Most kell a zöld átállást megcsinálni Európában
Világosan kell látni azt, hogy mindennél drágább a jelenlegi helyzet fenntartása. A gáz ára megtízszereződött. Azonnali változtatásra van szükség! Az élet kikényszeríti a változtatásokat és most az olcsóbb megoldások a fenntartható, zöld irányba mutatnak – nyilatkozta lapunknak Huszár András, a Green Policy Center igazgatója.
– Milyen következményei vannak a mostani energiakrízisnek az Európa Unió korábban vállalt klímasemlegességére?
– Már most láthatjuk, hogy a jelenlegi energiaválság nagyon drasztikus következményekkel jár. Ez a válság nagyon negatívan érintheti Európát, mégis bízom abban, hogy lesznek olyan pozitívumok is, amelyek rámutatnak arra, hogy a megújuló energiaforrásokra kell helyezni a hangsúlyt, ami sokkal nagyobb energiafüggetlenséget biztosít.
A változások gyorsan jönnek, gyorsan is kell reagálni rájuk.
Az energiaválság miatt az európai országok jelentős takarékossági intézkedéseket vezetnek be, hogy kevesebb gázt használjanak fel. A magyar kormány is – alapvetően megváltoztatva korábbi hozzáállását – itthon is a saját energiafelhasználása csökkentését tűzte ki célul. Az állami szektorban sehol sem fogják 18 foknál melegebbre fűteni az épületeket. A vállalatok és a magánemberek – anyagi okokból – ugyancsak így fognak tenni.
Az olcsó energia kora véget ért.
– Azaz a kialakult helyzet negatívan érint mindenkit…
– Jelenleg ez igaz, de próbáljuk meglátni a dolgok jó oldalát is. Talán egyeseknek furcsa lesz, amit mondok, de ezt az energiafelhasználás-csökkenést nem feltétlenül kell rossz eseményként megélni. Itt természetesen nem azokra gondolok, akik egyáltalán, vagy alig tudtak már így is fűteni. Őket segíteni kell közpénzből. Azokkal kapcsolatban viszont, akik hozzászoktak 20+ fokos fűtéshez, biztosan vannak ennek kellemetlen részei, de tudunk a helyzethez alkalmazkodni. Nagyon fontos, hogy az ilyen vagy ezekhez hasonló kisebb „lemondások”, változások még mindig sokkal jobbak, mint ha – a klímaváltozás miatt – drasztikusan kellene a fogyasztásunkat csökkenteni.
A jelenlegi helyzet azt gondolom, a jó irányú változásra sarkallhat sokakat, amit tehetünk, hogy nem kényszerként éljük ezt meg.
Ha kevesebb energiát használunk, kevesebbet is kell megtermelni, ez a legzöldebb út. Szeretném hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a környezetvédelem, vagy az éghajlatváltozás elleni fellépés nem a lemondásról szól, hanem a másképpen csinálásról, a más értékekben való megelégedettségről. Ez a válság arra mutat rá, hogy jelenlegi életünk mennyire sérülékeny és mennyire ki van téve a külső hatásoknak. Ezen biztosan változtatnunk kell, válságállóbbá kell válnunk, mert csak ez az, ami „fenntartható”. Elég gyors irányváltások indultak meg, amelyek remélhetőleg efelé mutatnak.
– Európa legtöbb országában és Magyarországon is viszont a régi erőművek indulnak el, vagy kapcsolnak nagyobb kapacitásra.
– Ez így van, de – remélhetőleg – ez csak rövid távon lesz így és nem egy alapvető visszafordulást látunk. Európa szerte most szinte mindenhol növelik a lignit és a tűzifa felhasználását, hogy a pillanatnyi ellátásbiztonságot garantálni tudják. Ez környezetvédelmi szempontból egyértelműen negatív irány, mert megnöveli a kontinens károsanyag kibocsátását, de nem gondolom, hogy hosszútávon bárki ezt akarná fenntartani, hiszen éppen az éghajlatváltozás miatt ez fenntarthatatlan.
Azonban, hogy ez a mostani folyamat milyen hatással lesz a közép-, és hosszútávú klímacélokra, az még nem látszik.
Mindez akkor fog kiderülni, amikor körvonalazódik majd az, hogy erre az összetett válságra milyen hosszútávú lépéseket hoz meg az Európai Unió és annak országai. 
– Úgy tűnik mintha Európa az energiaválság idején egyedül maradt volna. Kikre lehet számítani jelenleg?
– Az elmúlt hónapokban az Európai Unió és az egyes tagországok részéről is intenzíven zajlik az új energiabeszállítók keresése. De ez sem egy hosszútávú, legfeljebb középtávú cselekvés. Elsősorban Norvégia, a Közel-Kelet, Észak-Amerika, Kazahsztán és Észak-Afrika országai jöhetnek számításba, akik kisegíthetik Európát az energiaválságban. Az együttműködés kialakítása azonban nem megy egyik pillanatról a másikra, mert úgy kellene ezekkel az új partnerekkel szerződni, hogy közben ők is tudják, hogy Európa hosszú távon ki akarja vezetni azokat az erőforrásokat, amelyekre jelenleg még nagy igénye van.
Mindenki tudja, hogy nem nagyon érdemes ilyen dolgokba rövid távon belemenni, hiszen az óriási infrastrukturális beruházások nem térülnek meg ennyi idő alatt.
– Az amerikai palagázról sokat lehet hallani. Lehet ez megoldás?
– Ha Európa kiépítene egy jelentősebb LNG-infrastruktúrát, akkor az azt mutatná, hogy hosszú távon a gázra kívánja alapozni a gazdaságát, amely ellentétben áll a klímacélokkal. Főleg, hogy a gáz hajókkal történő szállítása jelentősen megnöveli a károsanyag-kibocsátást, amely semmiképpen sem lehet cél.
– Akkor hogyan tovább?
– Bízhatunk abban, hogy az egyre jobban begyűrűző energiaválság ráébreszti a politikai döntéshozókat arra, hogy a zöld átállást erőteljesebben és gyorsabb ütemben valósítsák meg. A megújuló energiák nemcsak azért jók, mert zöldek, hanem azért is, mert a jelenlétük nem függ külső hatalmaktól. Azaz nem szorul az ország energiaimportra – vagy csak jóval kisebb mértékben –, ami nyilván egy óriási előrelépés a kiszolgáltatottságunk csökkentése érdekében.
Ma már vannak új technikák, különböző felvetések, amelyeket eddig sokak számára csak valami távoli, környezetvédő szövegnek gondoltak.
Most azonban húsba vágó kérdés lett az, hogy a megújulók aránya minden ország saját energiaellátásában jelentősen növekedjen. 
– Igen ám, de a zöld átállás nem lenne drágább?
– Világosan kell látni azt, hogy most mindennél drágább a jelenlegi helyzet fenntartása. A gáz ára megtízszereződött. Azonnali változtatásra van szükség! A „zöld átállás drága” című történet egyébként sohasem lett kibontva. Mert ugye kérdés, hogy mihez képest drága az átállás? Nincs hozzászámolva az, hogy ha elszabadul az éghajlatváltozás akkor annak milyen felmérhetetlen költsége lesz.
Ha valaki azt mondja, hogy drága, akkor tegye mellé azt is, hogy annak az elmaradása mennyi életbe és mennyi kármentésbe kerül majd.
Az energiaárak teljesen elszabadultak, nem látszik, hogy ez hogyan tudna mérséklődni. Nagyon sokan kezdenek most gondolkodni, illetve cselekedni, hogy valamilyen megújuló energiaforrásra álljanak át. Már csak az a kérdés, hogy a nagy zöld átállás, a karbonsemleges működés végbe tud-e menni? Azt gondolom, hogy nem mehetünk másfelé, ezt kell csinálni. Egyszerűen ez az egyetlen értelmes cél, ami felé haladhatunk. Azaz, most egyszerűen arra kell elkölteni a forrásokat, amelyek ebbe az irányba mutatnak. Európának el kell kerülnie azt, hogy rövid távú csapdákba fusson bele. Olyanokba, amelyek sok pénzbe kerülnek, de igazából nem vezetnek sehová. Az élet kikényszeríti a változtatásokat és most az olcsóbb megoldások a fenntartható, zöld irányba mutatnak.
Tóth Gábor
Magyarország területeket veszíthet el a következő évtizedekben
Kiemelt képünk forrása Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu
