Zlinszky: Az éghajlat megóvása érdekében rendszerváltásra van szükség
– Sok évtizede hallható, hogy Földünk élővilága kétfokos hőmérséklet-emelkedést visel el. Valóban így van? – Pontosabban: a globális felmelegedés kapcsán sokáig maximálisan kétfokos éves átlaghőmérséklet-emelkedést tartottunk megengedhetőnek annak érdekében, hogy a civilizációnk ne legyen létében fenyegetve. A kutatók azonban elkezdték jobban kibontani a hőmérséklet-emelkedés várható következményeit, illetve egyes jelenségeket már tapasztalhatunk is évről évre.
Mára már tisztán látjuk, hogy a két foknál jóval kisebb hőmérséklet-emelkedés is jelentősen rosszabb körülményeket teremt, mint ahogy azt korábban véltük.
Mindezek kiszámítható erősségű, de szeszélyesen bekövetkező természeti csapásokhoz, s ezek következtében az éves GDP két számjegyű százalékában mérhető gazdasági károkhoz vezetnek. 
– Milyen eredményekkel járna, ha két fok alatt lehetne tartani a globális felmelegedést?
– Igen, ez fontos cél, már a 2015-ös párizsi megállapodásban is megígértük egymásnak. Maximum másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedés elfogadhatóbb lenne a Földön az élőlények számára. Azt kell megértenünk, hogy ahogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik, lépésről lépésre, tized fokonként, az egyes lépésekhez tartozó következmények nem egyformák, hanem egyre rosszabbak. 1,4 fokról 1,5 fokra emelkedve a károk többlete kisebb, mint amikor 1,5-ről 1,6-re emelkedik.
Ezért, ha sikerülne fél fokkal alacsonyabban tartani a felmelegedést, akkor a két foknál várható károknak nem a negyedétől, hanem a felétől sikerülne megmenekülnünk!
– Az Európai Uniónak és Magyarországnak komoly vállalásai vannak az üvegházhatású gázok kibocsátása területén. De mit is vállaltunk?
– Azt, hogy 2010 és 2030 között negyvenöt százalékkal kell csökkentenünk az üvegházhatású gázok kibocsátását. 2050-re pedig el kell érni a nettó zéró mérleget. Mindezen célok eléréséhez az kell, hogy nagyon gyorsan változtassunk a jelenlegi energiatermelésünkön és -felhasználásunkon.
Az IPCC – Éghajlat-változási Kormányközi Testület – 2017-ben figyelmeztetett arra, hogy ennek, a 2050-ig tartó időszaknak az első tíz éve a döntő.
A következő harminc év sikerét szintén az dönti el, hogy azon belül az első tíz évben milyen gyorsan, milyen hatékonysággal sikerült csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.
– Az első tíz év fele szinte már le is telt. Hogy áll a világ, milyen változások történtek?
– Őszintén kell szembenéznünk a valósággal: globálisan nézve a kibocsátások nem csökkentek, hanem tovább növekedtek. Még a tavalyi, járvány miatti megtorpanó év sem jelentett komoly visszaesést. Globálisan tehát még nem mondhatjuk azt, hogy már megálltunk, és legalább abbahagytuk a kibocsátások folyamatos növelését.
Ez nagyon nagy baj, mert ahogy említettem, az első tíz évben radikális lépéseket kell tenni, hogy az állapotok később ne romoljanak drasztikusan.
– Ez elég rosszul hangzik.
– Az is! Pedig ha cselekednénk, több legyet ütnénk egy csapásra, mert ezek a kibocsátáscsökkentések óriási környezet-egészségügyi eredményekkel is járnának. Nemcsak a jövő, hanem a jelen nemzedékek is fellélegezhetnének. A kérdés az az, hogy igazán akarjuk-e ezt a kedvező változást? Ha igen, akkor viszont az átállást gyorsan végre kell hajtani, még akkor is, ha az az átmenet alatt bizonyos lemondásokkal is jár. Egy keresztény ember számára könnyű belátni, hogy mindez morális kötelességünk.
A környezeti etika, a teremtésvédelem idevonatkozó tanítása minden keresztény egyházban évtizedek óta egyértelmű, és egyre sürgetőbb.
E tekintetben a világ politikája kullog a keresztény egyházak nagyon határozott oktatása mögött. 
– A politikai döntéshozókban mennyire jelennek meg ezek a gondolatok?
– Gondolatokról nehéz biztosat mondani. Úgy hiszem: megvannak, de bizonyos, hogy sokkal hangsúlyosabban kellene kifejeződniük. Ha igazán akarjuk a változást, akkor az emberiség megtalálja a megoldásokat arra, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést korlátozza. Valahol természetes, hogy nehezen megy ez a gátszakadás, az átépítés megindítása. Valóban arról van szó, hogy technológiában, hozzáállásban, prioritásokban egy valódi rendszerváltoztatást kell létrehozni.
Nem politikai értelemben, hanem gazdasági, módszertani, lelki és kulturális értelemben is.
Ha ez az átállás sikerül, akkor környezetbarát életmódot élhet az emberiség, azaz megtalálhatja a harmóniát a természettel. Ez nemcsak egy jobb, biztonságosabb, hanem egy kellemesebb világ is lenne, amelynek létrehozásáért érdemes lenne az átalakítás, átépítés feladatára vállalkoznunk.
Interjúnk folytatódik.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Pixabay.com
