A százéves Gellért-fürdő titokzatos barlangjai
„A falakat szecessziós díszítések és színes csempék helyett fűtéscsövek, elektromos kapcsolók, biztosítékok tarkították. Néhány lépcsőfokot mentünk lefelé, majd kinyitottunk egy vasajtót, és máris az alagútban találtuk magunkat, ahol a kinti hideghez képest igazán kellemes melegben volt részünk. Ebben a kelenföldi hőerőmű vezetékeinek is nagy szerepe volt, amelyek az alagút mennyezetén futnak, és a Várba viszik fel a meleget.”
Azért alakították ki az alagutakat még 1969 és 1978 között, hogy feltárják a Duna-parton fakadó szökevényforrásokat.
A hatvanas években jöttek rá, hogy a Gellért-fürdő ősforrásának vize jó eséllyel keveredik a Duna vizével, ezért ha feltárják az ún. szökevényforrásokat a fürdő további termálvízellátását biztosíthatták volna. A közel egy kilométer hosszú alagút a Gellért, a Rudas és a Rác fürdőt köti össze. 
Érdekesség, hogy az alagút alján futó sínpár ma is megvan még, de már nem jár rajta semmi, holott annak idején ezen jártak föl alá a csillék. Ahogy lenni szokott több ötlet is felmerült még évtizedekkel ezelőtt az alagút hasznosítására, de nem lett végül semmi. Pedig terveztek ide több ezer fő befogadására alkalmas óvóhelyet, trópusinövény-gyűjteményt és barlangvasutat is, az alagút Duna felé néző kis leágazásainak megnyitásával pedig kávézókat, teraszokat akartak kialakítani.
Nem is gondolnánk, de a Szabadság híd budai hídfőjénél, úgy 20 méterrel a felszín alatt található az az ősforrás.
Egészen a 20. század elejéig innen látták el a fürdőt termálvízzel, de híd 1894-es építésekor a rakpartot megmagasították, és a forrás a föld alá került, föléje pedig gránitoszlopokon nyugvó kupolát emeltek. Tehát a forrást a felszínről a föld alá dugták. A gyógyvíz a mélyben egy 4-5 méter mély hasadékon keresztül tör fel, ez azonban a pangóvízből kialakult tavacska miatt már egyáltalán nem látszik. A téglafalakon jól kivehetők a vízmozgás nyomai, ahogy a Duna vízszintjének megfelelően a kis tó vizének szintje is változik. 
A termálvizes medencéket ma már két másik forrás tölti fel, amelyek vize nem keveredik a Dunáéval. Az eredetileg 43 Celsius-fokos vizet először 35–40 °C-ra hűtik, majd így juttatják a medencékbe. Az elhasznált termálvíz egy nagy kifolyón keresztül jut a Dunába a Szabadság híd lábánál.
A Gellért Gyógyszálló és Fürdő építését 1911-ben kezdték meg, az építkezés azonban a világháború miatt elhúzódott. A Gellért végül 1918-ban, éppen 100 éve nyitotta meg kapuit. A kor egyik legkorszerűbb fürdőkomplexumának tartották, amely naponta 3500 fürdőzőt tudott kiszolgálni.
A teljes cikk itt olvasható.
Forrás: Origo.hu, Fotó: MTVA/Nagy Zoltán; MTI /Máthé Zoltán
