Szalai Piroska a Vasárnapnak: Ősztől újabb demográfiai fellendülés jöhet

Nem igaz, hogy a családpolitikai intézkedéseknek tulajdonított demográfiai növekedés csupán a világban és Európában végbemenő gazdasági folyamatok eredménye, ahogyan azt az ellenzéki média, köztük például a Telex próbálja beállítani. Az újságíróknak egyébként is óriási a felelősségük abban, hogy milyen információkat osztanak meg, mert a gyermekvállalási kedv azonnal rezonál a hírekre, és kilenc hónappal később már látható is a negatív információk hatása – még akkor is, ha azok valóságtartalma finoman szólva is megkérdőjelezhető. Mi tehát az igazság a családbarát politika hatásaival kapcsolatban? Hova tartunk most, és mennyire kell megijedni a születésszámok jelenlegi csökkenésétől? Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértővel beszélgettünk, aki azt is elárulta, hamarosan demográfiai fellendülésre számít.

Az elmúlt évek családpolitikai intézkedései hatására Magyarországon nőtt a gyermekvállalási kedv, ami a hivatalos adatokból is jól látszik. Ellenzéki hangok a jelenség hatását más gazdasági folyamatok számlájára szeretnék írni, ám a családpolitika is gazdasági tényező. Ráadásul, ha a külföldi adatokat is hozzávesszük, akkor azt láthatjuk, hogy más európai országokban a fellendülés ellenére sem ugrottak meg annyira a mutatók, sőt, volt, ahol visszaesés történt. Mit mondanak a számok, mennyivel kiemelkedőbb a magyar születésszám emelkedése az elmúlt 10-15 évben, mint más európai országokban? 

A 2011-2021 közti évtized elvitathatatlanul a magyar családok számára aranykornak számít, a leghatékonyabb családbarát programokat ebben az időszakban valósítottuk meg, ennek következtében ebben az évtizedben folyamatosan nőtt a termékenységi ráta.

2010-ben hazánkban családbarát kormányzás vette kezdetét. A világ minden kormánya a család és népesedéspolitikát a szociálpolitika részének tekinti, s e terület a rászorulók támogatásait valósítja meg.

Az Orbán kormány azonban már 2010-ben kimondta, hogy a kormány minden intézkedése a magyar családok megerősítését kell előmozdítsa. Ezt pedig úgy lehet csak megvalósítani, ha a teljes kormányzati struktúra, minden szakpolitika családbarát, a családok ügye prioritást élvez. Így aztán nálunk a világon egyedülálló módon nem egyedül a családpolitikai tárca feladata, belső ügye a családok támogatása.

Az elmúlt közel másfél évtizedben olyan innovatív, több terület összefogásával létrejövő intézkedéseket vezettünk be, amelyekről korábbi kormányok alatt szó sem lehetett. Gondoljunk csak a GYED extrára, amelynek a legnépszerűbb lába, a GYED melletti munkavégzés tiltásának megszüntetése egyértelműen foglalkoztatáspolitikai intézkedés volt. S a GYED extra bevezetésének évében 2800-zal nőtt a születésszám, ami az egyik legnagyobb javulás ebben az évezredben. Vagy a CSOK és a lakástámogatások az építőiparért valamint a lakossági pénzügyekért felelős tárcák intézkedései voltak. De sorolhatjuk hosszan a magyar kormány innovációit.

Milyen hatása van ezeknek az intézkedéseknek a gazdaságra?

Kijelenthető, hogy a családbarát intézkedéseknek komoly gazdasági fejlődést gyorsító, GDP növekedést elősegítő hatása is van. Egy részük a foglalkoztatást növeli, lehetőséget teremtenek a kisgyermekes nők nagyobb munkaerőpiaci részvételére (pl. a munkahelyvédelmi akció, vagy az említett GYED extra), másik részük a családi beruházásokat illetve a fogyasztást serkentik (pl. a CSOK, CSOK plusz, a babaváró kölcsön, SZJA kedvezmények, stb.).

E programok következtében például az épített lakások száma a 2013-as történelmi minimumról majdnem négyszeresére nőtt 2020-ra, nélkülük az építőipar az egy évtizeddel ezelőtti mélypontjáról nem tudott volna ilyen gyorsan kilábalni.

Tehát a családpolitikai intézkedések is és az egyéb területek családbarát intézkedései is jelentősen hozzájárultak a gazdasági fejlődéshez, sokszor nem is csak áttételesen.

Igaz azonban az is, hogy amikor a gazdasági növekedés foglalkoztatásbővüléssel és reáljövedelem növekedéssel jár együtt, akkor nő a gyermekvállalási kedv. Tehát a folyamatok egymásra hatnak oda-vissza.

Igaz, hogy a termékenységi ráta javulásunk európai viszonylatban is egyedülálló volt az elmúlt időszakban?

Tény, hogy a termékenységi ráta javulásunk 2011-2022 között a legnagyobb volt az unió tagállamai közül. Ebben az időszakban az unió átlaga csökkent, s mindössze tíz országban tudunk javulást kimutatni, tizenhétben pedig a 2022-es termékenységi ráta alacsonyabb volt, mint a 2011-es. Ha a gazdasági fellendülés magától termékenységnövekedést tudna produkálni, akkor a többi tagállamban is megtörtént volna a javulás.

Európa ma úgy néz ki, mintha kettévágták volna. A volt keleti tömb országaiban javulást tapasztalhattunk az elmúlt évtizedben, a többi országban pedig romlást. Erről a paradoxonról korábban írtam már például a Hungarian Conservative-ban. 

Ha csökken a nők munkanélkülisége és javul a foglalkoztatás, akkor a mi térségünkben nő a termékenység is, a nyugati, északi és déli országokban pedig épp ellenkezőleg, csökken a termékenység.

Releváns 2008-as krízises adatokhoz viszonyítani a későbbi számokat?

Igen, véleményem szerint a 2008-tól a Covidig tartó időszakot érdemes külön is vizsgálni, s nemcsak miattunk. Természetesen nézhetünk hosszabb időszakot is, akkor az ezredfordulótól vagy a rendszerváltástól javaslom összevetni az egyes országokat.

A rendszerváltástól az ezredfordulóig minden keleti blokkbeli országban hatalmasat zuhant a termékenység. Nagyon nagy árat fizettünk mi ebben a régióban a szabadságért.

Az 1,8-2 körüli termékenységi ráták egy évtized alatt 1,09-1,27 közöttiek lettek mindenhol. Az országok mindegyike 1997-2003 között érte el a minimum értékét, s innen indult el a javulásuk. Nálunk ez a javulás nagyon rövid ideig tartott, 2002 után inkább stagnálást tapasztaltunk, majd 2006 után ismét romlás kezdődött. Így a magyar termékenységi minimumot 2011-ben értük el, a környező országok mindegyike ekkor már jóval a túl volt a legrosszabb időszakán. Még a 2008-2011 közti visszaesésük sem volt akkora, hogy ismét visszajussanak az ezredfordulós minimumértékeikhez.

Mi 2011 után gyorsabb termékenység növekedési pályára álltunk, mint a környező országok, így 2018-ra elértük az uniós átlagot, majd 2022-re a 6. legnagyobb termékenységi rátával bíró ország lettünk az unióban Franciaország, Románia, Bulgária, Csehország és Szlovákia után.

Az elmúlt polikrízises időszakban csökkent a születésszám, de mit jelent ez a gyakorlatban? Valóban annyira rossz hazánkban a helyzet, vagy csak ki kell várni az új intézkedések hatását? Egyáltalán, mennyire egyedi jelenségről van szó?

A Covid első évében, 2020-ban már 18 országban csökkent a termékenység, nálunk még 0,04 növekedést tapasztalhattunk. Aztán 2021-ben már csak három országban folytatódott tovább romlás, mi még ekkor is növekedtünk. De 2022-ben, a háborús szankciók bevezetése kapcsán egekbe ugró energiaárak időszakában szinte mindenhol, azaz 25 országban csökkent a termékenység, köztük Magyarországon is.

Azonban a mi csökkenésünknél 20 országban nagyobb mértékben esett a gyermekvállalás, s így a tagállamok sorrendjében előre léptünk a 6. helyre.

A 2023-as év adatait még nem adta ki az Eurostat, a magyar adatról tudjuk, hogy egy századdal csökkentünk, a környező országok pedig ennél jóval nagyobb mértékben. A cseh termékenységi ráta közel két tizeddel alacsonyabb, a német pedig egy tizeddel, de a román adat is csökkenést mutat a helyi statisztikai hivatalok szerint. Ezért

úgy becsülöm, hogy Magyarországon ismét kisebb volt a romlás, mint az unió átlaga, s így akár további országokat is előzhetünk meg. Nagyon várom a pontos adatokat.

Mi okozhatja ezeket a különbségeket?

Mint látható, nem egyedi jelenség a termékenység csökkenése. A mértéke azért kisebb nálunk, mert jelentős erőforrásokat összpontosítottunk arra, hogy az anyagilag nehéz időkben is születhessenek meg a vágyott gyermekek.

Az idei év első felében még folytatódik a születések számának csökkenése, hiszen a most született gyermekek vállalásáról a döntést a szülők még a múlt évben hozták, amikor még a régi CSOK jogosulti körének szűkítésével voltak tele a hírek és a reálkeresetek is csökkentek.

Tavaly szeptembertől a reálkeresetek növekednek, sőt decembertől 10 százalék körüli mértékben. Október legvégén pedig bejelentették az akár 50 millió forintot is jelentő CSOK Plusz-t, a „városi CSOK”-ot, s egyéb támogatások növelését, amely hír hatására idén augusztustól várom a születések számának és a termékenységnek növekedését.

A termékenység úgynevezett prociklikus változó, azaz már a hírek hatására érezhető a változás.

A jó hírek kilenc hónap múlva termékenység növekedést okoznak, a rossz hírek pedig termékenység csökkenést. Ezért komoly felelőssége van az „írástudóknak”, a médiának és a politikusoknak is, hogy mikor és milyen (ál)híreket indítanak el.

Jó példa volt erre a GYED extra és a családvédelmi akció is. A 2014 januárban induló GYED extrát már 2013 anyák napja körül bejelentette a miniszterelnök, s már 2014 februártól folyamatosan nőtt a születések száma. 2019 februárban az évértékelőn jelentette be Orbán Viktor a családvédelmi akciót, aminek keretében júliustól többek közt bővült a CSOK és elindult a babaváró kölcsön, s már novembertől, azaz a bejelentés után kilenc hónappal nőni kezdett a születésszám. Sajnos 2022-ben és 2023-ban több negatív példát is találunk.

Az ellenzék folyamatosan azzal támadja a magyar családtámogatásokat, hogy nem hatékony, és rengetegbe kerül. Ha nem lenne ennyire hatékony, akkor nálunk is olyan mértékű születésszám csökkenést kellett volna megélni, mint Csehországban, ami a magyar romlás két és félszerese 2021-2023 között.

Ne értse senki félre, nem öröm, ha csökken a születések száma, de tény, hogy a mostani csökkenés jóval kisebb, mint a környezetünkben levőké és jóval kevesebb a 2008-2011 közöttinél is. S ezt egyértelműen az elmúlt évtized családbarát kormányzásának a köszönhetjük.

Melyek azok a tényezők, amelyek a leginkább befolyásolják azt, hogy valaki mer gyermeket vállalni akár egy nehezebb időszakban is?

A biztonságérzet és a bizalom a legfontosabb a tudatos gyermekvállalásnál. A döntés meghozatalakor megfelelő biztonságban kell érezzék magukat a szülők, s ez az anyagi biztonságot is jelenti. Valamint az elkövetkező pár évre pozitív kilátásokkal kell rendelkezzenek, bízniuk kell a jövőben. Bízniuk kell abban, hogy a következő évek kihívásait tudni fogják kezelni.

Amikor nem érzik biztonságban a munkájukat, vagy nem látják, hogy mekkora inflációval, reáljövedelem csökkenéssel kell megküzdeniük, vagy a családot közvetlenül érintő reális veszélynek látják a szomszédban dúló háború eszkalációját, akkor sokan halasztják a gyermekvállalást.

S mint tudjuk, egy idő múlva már a biológia lezárja a rendelkezésünkre álló időablakot, s így aztán a vágyott, tervezett gyermekek nem fognak megszületni.

Fel kellene fogni az ellenzéknek is, hogy a gyermekvállalási döntések meghozatalában mindenkit támogatni kell. Az ő kormányzásuk alatt csak a nagycsaládosoknak volt elenyészően alacsony adókedvezmény és a szegénységi küszöb alatt élőknek különböző nevelési segélyek. Ezzel elérték azt, hogy a gyermekvállalás 2010-re az unióban a legnagyobb anyagi többlet terhet nálunk jelentette, s a gyermek együtt járt a szegénység vállalásával. Ezért csökkent le a valaha mért legalacsonyabbra a termékenység 2011-re.

Az Európai Unió méri a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát minden országban. 2010-ben a gyermeket nevelőknek a gyermektelenekhez viszonyított többlete a legnagyobb hazánkban volt, ami azt jelenti, hogy nálunk volt a legnagyobb a gyermekvállalással járó elszegényedés a legnagyobb arányú.

2019-re több, mint egymillióan kikerültek a szegénységből hazánkban, s megszűnt a gyermeket nevelőknek a gyermektelenekhez viszonyított többletszegénysége. A polikrízises időszakból még csak 2022-ig ismerjük a számokat, megállapítható, hogy kis mértékben nőtt ugyan a kockázattal élők aránya, de még így is jelentősen jobbak vagyunk az unióban átlagosnál, s a gyermekesek is csak kis mértékű hátrányban vannak. Becslésem szerint ez a mutató is 2024-től ismét javulni fog.

Korábban említettem, hogy a női foglalkoztatás és a termékenység között az unióban szignifikáns kapcsolat, korreláció, csak az országok egyik felében pozitív, a másikban pedig ellentétes. Ha a termékenységgel okságot csak a szegénységi többletkockázat mutat, azaz

a termékenységi rátát az növeli, ha csökken a gyermekvállalással járó szegénységi többletkockázat. 

Sokan úgy vélik, hogy amint a Ratkó-korszak unokái kilépnek a termékenységi korból, nem lehet megállítani a népességfogyást. Tényleg ilyen erőteljesen csökken a szülőképes korosztály és van-e esély ennek a csökkenésnek a megállítására?

A Ratkó gyerekek 1952-1955 között születtek. Náluk még 23 év volt az anya átlagéletkora az első gyermek születésekor, tehát ők nagy számban épp akkor vállaltak gyermeket, amikor 1974-től elindult az a családtámogatási program („szocpol”), amelyben két gyermek vállalásakor egy kétszobás lakótelepi panellakáshoz juthattak. Így aztán 1975-1976-ban nagyon gyorsan megugrott a termékenységi ráta és a születések száma is. A köznyelv őket hívja tévesen „Ratkó unokáknak”, pedig helyesebb lenne „szocpol gyerekeknek” hívni őket.

Náluk már 30 év volt az átlagéletkora az anyáknak a szüléskor, így nekik 2005-2006 körül kellett volna a gyermekvállalást fokozó programot indítani. Sajnos ez nem történt meg, sőt inkább abban az időszakban a gyermeknevelési kedvezményeket csökkentették, megszüntették. Így aztán bármennyire vártak a csodára a demográfusok, a „Ratkó dédunokák” nem születtek meg, nem lett ismét nagy létszámú generáció a Gyurcsány korszakban.

Most meg már bajban vagyunk, mert rövidesen 50 évesek lesznek a „Ratkó unokák”, tőlük már nem várhatunk születésszám növekedést. Ez a vonat már elment, s mi elszalasztottuk a lehetőséget 2010 előtt.

Úgy látom, a legaktívabb szülőképes korban levő nők létszámcsökkenésének súlyosságát még mindig nem érezzük. 2007-ben még 1 millió 533 ezer nő volt 20-40 éves korú hazánkban, ők 1967-1987 között születtek. 2024-ben már csupán 1 millió 178 ezer, akik 1984-2004 közöttiek, a rendszerváltás utáni években születtek, amikor a magyar családok reáljövedelme visszaesett az 1966-os szintre. 23 százalékkal, majdnem negyedével csökkent a létszámuk. 2007-ben 97 ezer 613 gyermek született,

ha nem lett volna az elmúlt évek családbarát kormányzása, s minden marad úgy, mint 2007-ben, akkor ma 75 ezer gyereknek kellene születni, s ehelyett 85 ezer feletti születik még mindig. S a 2007 még nem is a krízis mélypontja volt. Ugyanezen gondolatmenet szerint a 2011-es mélypontunkból kiindulva csak 68 ezer gyermek születne a mostani krízises években.

Nos ez a családbarát kormányzás és az ellenzék a családokkal kicsit sem foglalkozó kormányzása közti különbség. Így higgyük azoknak a kritikáknak, miszerint nem hatékony a magyar családtámogatási rendszer!

Egyes hangok szerint a korábban megugrott születésszám csak azt jelenti, hogy azok, akik amúgy is terveztek gyermeket, előbbre hozták a gyermekvállalást és most ezért van megtorpanás. Kopp Mária kutatásaiból tudjuk, hogy sokszor a kívánt gyermekek megszületése sem történik meg. Ráadásul ha valaki túl későn kezd gyermekvállalásba, akkor a meddőségi problémák is gyakoribbak. Hogyan befolyásolja a születési számokat a szülők életkora? Baj-e ha valaki korábban fog bele a gyermekvállalásba, akár azért, mert külső segítséget kapott?

Először is szögezzük le, hogy nem baj, ha nem halasztják, hanem előre hozzák a gyermekvállalási döntéseiket a tudatos gyermekvállalók. Baj a halasztásból lehet, hisz nagy a kockázata, hogy soha nem születik meg a halogatott gyermek.

Másodszor azt senki nem állíthatja, hogy egész generáció előrébb hozza a döntést, legfeljebb azok a csoportok, akik az éppen adott időpontban induló intézkedésben érintettek. Ha ezek a csoportok nagy arányúak lennének az összes szülő között, akkor az aktuális évben szülő anyák átlagéletkorának csökkenni kellene. Legutóbb átlagéletkor csökkenést 1975-1980 között észleltünk, akkor a „szocpollal” lakáshoz jutás lehetősége tényleg előre hozta a gyermekvállalást sokaknál.

Most lehet, hogy egyeseknél előfordul a tervezettnél előbbre hozott gyermekvállalás, de az ő súlyuk statisztikailag nem jelentős.

A gyermekvállalási életkor nagyrészt azért tolódott ki, mert az anyáknak magasabb az iskolai végzettségük. Hazánkban a gyermeket vállaló anyák több, mint harmadának van diplomája, Budapesten több, mint felének. Tényként kell kezelnünk, hogy a diplomásoknak, és a középfokú végzettségűeknek más jelenti a biztonságot, mint az iskolázatlanoknak, ezért olyan új lehetőségeket kell biztosítani, amik számukra is kedvezőek.

Milyen intézkedésekre van szükség, milyen célcsoportokat kell elérnie a kormánynak ahhoz, hogy a születésszám-emelkedés ne torpanjon meg hosszú távon?

Ha célcsoportban gondolkodunk, akkor a felsőfokú végzettségűekre és az önfoglalkoztatókra mindenképp jobban odafigyelnék.

Az elsőre azért, mert folyamatosan nőni fog később is az arányuk, a másodikra pedig azért, mert ők ugyan kevesebben vannak, de még a népességbeli arányukhoz képest is alacsony a gyermekvállalás náluk. Itt nemcsak a KATÁ-sokra kell gondolni, hanem az egyéni és társas vállalkozókra is. Több olyan családokat támogató program van, ami számukra kevésbé elérhető, mint az alkalmazottak számára.

Ha 2025-ben a kormány tényleg békeköltségvetést tud alkotni, akkor azt is átgondolnám, hogy a 30 év feletti anyák szüléseit ismét támogassuk amennyire lehet. Idén például a legnépszerűbb támogatott hitelt, a babaváró kölcsönt csak az anya 30 éves koráig lehet igénybe venni. Jó volna ezt legalább a diplomások esetében minimum 35 évre vagy a korábbi 40 évre kitolni. A diplomások szüléseinek csupán negyede történt meg 30 éves kor előtt, ők legnagyobb arányban 30-35 éves korukban szülnek, hiszen sokan 25 éves koruknál tovább tanulnak, hisz rengeteg szakma esetében a diploma után még pár év kell bizonyos szakmai vizsgák megszerzéséhez.

Az anyák szüléskori átlagéletkorának emelkedése nem elsősorban a felelősségvállalás hárításával függ össze, hanem azzal, hogy egy jó szakmai felkészültség eléréséhez hosszabb időre van ma szükség, mint akár egy vagy két emberöltővel ezelőtt.

Továbbá nagyon fontos fenntartani, hogy a polgári családbarát kormányzás időszakában már az egy és kétgyermekesek is jelentős támogatást kaptak, míg az ellenzék kormányzása idején csak a nagycsaládosok és a szegénységben élők. Reálértéken is fent kell tartani ezeket a támogatásokat.

S míg az ellenzéki kormányok családi pótlékot biztosítottak, ami egy segélytípus, s mindenkinek azonos összegben járt, adókedvezmény az egy és kétgyermekeseknek nem járt, addig most az adókedvezmény mértéke a családi pótlékhoz mérten is nagyobb, sőt ha lehetőség lesz rá, jövőre duplázást tervez a kormány.

Ez nagyon jó stratégia, hiszen már 2008-2011 között is a házas, foglalkoztatott és legalább érettségizett anyák szülései estek vissza. A részletes számokat nem látjuk, de úgy becsülöm, hogy hasonló szegmensekben lehet hiányunk most is. Rájuk jobban kell figyelnünk, ők érzékenyebbek az anyagi biztonságérzetük megingására, mert ők nagyobb arányban tudatos gyermekvállalók.

Raj-Czefernek Léna

Címlapképen: Szalai Piroska a Vasarnap.hu Kontraszt című videós podcast műsorában. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu