Debrecenben 80 éve alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés
Nyolcvan éve, 1944. december 21-én ült össze a második világháború végén Debrecenben, a református kollégium oratóriumában az Ideiglenes Nemzetgyűlés, amely a magyar államszuverenitás kizárólagos képviselőjének nyilvánította magát.
A harcok 1944 szeptemberétől már a trianoni Magyarország területén folytak, az év végére a szovjet Vörös Hadsereg bekerítette Budapestet és a Dunántúlon nyomult előre. A front átvonulását követően a régi hatalmi szervek és struktúrák megszűntek, az élet újjászervezéséhez a spontán megalakuló népi bizottságok kezdtek hozzá. A politikai erők között egyre nagyobb súlyra tett szert az illegalitásból kilépő, szovjet támogatást élvező Magyar Kommunista Párt (MKP), amely az antifasiszta demokratikus erők összefogására szólított fel, így alakult meg 1944. december 2-án Szegeden az MKP, a Szociáldemokrata Párt (SZDP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP), a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP), a Polgári Demokrata Párt (PDP) és a szakszervezetek részvételével a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a kormány létrehozását megelőző tárgyalások Moszkvában zajlottak, a leendő kabinet tagjait és a szovjetek képviselőit szállító vonat december 12-én érkezett meg Debrecenbe.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottsága 1944. december 14-én tartotta alakuló ülését, a bizottság elnöke a kisgazda Vásáry István lett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjait a már felszabadult országrész mintegy 50 nagyobb városában választották meg vagy jelölték ki december 15-20. között a nemzeti bizottságok szervezésében. A többségében nyílt szavazásra gyűlések után került sor, a jelöltek az erős, független és demokratikus Magyarország megteremtésére kértek és kaptak felhatalmazást.
A Szovjetunió kizárólag azért engedte megtartani a választásokat, mert bízott abban, hogy a Vörös Hadsereg jelenléte kezeskedik a „megfelelő” összetételű parlamentről. Végül a 230 képviselői hely közül az MKP 90, az FKgP 56, az SZDP 43, az NPP 16, a PDP 13 mandátumot kapott, 12 képviselő független volt. Közülük a szakszervezeteket – pártállástól függetlenül – 26-an képviselték.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-i első ülésén, a debreceni református kollégium oratóriumában a magyar államszuverenitás kizárólagos képviselőjének, a nemzet akaratának kifejezésére egyedül hivatottnak nyilvánította magát. A képviselők, akik házelnöknek a jogász Zsedényi Bélát választották, „az ideiglenes kormány megalakítása céljából” másnap, december 22-én 23 tagú Politikai Bizottságot választottak, ebben öt kisgazda, négy-négy kommunista és szociáldemokrata, három parasztpárti, két polgári demokrata párti és öt pártonkívüli képviselő foglalt helyet.
Ez a testület választotta meg az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek összetételét a szövetséges nagyhatalmak hagyták jóvá.
A Dálnoki Miklós Béla vezérezredes vezette kabinetnek tagja lett négy pártonkívüli (köztük három volt horthysta tábornok, akik engedelmeskedtek a Horthy-féle kiugrási kísérlet parancsának), négy kommunista, két-két szociáldemokrata és kisgazda, valamint egy parasztpárti politikus. A kormány a parlament ülésszakai közötti időszak alatt rendeleti úton szabályozta a megoldásra váró kérdéseket, e kormányrendeletek olykor a törvényhozás hatáskörét is meghaladva, alkotmányos jelentőségűek lettek. Az egyik legfontosabb 1945 márciusában a nagybirtokrendszer megszüntetéséről szólt, alapjában formálva át a tulajdonviszonyokat, ugyanígy rendelettel állították fel 1945 elején a népbíróságokat a háborús és népellenes bűncselekmények elbírálására. A rendeleteket az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptemberi ülésszaka törvénybe iktatta.
A szovjet hadsereg előrenyomulásával a budapesti, illetve dunántúli képviselők megválasztásával és behívásával az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjainak száma 488 főre nőtt, miközben a pártarányok alapvetően változatlanok maradtak.
A nemzetgyűlés 1945 szeptemberéig nem ült össze, ezen az ülésszakon fogadták el az új választójogi törvényt (1945. VIII. törvény). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés két hónappal később, az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások után feloszlott.
A kormány felügyeletét az Ideiglenes Nemzetgyűlést helyettesítő Politikai Bizottság látta el, a Zsedényi Béla vezette testület nevezte ki a nemzetgyűlés bizottságait is. A Politikai Bizottság és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 26-án Nemzeti Főtanács létrehozásáról rendelkezett, amelynek a miniszterelnök kinevezési jogkörét meghaladó jogköre volt, afféle kollektív államfői testületként működött, mert az Ideiglenes Nemzetgyűlés nem rendelkezett az államfői hatalomról. Nem rendelkezett az államformáról sem, kormányrendelet határozott az állam, illetve az állami szervek elnevezéséből a királyságra való utalás törléséről. Mindezek a változások bonyolult jogköröket, alkotmányos viszonyokat eredményeztek.
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megkezdte a „régi” államforma, a „király nélküli királyság” felszámolását, és megkísérelte Magyarország önállóságának és függetlenségének visszaszerzését, egy modern, független, szabad és demokratikus ország megteremtését. Formailag többpárti parlamentáris politikai rendszer volt kialakulóban, de mindez bel- és külpolitikai tekintetben egy szuverenitásában erősen korlátozott államiság keretében történt.
A Debreceni Református Kollégium oratóriumának falán 1989-ben, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 45. évfordulón emléktáblát helyeztek el. Az Országgyűlés 1994-ben törvényben örökítette meg az 1944. december 21-i megalakulás emlékét.
Vezetőkép: Zsedényi Béla, az Erzsébet Tudományegyetem Állam és Jogtudományi tanszék tanára, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke. Forrás: Wikipedia
