Ki is valójában Judith Sargentini?
Judith Sargentini holland zöldpárti politikus kérésére az Európai Parlament (EP) január 30-án napirendre tűzte a „magyarországi helyzet” megvitatását. A gyakorlatilag hazánk ellen íródott jelentésről elhíresült politikusról sokan nem tudják, valójában kicsoda, ennek ellenére, kis túlzással a csapból is ő folyik.
Judith Sargentini a szabadelvűségről elhíresült holland fővárosban, Amszterdamban született és nőtt fel, így talán nem is csoda, hogy a liberális felfogás a tudatába ivódott. Közéleti érdeklődésének kezdete gyerekkorára datálódik, amikor – visszaemlékezései szerint – szülei elvitték egy tüntetésre, ahol a tömeg a nukleáris fegyverek Hollandiába telepítése ellen demonstrált. Gimnazistaként csatlakozott a Pacifista Szocialista Párt ifjúsági szervezetéhez, amely később beleolvadt a Baloldali Zöldek (GroenLinks) ifjúsági szárnyába. Sargentini máig ennek a pártnak a tagja.
2009-ben egy Hágában tartott beszédében arról értekezett, hogy az LMBT (a betűszó a Leszbikusokat, Melegeket, Biszexuálisokat, Transzneműeket magába foglaló szexuális és nemi kisebbségek összefoglaló jelölése) „bátor harcosainak” világméretű emancipációért kellene küzdeni.
Elmondása szerint
„minél vallásosabb valaki, sokszor annál több az előítélet és bigottság benne, és annál kevesebb a tolerancia”.
2017-ben több képviselőtársával együtt nyílt levelet írt Romániának, miután felmerült, hogy Magyarországhoz hasonlóan ott is alkotmányban rögzítenék a házasság definícióját, amely szerint az kizárólag egy férfi és egy nő között köttetett szövetség lehet.
Egy 2015. szeptemberi Twitter-bejegyzéséből az is kiderül, hogy Sargentini mélyen érintett a Nyugat-Európára jellemző baloldali antiszemitizmusban.
„Júliusban meglátogattam Izraelt és Palesztinát, és blogoltam is. Izraelre a helyes szó igazán az apartheid”
– mondta akkoriban a képviselőnő.
Pártja, a Baloldali Zöldek már évek óta elhíresült Izrael-ellenes retorikájáról. Például 2015-ben Rutger Groot Wassink, a Zöld Baloldal amszterdami frakcióvezetője központi szerepet játszott azon kampányban, mely Tel-Aviv és Amszterdam testvérvárosi megállapodása ellen zajlott.
Mindez nem akadályozta meg abban, hogy a Magyarországról szóló, elhíresült összefoglalójában több helyen éles hangon kritizálja a hazai zsidóság helyzetét. A szöveg szerint (50, 57. pontok): „visszatérő probléma az antiszemitizmus” hazánkban, „amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg”.
A Sargentini-jelentésben a politikusnő több helyen kritizálja a magyar kormány migrációs politikáját is, szerinte az Európai Uniónak fel kellene hagynia a menekültek millióival szembeni, „elutasító” politikával, be kellene fogadnia az illegális bevándorlókat, tisztességes lakhatást és jó esélyeket biztosítva számukra.
„Arról beszélünk, hogy megvédjük a határainkat a migránsokkal szemben. Nem, sokkal több menekültet kell befogadnunk.”
A magyar kormány azonban álláspontja szerint nem a bajt szeretné Európába, Magyarországra hozni, hanem a helyben történő segítségnyújtást szorgalmazza. Őszentsége II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka egy tavalyi „Keresztényüldözés elleni kerekasztal” címen tartott konferencián elmondta, ők az áldozatai annak a politikai „korrektségnek”, ami miatt más országok például nem hajlandóak a keresztények mellett határozottan kiállni. Hozzátette, elsődleges igényük arra van, hogy a Közel-Keleten maradhassanak.
Ellenben egyes államok szinte segítik, hogy a keresztények elhagyják szülőföldjüket.
Vitathatatlan tény az is, hogy Sargentini már évek óta szoros kapcsolatot ápol a Soros György nevéhez fűződő hazai és külföldi civil szervezetekkel. Maga is posztolt erről a Twitteren. A Soros-médiában folyamatosan védik a politikusnőt, mint ahogy a legutóbbi botrány esetében is. Januárban kitették az Echo TV munkatársait az Amszterdami Egyetemen tartott előadásáról, majd az egyetem európai jogi tanszékének docense menteni kezdte ezzel kapcsolatban Sargentinit. A Soros-médiában futótűzként terjedt el Cseres Katalin Klubrádiónak adott nyilatkozata, amelynek valószínűleg az egyetlen célja az volt, hogy teljesen természetesnek és jogosnak állítsák be az eseményt.
