Párizsi éjszakák a budai Várban
A Dancing 1925 a Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest című nagykiállításának kísérőtárlataként idézi meg a korszak egyik művészeti központja, Párizs éjszakai életét – közölte a kamaratárlat pénteki sajtóbemutatóján az intézmény tudományos főigazgató-helyettese. Szücs György elmondása szerint a kiállítás középpontjában Vadász Miklós Párizs ihlette, Dancing című albuma áll, mellette két magyar kortársának képei mutatják be Palace, a Casino de Paris, a Chez Maxim’s és a kor más híres, párizsi mulatóinak hangulatát.
Csizmadia Krisztina és Drienyovszki Zsófia kurátor kiemelte, hogy a három művész alkotásai valójában nem sorolhatók az art decóhoz, témájukban azonban szorosan kapcsolódnak hozzá.
Az 1920-as éveket az első világháború kataklizmája utáni újrakezdés jegyében a pezsgő éjszakai élet, a felfokozott életérzés, a megrövidült szoknyák és frizurák és a minden addiginál merészebb táncok jellemezték. Ebbe a világba csöppent Párizsban a három különböző generációhoz tartozó magyar művész is, akik egyaránt megörökítették a helyi lokálok jellegzetes alakjait és hangulatait. 
Vértes Miklós fiatalon, a Tanácsköztársaság idején több fontos politikai plakátot tervezett, ezért a kommün bukása után Bécsbe, majd Párizsba kellett menekülnie. Eleinte nehezen jutott megrendelésekhez, hamarosan kiderült azonban, hogy nemcsak csodálója, de kiváló utánzója is Toulouse-Lautrecnek, így egyre több lapnak és magazinnak készíthetett rajzokat, illusztrációkat.
Legfontosabb sorozata az 1925-ben kiadott Dancing című album, melynek 12 litográfiáján felbukkannak a táncoló tömegek, az elegáns dámák és dzsesszzenekarok mellett a színes bőrű bértáncosok vagy a mulatságok után szorgoskodó takarítónők is.
Vaszary János 1925-ben már csaknem hatvanévesen látogatott újra Párizsba friss impulzusokért. Napközben Párizs utcáit járta vagy a város parkjaiban készítette vázlatait, éjszakánként pedig a mulatókban, kaszinókban gyűjtött motívumokat, melyek közül többet későbbi olajfestményein is felhasznált.
Vadász Miklós is visszatérő vendég volt a francia fővárosban, ahol az 1920-as évek elején végleg le is telepedett. Párizsban ugyanis jól megélt a helyi előkelőségekről készített portréiból, szabadidejében pedig az éjszakai élet jeleneteit örökítette meg. Sikereinek egy 1927-ben elszenvedett tüdőgyulladás vetett véget, amely számára végzetesnek bizonyult.
MTI/Vasarnap.hu
A címlapkép forrása: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
