Gyurcsány nem adja fel


Hirdetés

A DK elnöke ugyanis a napokban ismét egy tőle megszokottan sejtelmes, rébuszokban beszélő poszttal jelentkezett a Facebookon. Ebben leírja, hogy ő már megtanulta 2002, 2006 és 2022 más természetű leckéjét is. Ír arról, hogy bár a 2008-as válságot nem ők idézték elő, annak megoldásáért tisztességesen küzdöttek. Bejegyzését pedig azzal zárja, hogy „a valóság majd megmutatja, hogy ki az úr a háznál. És nem Orbán. Iszonyatos lesz az ébredés. Készülünk.” Az utolsó mondatok alapján akár komolytalanul is legyinthetnénk a bukott miniszterelnök vágyvezérelt gondolkodását illetően, ugyanakkor a poszt sokkal tanulságosabb annál, minthogy szó nélkül elmenjünk mellette.

Mit is ért Gyurcsány az alatt, hogy a 2008-as válság kezelésekor „cselekedtek keményen, tisztességesen”? Érdemes visszaidézni, hogy a pénzügyi krízis kirobbanásakor az akkori miniszterelnök az első hetekben inkább még csak a szavak szintjén kezelte a válságot és nemzeti csúcsot hívott össze, ami inkább volt médiaesemény, mint valós megoldás keresés az egyre súlyosbodó bajokra. Aztán 

az egyik első tényleges tett az ország szuverenitásának feladása volt, vagyis a megegyezés az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval egy, a gazdaságot életben tartó hitelcsomagról.

A kölcsönért nem azonnal kellett megszorításokba kezdeni, de már akkor is látszott az emberek megsarcolása, amikor Gyurcsány volt hatalmon. 2009 tavaszán ugyanis emelték a személyi-jövedelemadó alsó kulcsát, a jövedéki adót és a nyugdíjkorhatárt. Az igazi fekete levest aztán végül a Gyurcsány köpönyegéből előbújt egykori minisztere, Bajnai Gordon vezetésével zúdították az emberek nyakába a szocialisták. 

Ekkor törölték el a családtámogatások nagy részét, vették el a 13. havi nyugdíjat, vágták meg a táppénzt és vették el a gázártámogatásokat.

A Gyurcsány-Bajnai kormányok tehát – ahogyan Gyurcsány Ferenc fogalmazott, „kemény és tisztességes” döntésekkel – egy az egyben a lakosságra terhelték a válság őrült terheit. Meg is lett az eredménye: elszegényedés, gazdasági visszaesés, a születésszám bezuhanása. Ebben a helyzetben kellett átvennie a kormányzást 2010-ben Orbán Viktornak és el kellett kezdeni kiigazítani a hibákat, begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket a szocialista kormányok ejtettek a társadalom szövetén. A Fidesz és Orbán Viktor már akkor egy teljesen másik utat választott:

a válság terheit ugyanis azokkal kezdte el cipeltetni, akiknek kevésbé fáj: a nagy cégekkel. Így vált példaértékűvé világszerte a bankokra, vagy az energiaszektorra kivetett különadó. 

Az Orbán-kormány pedig most, az újabb válság hajnalán is a jól bevált receptet követi: meghatározott időre különadókat vet ki, ezúttal az extraprofitra, az embereket pedig árstopokkal, a rezsicsökkentés fenntartásával és a nyugdíjak emelésével védi a válság káros hatásaitól.

Mert jól tudja: sokkal rosszabb a társadalom egészét nézve egy létbizonytalanságban élő család, mint néhány tízezer hiányzó euró az év végi eredménykimutatásban.

És ez a szemlélet az, ami miatt Gyurcsány Ferencet ki kell ábrándítani: neki ugyanis semmire sem kell készülnie, főleg nem a kormányzásra. Hiszen akármilyen fura: az élelmiszerárstoppal, vagy a benzinárak rögzítésével a jobboldali kormány még őt is védi a válságtól. Még mindig, sőt, egyre inkább igaz az, amit Orbán Viktor mondott korábban: a kormány politikájával az is jól jár, aki nem rá szavazott, míg a baloldaléval az is rosszul jár, aki rájuk szavaz. Ennek a mondatnak az igazságtartalma különösen jól látszik, ha összehasonlítjuk a 2010 előtti és a 2010 utáni válságkezelést. És éppen ez az, amit az emberek többsége is megértett és ki is fejezte a véleményét április 3-án. Gyurcsány Ferencből tehát továbbra sem kér ez az ország, ezt nyugodtan kijelenthetjük, elég ha az időközi önkormányzati választások eredményére pillantunk. A DK elnöke persze nem fogja feladni ezek után sem, a társadalom immunrendszere azonban már jól működik vele szemben.


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb