető mindenki számára. Ugyan komoly szakemberhiány van, de minden óvodában van legalább egy utazó logopédiai szakember, aki azért dolgozik, hogy a gyereknek megkönnyítse jövőbeni életét. Én éppen ezért mindenkit arra biztatok, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, ugyanis mindezt magánúton komoly összegekért lehet csak később igénybe venni. Ráadásul kevés olyan fejlesztési lehetőség van, amely nem csupán ingyenes, de a gyermek a saját közegében, kiscsoportos foglalkozás keretében, ismerős kortársai között végezheti délelőtt, amikor a legideálisabb az idő a gyakorlásra. Fontos, hogy a szülő és a logopédus szakember partnerként kezelje egymást, képesek legyenek az együttműködésre, hiszen mindketten a gyermeknek akarnak jót, az ő érdekeit szeretnék szem előtt tartani.

– Vannak olyan trükkök, amelyekkel a kisebb, még nem beszélő vagy beszélni tanuló gyermekek fejlődését tudja megtámogatni a szülő, hogy adott esetben ne is legyen szükség logopédiára?

– Nagyon fontos a kommunikáció, hogy már babakorban rengeteget beszéljünk a kicsihez! Meséljük el neki, mi történik, mit csinálunk éppen. Érdemes dajkanyelven, azaz magasabb hangszínen, eltúlzott artikulációval, egyszerűbb kifejezésekkel szólni hozzá, közben nézzünk a szemébe, és jól érthetően beszéljünk. A sok mondóka, ének, a szabad levegőn töltött idő, a hintázás és a különböző nagymozgások fejlesztése mind-mind hozzájárul a beszéd fejlődéséhez. Két éves kor előtt semmilyen képernyőre nincs szüksége a kisgyermekek agyának, még akkor sem, ha látszólag leköti őket egy-egy kedvelt mese! Sokkal inkább a meseolvasás az, ami fejleszti a szókincsét, a figyelmét! Nem is gondolnánk, de a beszédszerveket is lehet dolgoztatni: a rágással a nyelv és a beszédben résztvevő egyéb izmok is erősödnek, így arra is figyeljünk, hogy amikor már lehet, adjunk darabos ételt a gyermeknek. Természetesen ettől függetlenül előfordulhat beszédhiba a leggondosabb odafigyelés mellett is, ettől nem kell rosszul éreznie magát a szülőnek!

A címlapkép forrása: Koncz Angéla magángyűjteménye

Iratkozzon fel hírlevelünkre