Ungváry Zsolt: Ki a legény a gáton?

A politikusok elemükben vannak a krízishelyzetekben, hiszen ilyenkor bizonyíthatják legjobban talpraesettségüket, rátermettségüket. A kormányon lévők az erő, a szakértelem, a megbízhatóság, a működőképes állam demonstrálásával, az ellenzékiek pedig igyekeznek hibát találni, bírálni. Hálátlan feladat az övék, mert titkon abban kell reménykedniük, hogy valami rosszul sül el. Az ugyanis rombolja a kormány tekintélyét, aminél örvendetesebb dolog számukra kevés van. Talán még az emberek biztonsága sem az.

Az árvíz idején tehát most is mindenki kaszát, kapát, lapát (illetve képzettebbek lapátot) ragadott, és ott pózolt a gátak tetején, a homokzsákok árnyékában, háttérben a hömpölygő vízzel. Jobb híján maguk is homokot töltöttek, elvégre azt mégsem játszhatták el (bár Magyar Péter megpróbálta), hogy ők irányítják a védekezést. Ez azonban tényleg csak pótcselekvés, hiszen bizonyára akadtak elegen, akik ezt náluk jobban csinálták, így ők a sok szelfizés, videózás, bejelentkezés közben inkább útban voltak.

Félreértés ne essék, egy miniszterelnök vagy egy főpolgármester jogosan van ott: ő valóban az irányítás megszemélyesítője; övé a felelősség is. Demonstrál, megnyugtat, ellenőriz, a helyben lévőknek és a médián keresztül a polgároknak jelzi, hogy rendben vannak a dolgok, terv szerint zajlik minden.

Egy hatalom nélküli politikus valóban csak homoklapátolásra jó ilyenkor, arra viszont vannak nála alkalmasabbak is, kár Budapestről Győrbe vagy Debrecenből Pestre menni gátat építeni.

Az első Orbán-kormány idején, az ezredforduló táján a kalocsai laktanyában (akkor még volt sorkatonaság) agyhártyagyulladás-járvány tört ki, ami érthetően aggasztotta az embereket. Az egyik hajnalon a miniszterelnök kocsiba pattant, és váratlanul leautózott Kalocsára, megnézni, mi és mennyire igaz a jelentésekből; személyesen akarta látni az állapotokat: a betegeket, az egészségügyi ellátást, a rendet, a higiéniát, a parancsnokok helytállását. Demonstráció volt a lakosság, a tisztek és a sorállomány felé egyaránt. Számon tartunk titeket, vigyázunk rátok, rajtatok tartjuk a szemünket, segítünk, ha kell. Nem törölgette a lázas honvédek homlokát, és nem mosott fel a körletben; miután körülnézett, mondott néhány megnyugtató szót, aztán visszament a dolgára: fogadni az amerikai elnököt, beszélni a gazdaság szereplőivel, megválaszolni az ellenzéknek a parlamentben. A katonák, orvosok, újságírók pedig végezzék a munkájukat. Ki-ki a magáét.

Hál istennek nagyon sokan vettek részt az árvízi védekezésben. De nyilvánvalóan nem az a kizárólagos ismérve a becsületes állampolgárnak, hogy pakolja a zsákokat.

Az agysebészeket sem küldjük ki a gátra, mert viszonylag sokan tudnak úgy (vagy még hatékonyabban) lapátolni, mint az agysebészek. De a gátmagasítók közül aránylag kevesen műtenek jól agyat.

Egy-egy jól sikerült dunai fotónál többet ér, ha valaki a maga helyén legény a gáton.