Sem a tagállamok, sem a polgáraik nem számíthatnak Brüsszelre
Az Unió vezetése a magyar-ukrán kőolajvita során ismét bebizonyítja, hogy nem alkalmas a tagállamok és polgáraik képviseletére.
Néhány héttel ezelőtt robbant a hír, hogy Ukrajna egyoldalúan szankciós listára helyezte az orosz Lukoil olajvállalatot, amely az Oroszországból Magyarországra és Szlovákiába irányuló kőolaj szállításának egy részéért felel. Ha a jogi bikfanyelvet a gyakorlatra fordítjuk, akkor ez azt jelenti, hogy a két érintett ország kevesebb kőolajhoz jut, vagy azt máshonnan, bonyolultabb úton, vagyis drágábban kell beszereznie. Ez persze azonnal hatna az üzemanyagok árára, amit az emberek egyből megéreznének, nem is beszélve a közvetett hatásokról, amelyek később jelennének meg – gyakorlatilag mindennek az árában az élelmiszerektől kezdve a szolgáltatásokon át a ruházkodásig.
Ukrajna persze nem is titkolja, hogy a lépése politikai indíttatású és az a célja, hogy a két „renitens” országot, Magyarországot és Szlovákiát jobb belátásra bírja az orosz energiával és a Kijevnek szánt fegyverszállításokkal kapcsolatban.
Csakhogy Kijev ezzel a lépésével nemcsak arcpirító kettős mércéről tesz tanúbizonyságot azokkal az országokkal szemben, amelyek dízel üzemanyaggal és árammal segítik ki, hanem még szerződéseket is sért. Az Unióval megkötött társulási megállapodást ugyanis egyértelműen megszegi az ukrán fél. És itt jöhetne képbe Brüsszel, amelynek egy ilyen vitás kérdésben a tagállamok oldalán, erejét és súlyát latba vetve kellene fellépnie. Nem is véletlen, hogy Budapest és Pozsony közösen fordult a Bizottsághoz, hogy segítsen a konfliktus rendezésében. Brüsszel persze a füle botját sem mozdította, az ottani bürokraták szerint nincs itt semmi látnivaló, az ellátás nem forog veszélyben. Majdhogynem azt is kimondják, hogy Ukrajnának végülis igaza van. Sőt, már olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy egyenesen az Unió javasolta Ukrajnának ezt az otromba lépést, büntetésül a két ország viselkedéséért.
Az ugyanakkor, hogy a Bizottság vezetése ebben a kérdésben nem a saját tagállamai érdekeit nézi, hanem egy harmadik országét, az egész Európai Unió, az Uniós eszme elárulása.
Persze megszokhattuk már ezt az elmúlt időszakban. Legutóbb a gazdákat kosarazta ki az Unió vezetése, amikor az importvámok eltörlésével helyzetbe hozta az ukrán mezőgazdaságot a saját termelőivel szemben. A plusz terhek ugyanis éppen annak a különbségnek a kiegyenlítését szolgálták, amely a szigorú előírások miatt egy szabad piacon hátrányos helyzetbe hozná az Uniós gazdákat. Az eredményt látjuk: eladatlan gabona, olcsó felvásárlási ár, csődbe ment gazdák.
Hasonló történt az energetikai szankciókkal is, amelyek miatt az orosz gazdaság még most sem ment csődbe – bár a céljuk ez lett volna -, európaiak tízmilliói ugyanakkor szenvednek a magas rezsiköltségek, az infláció és a reálbérek csökkenése miatt. Beszédes adat, hogy
míg pár éve az európaiak kevesebb, mint 10%-a küszködött fűtési nehézségekkel, mára 25%-uk nem tudja kellő mértékben felfűteni a lakását, vagy időben befizetni a rezsiszámláit.
Brüsszel akkor is elárulja az embereket, amikor a migrációról van szó. Mert míg azt állítja, hogy a migráció emberi jog, ezért nincs szükség a külső határok védelmére, addig az országok saját biztonságuk garantálása érdekében sorra állítják vissza a határellenőrzéseket a belső schengeni határokon. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyik legfontosabb, az Uniós polgárok számára meglévő alapjog, a szabad mozgás elve sérül. Vagyis Brüsszel ezen a téren is előbbre helyezi az Unión kívüliek érdekeit, mint a saját polgáraiét.
Nem véletlen, hogy az emberek jó része az Unióban a változásra szavazott. Az elégedetlenség ugyanis egyre nagyobb az idegen érdekeket képviselő vezetőkkel szemben.
És hiába akartak más irányt szabni Európának emberek tízmilliói, a hatalomhoz foggal-körömmel ragaszkodó brüsszeli elit egyelőre ellenállt. Ha azonban így folytatja, és továbbra sem az emberek érdekeit helyezi előtérbe, a változás előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Az ezt képviselő Patrióták ugyanis egyre erősebbek és az elhallgattatási, elnyomási kísérletek ellenére egyre hangosabban hallatják a hangjukat és képviselik az európaiak valódi érdekeit.
