A Híd zenekar koncertezik szombaton a Katakombában – Németh Lívia: Az Úr nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá

A magyar keresztény könnyűzenei kultúra magasabb szintre emelése érdekében a Magyar Kormány támogatásából a Kovács K. Zoltán Alapítvány pályázatot hirdetett, amely keresztény könnyűzenei előadók számára nyújt fellépési lehetőséget a Katakomba klubban. A pályázat keretében a kiválasztott előadók, formációk részére biztosított a koncerthelyszín (Katakomba-Pengető színpad), a lebonyolításhoz szükséges technikai feltételek, marketing és kommunikáció, illetve a koncerten készült élő hanganyag, ami a zenekar által bármikor felhasználható. A programban részt vevő Híd zenekar augusztus 24-én lép színpadra a Katakomba klubban, és ahogy ők fogalmaznak, egy finom „ünnepi vacsorára” szeretnék meghívni a nagyérdeműt, melyen a főétel az Élet Kenyere, vagyis maga Jézus.

Az alábbiakban Németh Líviával, a Híd zenekar vezetőjével és dalszerzőjével folytatott beszélgetésünk olvasható.

Mi a zenekar létrejöttének története? Mi ihlette a zenekar nevét?

Korábbi években már voltak kezdeményezéseink zenekaralakítást illetően, az viszont akkor meghiúsult, mivel akkoriban a tagok közül sokan kimentek külföldre, illetve más területeken próbáltak érvényesülni. A jelenlegi felállással 2018-ban indultunk el. Volt egy rendezvényünk Debrecenben, ahol a gyülekezetünk 30 éves jubileumát ünnepeltük. Véletlenszerűen egymás mellé ültünk le: a mostani dobosunk, a gitárosunk és én. Ahogy végignéztem magunkon, beugrott egy olyan ötlet, hogy mi lenne, ha létre jönne egy stabil zenekar, akikkel evangéliumot tudunk hirdetni. Ezt az álmomat nem adtam fel soha, s meg is valósult. A nevünk mondhatni a „semmiből” jött, de hiszem, hogy az Úrtól. 24 évvel ezelőtt írtam egy dalt, melynek címe „A kegyelem hídja”, miszerint egy hídon találkoztam Jézussal „ég és föld között”, amiből örök szerelem lett. Tulajdonképpen a dalainkkal igyekszünk hidat építeni Isten és ember között. Ez a találkozás helye, ahol a lélek összeérhet a lélekkel, szellem a szellemmel.

Mit érdemes rólatok, a zenekari tagokról tudni?

Most négyen vagyunk a csapatban: van egy dobosunk (Feri), egy gitárosunk (Sanyi), egy szintetizátorosunk (Sámuel) és jómagam (Lívia) mint énekes. Jelenleg ez a felállásunk. Basszusgitárosunk még nincs, úgyhogy, ha az olvasók között van valaki, aki szeretné segíteni, támogatni szolgálatunkat a játékával, szívesen látjuk. Több helyről érkeztünk: hárman Debrecenből, én pedig Nyíregyházáról. Szintisünk a Fáklya gyülekezetbe jár, mi pedig a Shalom gyülibe. Mindannyian a dicsőítésben szolgálunk, illetve én hittan tanár vagyok Nyíregyházán, valamint az ottani gyülekezetet vezetem.

Miért döntöttetek úgy, hogy pályáztok a Katakomba klubban való fellépési lehetőségre?

Ez teljesen véletlenszerűen jött. Szokták mondani: „a véletlen Isten beceneve”, ugyanis a Facebook feldobta a lehetőséget. Nem is emlékszem, hogy hogyan. Amikor megláttam, átküldtem a debreceni pályázatíró tesónknak, aki nagyon jó ötletnek találta. A csapat tagjainak is tetszett. Úgy voltunk vele, ha Isten akarata, akkor nyert ügyünk lesz. Jó, ha megismernek minket más területeken is, nemcsak a mi régiónkban. Ezek szerint Isten időszerűnek találta, hogy más helyekre is eljussunk.

Hogyan néz ki a zenekészítési folyamat nálatok, hogyan áll össze egy dal? Ki felel a dalszerzésért és ki a szövegért?

A dalokat, tehát mind a dallamot, mind a szöveget én írom. Van olyan alkotás közöttük, ami 24 éves, vagy annál is régebbi. Maga a dal mindig egy élethelyzetből jön, minden, ami az életemben öröm volt, vagy bánat, ünnep, vagy tragédia, azt megéneklem. Lehet ez akár egy tanítás, bátorítás, hála is. Mivel hangszeren nem játszom, az akkordokat leszedetem, a fiúk pedig meghangszerelik. Előfordul, hogy nekem jön egy-egy zenei téma egy dalhoz. Tulajdonképpen mindenki belead valami nagyon jót. Ebből születik meg az a csemege, amit a színpadon a közönségnek feltálalunk.

Általában milyen tematikában íródnak a dalszövegek?

Legfőbb célunk az evangelizálás, az örömhír terjesztése a dalok által. Gyülekezetünk egyik mottója: „Evangéliumot minden embernek.” Célunk: minél több emberhez eljuttatni a dalokon keresztül Jézust, hogy megismerjék Őt. Vágyunk, hogy kifosszuk a Poklot, és benépesítsük a Mennyet. A dalok által közelebb vinni Istent az emberekhez, hidat képezni Isten és ember között, átvezetni őket Hozzá.

Folyamatban van egy, a készülő dalokat csokorba szedő kis vagy nagylemez? Ha igen, mit lehet erről tudni elöljáróban?

Tervezzük. Kicsit nehéz a helyzetünk, mert a CD manapság már nem nagyon működik, de tervbe van véve, hogy készüljön minőségi hangfelvétel a repertoárjainkról.

Milyen szerepet tölt be a keresztény hit a zeneiségetekben? Mi a megtérésetek története?

„Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” – mondja az Írás. Vallom, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek, Istenről énekelni, illetve nem is érdemes. Vannak olyan dalaink, amelyek dicsőítő dalként is megállják a helyüket, de nagyrészt evangéliumhirdetés a célunk. 1991 év elején az öcsém elfogadta Jézust, utána a húgom, majd az anyukám. Rengeteget beszéltek nekem az Úrról. Jómagam ateista ember voltam. Férjemmel, kisfiammal elég nehéz körülmények között éltünk, albérletben laktunk. Egyik októberi esős napon vittem a fiamat az óvodába, és nem volt esőkabátja. Mérgemben kimondtam egy mondatot: „Istenem, miért nincs nekem annyi pénzem, hogy a gyerekemnek tudjak venni egy esőkabátot?” (Az ateista ember is kimondja Isten nevét.) Elmentem dolgozni, majd este 10 után, mikor hazaértem a munkából, a szobába lépve egy esőkabátot vettem észre, ami az ágyra volt letéve, hátán egy angyal dekorációval, „My little angel” felirattal. Reggel kiderült, hogy egy olyan személy küldte a kabátot, akivel több hónapja nem voltam beszélő viszonyban. Ő nem tudta, hogy a gyermekemnek mire volt szüksége. Isten még plusz ajándékokkal is elhalmozott, mert egy pár kis gumicsizma és egy pulcsi is volt mellékelve. Ezekre mindre szükségünk volt. Akkor este annyira megdöbbentem! Isten mégis létezik!? Én pedig miket mondtam ki rá… Hónapokon keresztül visszautasítottam Őt. Egy mély bűnbánat szakadt rám, csak sírtam és sírtam. Mikor megnyugodtam, hoztam egy döntést, másnap elmentem a családomhoz, és elmondtam, hogy szeretnék elmenni a gyülekezetbe, és elfogadni Jézust Megváltómnak. 1992-től elkezdtem folyamatosan kapni a dalokat az Úrtól, úgyhogy azóta végzem ezt a tevékenységet.

Mi a tervetek az idei, illetve az elkövetkező évekre nézve a formációval?

Vágyam az, hogy Nyíregyházán bemutatkozzunk, mégpedig utcai evangelizáció formájában. Városunkban van egy Zenélő Nyíregyháza elnevezésű program, ennek részeként különböző zenekarok lépnek fel nyaranta a település több pontján. Ezek jórészt világi csapatok. Azt az ígéretet kaptuk, hogy mint gospel zenekar mi is bemutatkozhatunk. Ezzel is próbáljuk elérni a várost, illetve várjuk a megkereséseket akár az ország más pontjairól is. Vagyis mindenhova, ahova hívnak, szívesen megyünk, és besegítünk az evangelizációs programokba.

Mit üzennétek azoknak, akik érdeklődnek az augusztusi katakombás koncertetek iránt?

Egy nagyon finom „ünnepi vacsorára” szeretnénk meghívni a nagyérdeműt, melyen a főétel az Élet Kenyere, vagyis maga Jézus, akit szeretnénk bemutatni. Illetve két dal címével üzennénk nekik. Az egyik: „Kell egy hős”, a másik: „Jézus visszatér”. Isten ma is hősöket keres, akik továbbadják azt az üzenetet, hogy Jézus vissza fog jönni. Mindenki alkalmas a hős szerepre, hiszen az Úr nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá. Ő mindenkit tud használni a munkájában, tehát várjuk a hősjelölteket.

Címlapkép: A Híd zenekar koncertezik augusztus 24-én a Katakombában. Forrás: szervezők