Ecce homo – Isten a legnagyobb mélységben is velünk van
Pilátus a megostoroztatott, töviskoronával kigúnyolt bűntelen Jézus Krisztust vezeti a nép elé ezzel a mondattal: „Ecce homo”, azaz íme, az ember! Szabó Balázs is az embert mutatja be – leginkább saját botladozásait megvallva. Ám mindez puszta sopánkodás maradna, ha nem lenne jelen Jézus megváltó keresztáldozatának embert felemelő következménye.
„Őszintén bevallom, hogy nagyon mélyről, kissé megkarcolva a lelkemet, saját magam meg- és felismeréséből született az Ember című dal. Rájöttem, hogy lényegtelen, hogy mások mit gondolnak rólam – osztotta meg a dal születésének hátterét Szabó Balázs. Az éneke szerint fontos, hogy képesek legyünk elfogadni saját magunkat, a korlátainkat. Ha nem tudunk a helyünkön állni, elégedettek sem leszünk.
„Nincs olyan mélység, ahol ne érne el az Isten. A világért adott krisztusi áldozat értem is történt. Ezért nem kell mindenáron megfelelnem másoknak. A legjobb, ha az vagyok, akinek Isten alkotott. Miért? Mert Ő a legjobbat adja és a legjobbat akarja az embernek” – tette hozzá az énekes, aki szerint ugyanúgy hozunk jó és rossz döntéseket az életben. Ezzel együtt mindnyájan Isten alkotásai vagyunk, mégis teljesen egyediek.
„Ami pedig a legfontosabb közös bennünk: Isten földig hajolt az emberért!”
Nézzünk tehát az értünk és helyettünk a büntetést és a keresztfát vállaló Megváltó arcába! Lássuk meg az ő szemeiben a saját emberségünket! Tisztán és irgalommal.
Átutazó vagyok ezen a bolygón, mint valami furcsa-furcsa lény…
Elrontok és jót teszek, vétkezek és vezeklek,
Csak boldogulni szeretnék…
Sértek, vérzek, bántok, ezer dolgot elhibázok,
Nyitott szemmel, de vakon járok, mellettem vagy, mégsem látom,
Hogy meghívtál az életbe és lettem semmiből neked a minden…
Ember vagyok, akinek megalkottál,
Ember vagyok, amilyen Te is voltál,
Ember vagyok, akit megváltottál,
Ember vagyok, és a Tiéd vagyok már!
Saját korlátaim között élek, bezártan
Te kihívtál a szabadságra,
Bár gyarló vagyok, esek-kelek,
Te mindig felém nyújtod kezed, felsegítesz.
A keresztre felnézek és térdre késztet,
Hogy földig hajoltál hozzám és tisztán látom már:
Én az az ember vagyok, akinek megalkottál,
Ember vagyok, amilyen Te is voltál,
Én az az Ember vagyok, akit megváltottál,
Ember vagyok, és a Tiéd vagyok már!
Fotó: Facebook/Szabó Balázs
