Ferenc pápa a rákellenes szervezetek tagjait fogadta szombati audienciáján
A Szentatya a fennállása 55. évfordulóját ünneplő, Leukémia-limfóma és Mielóma elleni Olasz Szervezet tagjait fogadta szombaton. Hozzájuk intézett beszédében arról szólt, hogy el kell oszlatni a fájdalom sötétségét, amelyet a betegség okoz, azáltal, hogy önmagunkat a másiknak ajándékozzuk és mellette állunk – számol be róla a Vatican News.
A Szentatya háláját fejezte ki azért, hogy nemcsak a leukémia, limfóma és mielóma gyógyítására irányuló kutatásokat finanszírozzák, hanem befogadják a pácienseket és hozzátartozóikat, önkéntesek ezrei állnak segítségükre. A közelség Isten egyik tulajdonsága, aki mellettünk áll, együttérző és gyengéd. Ne feledkezzetek el a közelségről! A szolidaritás és a közelség tanúságtétele ma még fontosabb individualista világunkban, ahol az én áll a középpontban.
Világosságot vinni a betegek életébe
Ferenc pápa ezután három kulcsszót bízott a szervezet tagjaira, mely segítség lehet munkájuk során. Az első a találkozó mottójából való: „Együtt megvilágítjuk a jövőt”. Világítani – ez az első szó, amire egy betegnek szüksége van. A betegség ugyanis az érintett személyt és családját a fájdalom és az aggodalom sötétségébe taszítja, magányt és bezárkózást okozva. Társadalmi szinten úgy kezelik, mint takargatni való, kizárni való dolgot. A hatékonyság és az erő nevében kiselejtezik a betegeket, kirekesztik a szenvedést, mert félelmetes és akadályozza a terveket. Más kultúrákban egyenesen kiiktatják a betegeket, ez csúnya dolog! – mutatott rá a pápa, majd leszögezte: Sürgősen vissza kell helyezni a középpontba a beteg személyt, történetével, családi és baráti, terápiás kapcsolataival együtt, hogy értelmet találjon a szenvedésben és választ kapjon sok kérdésére. Még ha minden elveszettnek is látszik, lehet remélni. De kell valaki, aki egy kis fényt hoz, meggyújtja a remény lángját a barátságával, a közelségével, a meghallgatásával.
Ajándék a betegeknek
A második kulcsszó az ajándék. Azok az emberek, akik egy kis világosságot visznek a betegeknek: adományozók. Az ajándék logikája az elsődleges ellenszere a selejt kultúrájának. Valahányszor ajándékot adunk, gyengül, sőt megsemmisül a selejt kultúrája. Az ajándékozás körforgása megfutamítja a fogyasztói világot, mely látszólag szeretné kisajátítani az életünket. Az első, aki odaajándékozza magát: Isten, az ő teremtő szeretetében; Jézus a megtestesülésében. Néhány nap múlva Karácsony lesz. Tekintsünk a Gyermekre, akit azért ajándékoztak a világnak, hogy mind üdvözüljünk. Merítsünk erőt az ő törékenységéből, vigaszt a sírásából, bátorságot a gyöngédségéből! Íme újra a szó: gyengédség, ne feledjétek!
A téren találkozunk az emberekkel
Végül a harmadik gondolat, amit a pápa a rákellenes olasz szervezet tagjaira bízott: a tér. Szervezetük behálózza Olaszországot, és arra emlékeztet minket, hogy nem szabad a saját kiskertünkbe zárkóznunk, önös érdekeinket gondozni csupán, hanem lélekkel kell megtölteni a területet, látható, kézzelfogható, de nem erőszakos jellé válni. A téren, ahol a szervezet jelen van, találkozni akar az emberekkel, osztozni fájdalmukban, irgalmas szamaritánusnak lenni. Ez ajándék az egész társadalom számára. Nem önmaguk, hanem a rászoruló emberek számára válnak láthatóvá. Támogatják a tudományos kutatást, odafigyelnek a terápiában részt vevő páciensekre. Két remény: a gondoskodás és a terápia reménységét testesítik meg a legmodernebb módszerekkel. Ma ünnepeljük a nagy misztikus, Keresztes Szent János emléknapját, aki eszünkbe idézi: „Az élet alkonyán a szeretet fog vizsgáztatni minket”. Köszönet a szeretetért és a reményért, amelyet ajándékoztok! Odaadással és szakértelemmel folytassátok munkátokat! – mondta még a rákellenes szervezet tagjainak a pápa, majd áldását adta szervezetükre.
Vezetőkép: Pápai audiencia a rákellenes szervezet tagjainak a VI. Pál-teremben. Fotó: Vatican Media
