Szinte minden magyar család érintett az abortusz traumájában – Máthé Zsuzsa a Vasárnapnak
Szombaton életvédő felvonulás lesz Budapesten a nemrég alakult Mindenki Születésnapja rendezésében. A kezdeményezés nem kisebb célt tűzőtt ki maga elé, mint hogy mindenki megélhesse az első születésnapját, vagyis az összes megfogant magzat megszülethessen Magyarországon. De hol tart most az abortuszról szóló diskurzus? Mit tehet egy életvédő a helyzet javulásáért egy olyan korban, amikor évente egy Tata méretű város lakosságát veszítjük el? Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója és az esemény nagykövete ezekről is beszélt a Vasárnap.hu-nak adott interjújában.
Először kicsit nézzünk rá, milyen itthon az abortuszhelyzet. Hány élve születésre jut egy abortusz? Volt az elmúlt időszakban változás ezekben a számokban, például a szívhangrendelet kapcsán?
Magyarországon az elmúlt években örvendetes módon csökkenő tendenciát mutat az abortuszok száma, ami elsősorban a kormányzat családbarát, kifejezetten életigenlő, a családalapítást, gyermeknevelést támogató és nagyon következetesen képviselt politikájának tudható be. Az Alaptörvény a fogantatás pillanatától védeni rendeli az életet, ugyanakkor ezen alapelv mellett a korábban érvényes szabályok nem kerültek megváltoztatásra. A 2022 őszén életbe lépett szívhangrendelet sem korlátozza a korábban szerzett jogokat, csak a felelősebb döntést szolgálja, mintegy kihangosítva az anyaméhben növekvő magzat szempontjait is abban a válsághelyzetben, amikor egy életről vagy annak kioltásáról születik döntés. Sajnos ugyanakkor a helyzet ma sem rózsás:
minden ötödik megfogant magyar baba nem érheti meg a születésnapját, tavaly 21.200 abortusz volt, ami megközelítőleg egy Tata méretű város lakosságát teszi ki. Miközben hazánk – ahogy Európa egésze – súlyos demográfiai krízissel küzd, elveszítjük minden évben rengeteg embertársunkat, és eközben családok ezrei hordozzák temetetlen halottjaik emlékét, az abortuszok traumáját.
Magyarországon 1956-ban szovjet mintára liberalizálták az abortuszt, azóta több mint 6 millió megfogant honfitársunk nem születhetett meg. Ez egy döbbenetes szám, amiről alig esik szó, pedig szinte nincs magyar család, amelyik ne lenne érintettje az abortusz traumájának. Súlyos, szőnyeg alá söpört, társadalmi szintű problémáról van tehát szó, amely generációk óta feldolgozatlan és öröklődik tovább, kihat a mai fiatalok életről vallott felfogására is.
Milyen ma itthon a közhangulat az abortusz megítélésében? Amerikában láthatjuk, hogy nagyon komoly összetűzés van az életvédők és a „választáspárti” abortusztámogatók között, az elnökjelölti vitának is egyik sarokköve volt az életvédelem. Könnyebb vagy nehezebb helyzetben vannak itthon azok, akik ki szeretnének állni a születendő gyermekekért?
Sajnos rendkívüli mértékben átpolitizált a kérdés, komoly gazdasági lobbierő is áll mögötte, pedig józanul, a természettudományos tények alapján lenne szükséges megközelíteni ezt az érzékeny témát, lebontva a köré szőtt ideológiai, politikai és üzleti szándékú téveszméket.
A liberális, “pro choice”, azaz választáspárti narratíva egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy minden abortusz egy már élő, önálló DNS-sel rendelkező embert érint. Nyakatekert jogi konstrukciók helyett ezeket a nyilvánvaló tényeket kellene figyelembe vennünk, miközben a másik oldalról minden lehetséges segítséget meg kellene adni társadalmi szinten is azoknak az édesanyáknak, akik valamiért krízist élnek át az új élet kopogtatásakor.
Erre vonatkozóan van is egy kezdeményezésünk a Szent István Intézettel, mely egy nagyon egyszerű dolgot javasol a döntéshozóknak: álljon rendelkezésre egy olyan krízistelefonszolgálat a várandós nők számára, amelyet önkéntes elhatározásból keresve az első pillanattól segítséget kaphatnak. E telefonszám elhelyezésére optimális lehetne a patikákban, drogériákban kapható várandóstesztek csomagolása, hiszen ezek használatakor szembesül egy nő az állapotával.
Különösen nehéz téma a fiatalok megszólítása, a liberális álláspont igen hangosan terjed a világban. Hogyan lehet az élet védelmét elültetni azokban a fiatalokban, akik a különböző online platformokon éppen az ellenkezőjéről hallhatnak olyan hírességektől, mint Miley Cirus vagy Michelle Williams?
Alapvetően minden gyermek, fiatal életpárti, hiszen ma már a szülők megmutatják a többdimenziós felvételeket gyermekeik titokzatos magzati koráról. Elérzékenyülve láthatják cseppnyi önmagukat anyukájuk méhében. És ki ne tartana aranyosnak, oltalmazandónak egy icipici, védtelen babát?
De hiába a természetes ösztön, ha a világ közben nagy hanggal, hatalmas erőforrásokat bevetve hazudik az életről a fiataloknak. Idén nőnapkor azt is megérhettük, hogy Macron elnök a francia nőknek azt adta “ajándékul”, hogy alkotmányba foglalta az élet kiolthatóságát mint emberi jogot! Elképesztő, bizarr paradoxon!
Ráadásul a döntést ünnepelve az elnök kijelentette, nem áll meg a határnál, nemzetközi szerződésekkel tenné globálisan érvényessé az újgenerációs “emberi jogot”. A halál kultúrája sajnos tombol körülöttünk, de sosem mondhatunk le ennek elutasításáról. Ahogy márciusban barátainkkal kiálltunk a francia szabály kapcsán, és demonstrációt szerveztünk a nagykövet asszony rezidenciája előtt, úgy most egy életigenlő, vidám, szülinapi felvonulással fogunk össze, hogy felmutassuk – elsősorban a fiataloknak – az élet szépségét, értékességét! Szükséges kihangosítani azoknak a hangját, akik életpártiak és vállalják is ezt! Ebben a civil és egyházi világ mellett az értékalapon álló médiumoknak, kulturális szereplőknek, orvosoknak, tanároknak is múlhatatlan felelősségük van. Össze kell fognunk!
Ha a külföldi példákat nézzük, ahol látjuk azt a társadaalmi megosztottságot, amit az abortusz okoz, különösen érdekes, hogy éppen ez ellen szeretne tenni a Mindenki Születésnapja. Hogyan lehet összekötni azokat az embereket, akik nem ellenzik az abortuszt – mégis értéknek tartják az életet – az életvédő törekvésekkel?
Közös nevezőt jelenthet egyfelől az, hogy az abortusz egyszerűen rossz módszer a nem kívánt várandósságok elkerülésére, amiben talán mindannyian egyetértünk. Másfelől konszenzus uralkodik abban is – volt is a Szent István Intézettel erre nézvést egy reprezentatív kutatásunk tavaly – , hogy a megfogant életért valamilyen mértékben mind felelősek vagyunk. A róla való döntés joga ugyan törvény szerint az anyáé, de van a babának egy édesapja is, ott van a tágabb család, a barátok, különböző kisközösségek s végső soron a nemzet egésze.
Ha a gondolkodásunkat életszeretet hatná át, ha társadalmi szintű szemléletbeli változást sikerülne elérni, a törvények megváltoztatása nélkül is megmenthető volna sok-sok baba. Olyan embertársaink, akik bizonyos, hogy mindig hiányozni fognak valahonnan, ha nem érhetik meg a születésük napját…
Szombaton együtt sétálhatunk azért, hogy mindenkinek lehessen születésnapja. Mire számíthat az, aki jelenlétével támogatja a rendezvényt?
A felszólalók, fellépők biztos, hogy fontos útravalót adnak majd nekünk, hogy tovább hirdessük: az élet értékes és továbbadásra érdemes! Aki csatlakozik a sétához a jó hangulatú, családi szülinapot idéző együttlét mellett megerősödhet majd abban, hogy küldetése van az élet kultúrájának szolgálatára, kinek-kinek a maga őrhelyén.
