Ungváry Zsolt: Magyar Péter, a látens III/III-as

Érdekes szakma a közvélemény-kutatóké. Időnként pontosan szembesülnek munkájuk értékével, amikor egy-egy választás eredményét összehasonlítva a fejükre olvashatják tévedéseiket vagy éppenséggel megdicsőülhetnek. Hasonlít a meteorológiára.

Amikor azonban nincsen közvetlen kontroll, felelősség nélkül dobálózhatnak a számokkal. „Ha most vasárnap lennének a választások”, milyen eredmény születne; de mivel nem lesznek, nem derül ki, jól mértek-e. Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy több cég is végez méréseket, amelyek eltérő adatokat közölnek. Mivel a választás csak egyféleképpen történhet (nincsenek alternatív, párhuzamos világok párhuzamos magyar parlamenttel), ezért valakik (esetleg mindenki?) bizonyosan tévednek.

Az utóbbi hetekben (ugyan eltérő számokkal és különbséggel) több cég is azt hozta ki, hogy a szinte változatlan támogatottságú Fideszre egyetlen ellenfél jelent komoly veszélyt, a 6-7-10 százalékos lemaradásban lévő Tisza Párt képében. Még az is lehet, hogy rajtuk kívül más be sem jut, vagy ha mégis, akkor legfeljebb a DK és a Mi Hazánk. Sok ismeretlenes, és főleg spekulatív felvetés, de mivel az életünket igen jelentősen befolyásolja a kormányzat összetétele, nagyon nem mindegy, mi várhat ránk.

A magyar választási rendszer úgynevezett vegyes, a mandátumok mintegy 47%-át a listás eredmény alapján osztják ki, de a győztes végül az egyéni körzetekben dől el. Ha a Fidesznek nincs országosan abszolút többsége és valamennyi baloldali-liberális-globalista párt beáll egyetlen jelölt mögé, akkor a matematika szabályai szerint (fegyelmezetten egy irányba szavazó polgárokat feltételezve) legyőzhetik a Fideszt.

Noha ez az összefogás eddig egyszer sem vezetett eredményre, újra és újra megkísérlik.

Ezúttal a Tisza – a többiekéhez képest elsöprő fölénye miatt – lehet a kihívó. Ha azonban rajtuk kívül elindulnak más ellenzéki pártok is, akkor esélytelenek a kormánypártokkal szemben. Egyetlen reményük az lehet, ha minden kerületben egy jelölt indul; ha ez mindenütt a Tisza lenne, az a többi párt megszűnését jelentené, vagyis ebbe a DK, a momentumosok, jobbikosok, párbeszédesek, LMP-sek nem mehetnek bele. Maradna a közös jelöltek indítása, ezzel azonban a Tisza ugyanúgy járna, mint a korábbi hasonló kezdeményezések: összegyurcsányozódna (összemomentumosozódna vagy összeemeszpésezedne), ami nem férne össze Magyar Péternek a mindkét oldallal szembeni elutasító magatartásával. Ha ragaszkodik hangoztatott önállóságához, nem foghat össze. Akkor viszont valószínűtlen, hogy ellentételezés nélkül a többi párt kivonuljon, mert ugyan fontos Orbán Viktor legyőzése mondjuk a DK-nak, de ha egyetlen DK-s sem lesz a parlamentben – és másutt sem – akkor minek is?

Ha feltételezzük, hogy a már ismert, közel másfél évtizede folyamatosan hatalmon lévő nemzeti kormánynak 2026-tól alternatívája lehet, akkor az általános választójogra épített parlamentáris demokráciában a polgároknak tudniuk kell, miben lenne más az új kabinet.

Mi voltaképpen a Tisza programja? Mit gondolnak oktatásról, honvédelemről, a közbiztonságról, minimálbérről és áfáról, autóiparról és mezőgazdaságról, megújuló energiaforrásokról és Paksról, nyugdíjrendszerről, családtámogatásról és hitéletről, migrációról és genderről, kábítószerről, a kiskorúak mobiltelefon-használatáról. Mennyire fontosak a szabadságjogok; a sajtó- és szólásszabadságba belefér-e a közösségi média cenzúrázó gyakorlata? Van-e nemzetstratégiájuk és mi a lényege? Erősítenék az EU-hoz fűződő viszonyt, vagy éppen ellenkezőleg?

Eddig nagyjából annyit tudunk, ki lenne a miniszterelnökük, de az is kétséges, vajon visszaadja-e akkor az EP-mandátumát? Vagy azzal párhuzamosan vezeti Magyarországot, esetleg mégis beül közben a fővárosi közgyűlésbe, és talán elvállal egy szerepet a Mi kis falunkban vagy a Dancing with the Starsban? Ambicionálja-e, hogy balhátvéd legyen a fociválogatottban, vagy esetleg műsorvezetőnek készül az ATV-be?

Lássuk be, ennél a királyság azért lényegesen jobb. Ott legalább örökletesen, hosszas felkészülés után lép trónra az illető. Charlesról, amióta élek, tudtuk, hogy III. Károly lesz belőle, úgy is figyeltük minden lépését, de vajon Magyar Péterről ki hallott egy évvel ezelőtt?

Az eddigi baloldali összefogások is bizonyos értelemben kiszámíthatóbbak voltak: még ha nem is ígérhettek mást, mint totális káoszt, az legalább ismerős volt.

Fletó megmondta, hogy hazudik reggel, délben meg este, és rendszeresen bérmálkozik.

Tudtunk hozzá kötni valamit. A Momentum is deklarálta, hogy nem akar olimpiát, igyekeznek visszatartani az uniós forrásokat, napelemes atomerőműveket építenek és lemossák a villanyrollert.

Magyarhoz azonban sokáig kizárólag egyetlen attribútumot lehetett kapcsolni: ő volt Varga Judit férje. Ez kiegészült azzal, hogy ő az a csodabogár, aki odahaza titokban felvette a felesége szavait, és ezeket később felhasználta. Ez persze nem csekélység; olyan ősbűn, mint Gyurcsánynál a kettős állampolgárság elleni kampány, Őszöd és 2006 ősze. (Jé, neki három is van; ennyivel nagyobb kaliber.)

Ez viszont, úgy fest, még a felszínen nagyon magabiztos politikust is nyomaszthatja, mert egy feltöltött kis videójában csúnyán elszólta magát. „A III/III-as ügynökök voltak azok, akik besúgók voltak a belső elhárításnál, lehallgattak családokat, akár férj a feleséget…” 

Hoppá. Vezeklés, magyarázkodás, hárítás? Saját szerepét összemossa, keveri a Kádár-rendszer besúgóiéval? Ráadásul ez egy kicsit bonyolultabb ügy annál, mint hogy kinyilatkoztatásszerűen elintézi az egész titkos megbízotti rendszert megannyi tagjával együtt. Ennyire felszínes mindenben? Jól hangzó mondatok, de nincs kibontva a tartalom. A III/III-ashoz jellemzően megzsarolt emberek tartoztak. Aki karriert akart csinálni, az belépett a pártba. Az ügynök többnyire nem pénzért, előnyökért, hanem zsarolás miatt jelentett, köztük olyanok, akik a rendszer ellenségei voltak, meghurcolták őket (ld. Pokorni Zoltán édesapját), és szabadságuk vagy életük védelmében kényszerültek bele, maguk is belerokkanva ebbe a helyzetbe. S míg a megrendelők átmentették hatalmukat a rendszerváltás utánra, a többszörösen megalázottakat még utólag is efféle Magyar Péterek veszik a szájukra. Arról nem is beszélve, hogy nem úgy jelentett valaki, hogy fülelt otthon, munkahelyen, buszon, s elmondta, mit hallott. Célszemélyekre voltak ráállítva, s csak azokról kellett beszámolniuk. Diktafon meg hasonlók nem voltak abban az időben, nem készítettek felvételt, az ilyesmit inkább a rendőrség, az elhárítás csinálta. Mezei III/III-as nem kapott ehhez eszközöket. Magyar tehát bőven túltett rajtuk. Még abban is, hogy egyetlen III/III-as sem állt ki büszkén azzal, amit tett. Szégyellték, mert szégyellni való volt.

És csak a tartótisztjük tudta róluk, kit is rejt a fedőnév. A tartótiszteket azonban sem akkor, sem most nem ismerhetjük meg. Magyaré egyszer talán majd kiderül…