Bemutatták Giacompo Campiotti Chiara Lubichról szóló filmjét
Az Etalon Film Kiadó négy év szünet után október 28–30. között ismét megrendezte a Keresztény Film- és Könyvnapokat az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A rendezvény médiapartnere a Magyar Kurír volt. Október 29-én, szombaton délután telt házas előadásban láthatták a nézők Giacompo Campiotti: Chiara Lubich – A szeretet mindent legyőz című, 2020-ban készült filmjét. Az eseményről a Magyar Kurír oldalán olvashatunk tudósítást.
Chiara Lubich (1920–2008), a Fokoláre Mozgalom (Mária Műve) megalapítója Trentóban született, többgyermekes családban. Édesanyja mélyen hívő katolikus volt, édesapja viszont szocialista, de mivel szembeszállt a fasiszta uralommal, elvesztette az állását.
Campiotti filmje 1950-ben kezdődik, amikor az egyházi hatóságok maguk elé rendelik Chiarát (alakját Cristiana Capotondi formálja meg tökéletes átlényegüléssel), hogy beszámoltassák az általa alapított mozgalom működéséről, vizsgálva, megfelel-e a katolikus tanításnak.
Mivel Chiara egyrészt nő, másrészt nem apáca, ridegen bánnak vele. Ő mégis ellenkezés nélkül, nagyfokú alázattal működik együtt velük. Elbeszélése alapján tárul elénk a múlt 1943-mal kezdődően, amikor a Velencében filozófiát hallgató egyetemista lány kénytelen hazaköltözni, és egy árvaházban vállal tanítói állást.
A háború kegyetlen pusztításaira másképpen válaszol Chiara és orvos bátyja, Gino: utóbbi kommunista és partizán lesz, míg Chiara engedelmeskedik a Fehér Madonna előtt átélt látomásnak: „Add át magad nekem.” Ahogyan gyóntatójának megfogalmazza: „Minden szétesik, egyedül Isten az állandó.”
Chiara kész mindenről lemondani, szüleiről, családról, gyerekekről, tanítványairól, egyetemről, hogy teljesen Istennek szentelje az életét, de nem kolostorban, hanem világiként.
Chiara a legsúlyosabb trentói bombatámadások után is a városban marad. Érzi a meghívást, hogy átölelje az emberiség minden fájdalmát. Néhány fiatal barátnőjével a trentói szegényeket látogatják, így elkezdődik egy „isteni kaland”. Élelmet, ruhát visznek nekik, és mindennap megtapasztalják: a szó szerint megélt evangélium a leghatékonyabb szociális forradalom.
Saját elmondása szerint ekkoriban két esemény jelentett döntő fordulatot a közösség életében. A film egyik jelenetében az óvóhelyen Chiara a Bibliából olvas fel egy részt. A könyv Jézus főpapi imájánál nyílik ki: „Atyám, legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21). Chiara álma az volt, hogy ez megvalósuljon az egész világon, az evangélium, a jézusi szeretetparancs szellemében. Rendíthetetlen a hite abban is, hogyha ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, Ő ott van közöttük.
Chiara számára soha nem önmaga személye volt fontos, hanem az általa létrehozott mozgalomé. A film ezt azzal domborítja ki, hogy amikor az egyházi hatóság engedélyezi ugyan a Fokoláre Mozgalom működését, neki le kell mondania annak vezetéséről és távol kell tartania magát tőle.
Bár megrendül, megéli a totális elhagyatottságot, nem tiltakozik, engedelmeskedik, egyetlen rossz szót nem ejt a hierarchiáról. Az indoklás szerint be kell bizonyítani, hogy a mozgalom valóban Isten műve, nem csupán Chiara elképzelése.
Jézustól tudjuk, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa. A film utolsó képkockái emlékeztetnek rá: VI. Pál pápa 1964-ben véglegesítette a Fokoláre Mozgalom működését, vezetőjévé Chiara Lubichot nevezte ki. Ma a mozgalom öt kontinens 180 országában működik, százezer tagja és négymillió szimpatizánsa van.
A filmbemutató után Film és valóság címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor az Uránia emeleti kávézójában.
Gőbel Ágoston, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztő-műsorvezetője, a Fokoláre tagja beszélgetett Barna Erzsébet fokolarinával, Tanino Minuta fokolarinóval és Szeles Ágnessel, a mozgalom tagjaival.
(Forrás: Magyar Kurír)
Egy pap, aki kommunista pártházban is misézett – Jávorka Lajos
Címlapkép: Merényi Zita/Magyar Kurír
