Bogár László közgazdász a NEK-ről: Tegyünk eleget Jézus kérésének
– A katolikus világ ezen a héten Budapestre tekint. Hogyan látja, a magyar társadalmat, mennyire érinti meg az eucharisztikus kongresszus?
– Nem túlzás azt állítani, hogy idehaza óriási a médiaérdeklődés a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus iránt. Sokan kíváncsiak, értesülnek az eseményekről. Ebből a szempontból nagy hatással lehet a magyar társadalomra is, de én ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy az eucharisztikus kongresszussal lehetőséget kaptunk a lelki, az erkölcsi és szellemi fejlődésre.
Hiszen az eucharisztikus mozgalom legfőbb célja spirituális.
Ennek lényegét talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az Oltáriszentség megismerésének és tiszteletének elmélyítése.
Jézus üzenete: ez az én testem, ez az én vérem kelyhe, és ami a drámai üzenet, hogy ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
– Mintha a hétköznapokban mégis ez a Krisztus-követés kevésbé jelenne meg.
– Sajnos az európai és a magyar társadalom cselekedetei nem méltóak Jézus Krisztus emlékezetéhez. Nem akarok ünneprontó lenni, de egy ilyen, nagyszabású eseményen is be kell vallani, hogy a világ pontosan az ellentétes irányba megy, mint amire Jézus megkért minket. Ő ugyanis arra kérte az emberiséget, hogy érezze, gondolja, mondja és cselekedje a jót. Ma azonban éppen az ellenkezője zajlik.
A világ ma egy elmélyülő káosznak, a deszakrális pusztításnak a színtere, így élünk mi.
Szent II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezte a világban zajló jelenségeket. Én nagy tisztelettel az elmúlt évtizedek hatására annyival korrigálnám ezt a gondolatot, hogy az élet szakrális kultúrája helyett ma a halál deszakrális civilizációja éli végnapjait. Ezek a végnapok persze még évszázadokig eltarthatnak, de a romlás és a végső pusztulás nem kétséges. A magyar nemzet lelki erkölcsi, szellemi értelemben évszázadok óta süllyed. Remélnünk kell, hogy az eucharisztikus kongresszus is sokakat arra késztet, hogy minél több ember megálljon, elmélyüljön és elgondolkozzon a körülöttünk végig söprő a szívszorító folyamatokon.
– Képesek vagyunk változtatni ?
– A kongresszus alatt megéreztem azt – amit remélem még sok százezer honfitársam, hogy ez nagyon jó alkalom arra, hogy kicsit lelassuljunk, megálljunk, eltöprengjünk, és rájöjjünk arra az egyszerű összefüggésre, hogy
nem a világot kell megváltoztatni, hanem magunkat.
Azaz, ha valaki felismeri, hogy rossz és pusztító a világ, akkor el kell gondolkodni azon, hogy lelki, erkölcsi, szellemi értelemben mivel lehetünk jobbak, mellyel a világot is jobbá tesszük. Tudniillik a rossz a világban nem magától van, hanem embereken keresztül történik meg a szembefordulás a szakralitással. Bízzunk, reméljünk és higgyük abban, hogy megtaláljuk magunkban a rosszat és képesek vagyunk változtatni rajta. A gondviselés minden nehéz helyzetünkből kisegít minket, a magyarságot is, de csak a mi bátor és becsületes cselekedeteink által tud megnyilvánulni.
– Mivel tudná meggyőzni a honfitársainkat, hogy valóban változtatni szükséges?
– Csak azzal, hogy ez az egyetlen út. Nem lesz könnyű ebből a totálisan elmaterializálódott, kiüresedett világból megtalálni ezt a visszavezető utat. A szakrális harmóniába való visszatalálásunkat számos folyamat nehezíti, de az úton el kell indulni, még akkor is, ha az kihívásokkal teli.
Bízom benne, hogy az eucharisztikus kongresszus mindenkit arra figyelmeztet, hogy nem kifelé vezet az út:
a világ ugyanis nem kint van, hanem bent.
A lelkünkben kell először békét, nyugalmat, harmóniát és szeretetet elérni, és akkor talán a külső világ is méltóbb hellyé válhat. Idehaza is ezt az egyetemes szeretet áramlását kellene helyreállítani, és csak hogyha ezt megtesszük, akkor reménykedhetünk abban, hogy a minket körülvevő világ is jobb lesz, a lelket megtartani képes szeretetközösségek megerősödnek és megsokasodnak majd.
Tóth Gábor
A Vasarnap.hu Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos hírei itt érhetők el.
Böjte Csaba: Jézus hirdeti és gyakorolja is a szeretet parancsát
Kiemelt képünk forrása
