Titkos papképzés a katakombaegyházban a szovjetizált Kárpátalján

Ortutay Elemér egyike volt azon görögkatolikus papoknak, akik Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása után nem voltak hajlandók egyesülni a pravoszláv egyházzal. Az ellenszegülőkre kivégzés, meghurcoltatás és a Gulag várt. Minderről kései utódával, Marosi István beregszászi görögkatolikus pappal beszélgettünk az Ortutay életét feldolgozó, nemrégiben megjelent könyve kapcsán. Az interjú a Magyar Nemzet oldalán jelent meg, melyből részleteket közlünk.

– Ortutay Elemérnek mára valóságos kultusza bontakozott ki Kárpátalján nemcsak a görögkatolikus hívek, de a más felekezetű magyarok körében is. Az ön szerkesztésében nemrégiben jelent meg a pap életét feldolgozó, A harmadik fiú lelkületével című kötet. A magyar kormány támogatásával folyamatban van Beregszászon az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ építése – amelynek ön az igazgatója. Ki volt a névadó, és mivel tűnt ki az egyházüldözés sok száz papi áldozata közül?

– A hittudomány doktoraként rendkívül nagy tudású gondolkodó volt. A szovjet időkben csak a hívek és a barátok szűk köre – meg a titkosrendőrség – tudta, hogy ki ő valójában, és milyen szerepet játszott a görögkatolikusok „katakombaegyházában” – és főleg a titkos papképzésben.

Az elképzelhető legrosszabb pillanatban kezdte papi pályáját Ungváron, közvetlenül a bolsevizálás és egyházüldözés küszöbén, nem sokkal azelőtt, hogy Romzsa Tódor püspököt az NKVD orvul meggyilkolta.

Sztálin ugyanis úgy döntött, hogy minden történelmi előzmény nélkül a Szovjetunióhoz, azon belül az ukrán tagköztársasághoz csatolja Kárpátalját. A sztálini narratíva szerint Kárpátalja soknemzetiségű lakossága mindezt „önként” kéri, aminek alátámasztására kiszemelték az ungvári görögkatolikus püspököt is.

Csakhogy ő nem volt hajlandó a csatlakozási kérvényt aláírni. Ezt követően gyorsult fel az egyházüldözés, indultak meg a letartóztatások mindenféle koholt vádakkal. Az 1944 decembere után letartóztatott első négy görögkatolikus pap egyike Ortutay Elemér édesapja, Ortutay Jenő főesperes volt. Az volt a „bűne”, hogy Kárpátalja Magyarországhoz visszatérte után a magyar parlament képviselője volt.

– A kommunista Moszkva nemcsak bolsevizálni akarta Kárpátalját, hanem szlávosítani és pravoszlávosítani is. A szolyvai lágerről, a több tízezer elhurcolt és legyilkolt magyarról sokat halottunk már, de mi lett a papsággal?

– Valamennyi keresztény felekezetet szinte azonos módszerrel korlátozták vagy számolták fel: első lépcsőben a papokat koholt, köztörvényes vádak alapján 10–25 év kényszermunkára ítélték. Kárpátalján a messze legnépesebb egyház a görögkatolikus volt, amelynek az egyházüldözés kezdetén, 1944 őszén 382 ruszin, ukrán, szlovák, román és magyar nemzetiségű papja volt.

A szovjet ajánlat az volt, hogy aki közülük átmegy a pravoszláv egyházba, az gyülekezete körében tovább végezheti papi munkáját, azaz – mi úgy mondjuk – egzisztenciális döntésre kényszerítették őket.

– Ortutay Elemért is döntési helyzet elé állították?

– Igen. Ő 1916-ban született, Huszt környékén, Kövesligeten nőtt fel, a gimnáziumot Beregszászon végezte. Ungváron, Olmützben, majd Kárpátalja visszatérte után Budapesten tanult teológiát, és itt is doktorált. 1941-ben pesti polgárlányt vett feleségül, öt gyermekük született. Hitvesével hazatért az akkoriban még főleg magyar nyelvű Ungvárra, amely jelentős görögkatolikus diákváros volt. Ő a gimnázium hitoktatója, a cserkészcsapatok szervezője, illetve a bazilita rendházban a diákliturgiák végzője lett, aki, amikor gimnáziumi tanártársát, Romzsa Tódort püspökké szentelték, Romzsa tárgyainak az oktatását is átvette. A püspök meggyilkolását követően őt is megpróbálták rávenni a pravoszláv egyházhoz való csatlakozásra. Felajánlották neki, hogy ha „okosan dönt”, egyetemi katedrát kap Lembergben.

– De nem döntött „okosan”.

– Ezért 1949. február 17-én a többi papcsaláddal együtt felszólították, hogy pár órán belül költözzenek ki az ungvári püspöki palotában lévő szolgálati lakásukból. Feleségével, négy kisgyerekével és édesanyjával ott találta magát az ungvári utcán télen, bőröndökkel, jövedelem nélkül. Tudniillik életbe lépett a rendelet, amely szerint papi személyeknek és hozzátartozóiknak senki nem adhat semmilyen munkát. Értékeik eladásából próbáltak pénzhez jutni, így hamar elszegényedtek, akárcsak az összes többi hitvalló papcsalád. Ortutayt az év második felében le is tartóztatták.

– Milyen váddal?

– A legabszurdabb államellenes és fasiszta rágalmakkal. Például, hogy a cserkészcsapat vezetőjeként „magyar fasiszta nacionalista ifjúsági szervezetet vezetett”. Továbbá beismerte, hogy „papként a híveket rendszeresen felszólította a katolicizmus támogatására”, ezzel egyidejűen „oktatott az illegálisan működő Teológiai Akadémián”.

Ortutayt 25 év javító-nevelő táborra, teljes vagyonelkobzásra és tíz év közügyektől való eltiltásra ítélték.

– Mi tudható Ortutay lágeréveiről?

– 1956-ban engedték haza. Keveset emlékezik írásaiban, és bár van néhány történet, amelyekből lelkierő sugárzik, ezeket már a megszépültség távlatából írta le. Megbocsátott kínzóinak. Az írta: kibírtuk, Isten hazasegített, éljük tovább életünket! Az ungvári kályhagyárban, égetőkemence mellett, kétkezi munkásként dolgozott sokáig, majd idővel raktáros lett. A gyárban nem tudták, hogy teológiai doktor.

A hetvenes évek második felében kezdett el titkos papképzéssel foglalkozni. Akkorra „önfeloszlatás” címszó alatt már betiltották a görögkatolikus egyházat, templomait a pravoszláv egyház szerezte meg.

A Gulagról hazatért Chira Sándor illegális püspökkel és a megmaradt papokkal titokban szervezték meg az illegális Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét mint „katakombaegyházat”.

Ez úgy működött, hogy családoknál végezték a liturgiát, az esketéseket, a keresztelőket, titokban temettek. Így maradt fenn illegalitásban a görögkatolikus egyház a szovjet világ végéig.

– A KGB nem tudott a titkos papképzésről és a katakombaegyházról?

– Tudott, hiszen megfigyelték őket, de néhány házkutatás, iratok, könyvek, fényképek elkobzása, kihallgatások után sem tudtak rájuk bizonyítani semmit. Véleményem szerint abban bíztak, hogy előbb-utóbb magától is megszűnik a földalatti egyház. De nem így lett! A rendszerváltáskor az akkor már hetvenhat éves paptanár új erőre kapott. 1993-94 környékén komoly szerepet vállalt az egyház kárpátaljai újjászervezésében: a templomok visszaszerzésében, a közösségek, az egyházmegye életre keltésében.

Részt vett az első kanonoki gyűlésen, de papi életművére az tette fel a koronát, hogy amikor 1991-ben II. János Pál pápa misézett a máriapócsi bazilikában, ő is ott ülhetett a szentatya közelében, a főoltárnál.

Forrás: Magyar Nemzet

A címlapképen Ortutay Elemér görögkatolikus pap látható kályhagyári munkásként (jobb oldalon), 1960-ban. Forrás: Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ