Újabb bizonyíték: nem lehet együtt élni a migrációval
Az indulatok leginkább a német főváros azon kerületeiben, városrészeiben szabadultak el, amelyeket bevándorlók laknak. A feldühödött migránsok ezúttal senkit és semmit nem kíméltek. Petárdákkal és tűzijátékokkal igyekeztek autókat felgyújtani, tűzoltóautókról lopott (!) eszközökkel rongáltak és nem kímélték a hatóság embereit sem, több esetben ugyanis tűzoltókat és rendőröket is megfenyegettek, megtámadtak.
Berlinben a zavargások miatt a tavalyi 700-zal szemben csaknem 1700 riasztást kaptak szilveszter éjjelén a tűzoltók.
A legnagyobb gond a fővárosban volt, de a migránsok a kölni belvárost sem kímélték, kisebb zavargásokat pedig Düsseldorfból és Lipcséből is jelentettek. A szörnyű eset után egyesek azonnal felvetették a törvények szigorítását, a német tűzoltó szakszervezet vezetője ugyanakkor gyorsan lehűtötte a kedélyeket, mondván: nem szigorítani, hanem betartatni kell a törvényeket. Ahogyan fogalmazott, ha kollégái támadóit csupán piti bűncselekményekért ítélik el (vagy még azokért sem), akkor ezeknek a döntéseknek semmilyen visszatartó erejük nem lesz. Sajnos a szakszervezeti vezető fején találta a szöget. Emlékezzünk csak vissza 2015 szilveszterére, amikor is Kölnben tömegesen zaklattak nőket szexuálisan az illegális bevándorlók. Az akkori esetek nagy része ugyanakkor máig felderítetlen, akiket pedig megtaláltak, apró büntetéssel megúszták a dolgot.
Nem csoda tehát, hogy az illegális bevándorlók Németországban és szerte Nyugat-Európában úgy érzik, hogy mindent megtehetnek. És ami a legrosszabb, hogy ez valóban így is van.
Ráadásul a migránsok – tudatosan, vagy tudattalanul – a hatóságok tekintélyét is rombolják. Egyrészt azzal, hogy a rendőrség tehetetlen, másrészt pedig azzal, hogy egész egyszerűen az egyenruhásokra támadnak, ezzel is mutatva, hogy rájuk aztán nem vonatkoznak a társadalom együttélési szabályai. Ezzel ugyanakkor nemcsak saját köreik, hanem a többség előtt is rombolják a hatóságok tekitélyét, elindítva egy olyan spirált, amelynek az általános közbiztonságra nézve beláthatatlan következményei lehetnek. Persze hogyan is lenne tekintélye a bűnüldöző és rendfenntartó szerveknek, ha a felügyeletükkel megbízott politikusoknak sincs? Elég csak a német védelmi miniszter újévi üdvözlő videójára tekintenünk. A szociáldemokrata Christine Lambrecht hangja alig hallható a petárdák és tűzijátékok durrogásától, miközben arról beszél, hogy Európában háború van, ami számára azt jelenti, hogy nagyszerű emberekkel találkozott. Ekkora erkölcsi és morális mélységet, mint amit ennek a videónak a körülményei és a mondanivalója mutat, ritkán látunk még nyugat-európai politikusoktól is. Pedig
ez a rögvalóság 2023 hajnalán. Egyre csak gyűrűző brüsszeli korrupció, a szankciókkal maga alatt a fát vágó Uniós vezetés, valamint tekintély és szakértelem nélküli nyugat-európai kormányok. Tökéletes elegye ez egy veszélyes robbanásnak, amelyben a gyújtózsinór könnyen a migráció és az abból fakadó együttélési nehézségek lehetnek.
Az ugyanis, ami szilveszter éjjelén a német nagyvárosokban történt, nem egyedülálló. Emlékezzünk csak rá, hogy a labdarúgó világbajnokság alatt mit műveltek a marokkói migránsok nemzeti csapatuk meccsei után a belga és francia metropoliszokban! Az az eseménysor folytatódott szilveszterkor Berlinben és ne legyenek illúzióink: folytatódni fog máshol is.
Ha megértően viszonyulunk a helyzethez, akkor mondhatjuk, hogy a migránsok okkal frusztráltak. Nem azt kapták, amiért Európába indultak, a kulturális, szociális és munkaerőpiaci intergrációjuk pedig teljes kudarcot vallott. Hogy ez kinek a hibája, azt nem ebben a cikkben kell eldönteni, de
az biztos, hogy a valóságtól elrugaszkodott, a migrációra hurráoptimista módon tekintő nyugat-európai és brüsszeli elit nyakig sáros abban, hogy ez a probléma kialakult.
És hogy ezzel kell-e együttélnie Európának? Rövid távon biztosan igen. Ami sajnos magában hordozza azt a veszélyt, hogy a szankciós válság miatt a többségi társadalom és a migránsok is egyre feszültebbek lesznek, az együttélés pedig még kevésbé lesz toleráns és békés. Nem marad tehát más út, mint amit Magyarország csinál: észrevétlenül, nem lankadó figyelemmel, erőnket megfeszítve védeni kell a schengeni külső határt, hogy elkerülhető legyen a társadalmi összeomlás.
