Kozmikus tér és időutazás Fóris Rita Méltó című éneke, amelyet közösen zenghetünk Istennek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus margitszigeti nagyszínpadán, a szeptember 11-i keresztény könnyűzenei koncerten. A dicsőítő dal a Jelenések könyvének nyelvezetével arra a szüntelen istendicséretre irányítja a figyelmünket, amely szüntelenül folyik a mennyben a győztes Bárány tiszteletére, akit megöltek de él.
Mint arany csészékből felszálló imák
A Jelenések könyvére utalva figyelmeztet Barsi Balázs ferences szerzetes: „Nem veszed észre, hogy e könyvet olvasva egy vasárnapi misén vagy, és a patmoszi látnokkal együtt te is a hit józan elragadtatásával máris énekelheted a megváltott világ új énekét, a Sanctust? […] Tehát nem elválasztható az ősegyház a maitól. […] Az ősegyház meg van győződve arról, hogy
nincs két egyház: egy földön járó és egy dicsőséges, hanem a kettő egy”
(vö. Barsi Balázs: A Bárány menyegzője, Efo Kiadó Budapest, 1997. 16.o.).
A mennyei kórusok tehát bizonyosan egyesülnek a mi dicséreteinkkel, amelyet Istennek szánunk. Fóris Rita dala a Bárány vérében megmosott fehér ruhába öltözött győztesekénekét kapcsolja összea mi földi magasztalásunkkal. Ennek tudatában kellett, hogy dicsőítse Istent Dávid király is, és az általa megszervezett szünet nélküli dicsőítő szolgálat.
hirdetés
A Jelenések könyve ezt így fogalmazza meg: „Örvendezzünk és ujjongjunk, dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és felesége elkészült” (Jel 19,7). „Előbb a mennyben szól ez a dicsőítés, azután egy Isten trónusától jövő hang másokat is imádásra szólít” – írja Dér Katalin az A Jelenések könyve című művében. Hozzáteszi: „a tömeg, amely ekkor fog dicsőítésbe, földiekből állhat” (vö. Dér Katalin: A Jelenések könyve, Kairosz Kiadó, Budapest, 2014. 320. o.).
Ennek a földiekből álló tömegnek lehetünk mi is aktív tagjai, ha a Méltó című számot énekeljük, és szívünkben arra vágyunk, hogy imádságunk jusson Isten elé. Közösen léphetünk be az „Úr házába”, akár a NEK egyik különleges programjának keretein belül, szeptember 11-én a Margitszigeten.
Jusson eléd, jusson eléd imádságom!
De vajon hogyan lehetséges nekünk, ma élő keresztényeknek ebbe a házba belépni? Ugyanez a kérdés Dávid királlyal kapcsolatban is felmerülhet, hiszen ő úgy vágyakozott Isten hajlékába, hogy a Salamon fia által későbbiekben felépített templom el sem készült. Akkor hová lépettbe Dávid – és hová van nekünklehetőségünk belépni?
A héber eredetiben a templomnak fordított szó tróntermet jelöl. Egy helyet, ahol a király lakik, egy királyi palotát. Vagyis a zsoltárok lantot pengető szerzője azért ujjong, mert bemehet Isten tróntermébe. Dávidnak bejárása volt Istenhez. Oda, ahol Isten van! Vagyis Dávid felismert és megtapasztalt abból valamit, hogy Isten palotájában – más szóval a mennyben – hogyan is zajlik a dicsőítés” – tanítja egy helyen Johannes Hartl, az Augsburgban megalapított, Gebetshaus elnevezésű dicsőítő mozgalom vezetője.
Minden dicsőség, és minden tisztelet
A Jelenések könyvében a látható négy élőlény szüntelenül dicsőíti Istent. Hárfával zengik a dicséretet! Az apokaliptikus bibliai könyv tehát arról számol be, hogy a mennyben zene van! Töretlenül, megállás nélkül. Ráadásul hangszerekkel és énekkel. Az élőlények által hozott csészékben az itt, a földön élők istendicséretei vannak. Vagyis a földi dicsőítésünk a mennyeinek már része, ahogy ez a szentmisében is felhangzik.
Rabszolgákból királyokká tettél
Az eucharisztikus kongresszus éppen erre a szentmiseáldozatra irányítja a figyelmünket. A katolikus keresztények életében az Oltáriszentség éppen emiatt csúcs és forrás. Az Eucharisztiában (a szó jelentése magyarul: hálaadás, dicsőítés) létrejön a tökéletes dicsőítés – éppen Jézus miatt. A megtört kenyér, Krisztus kereszten megtört teste és bűneinkért kifolyt vére, az Atya irgalmából a saját jelenlétébe enged belépni bennünket. Nem kell mást tenni hozzá, csak elfogadni a meghívást.
Az emberrel teljes egységre lépő Jézus önmagává alakít át. „Istengyermekek” leszünk a krisztusi áldozat által. Isten pedig elhalmoz bennünket az Ő atyai szeretetével.
Nem pusztán a dicsőítés helyez majd minket Isten jelenlétébe, hanem fordítva még igazabb lesz: az Ő valóságos jelenléte miatt fogunk elkezdeni dicsőíteni. „Amikor Isten tiszteletet parancsoló jelenlétébe lépünk, az Ő bevégzett munkája veszi át az irányítást életünk felett, s Isten országának erejével léphetünk ismét a világba” – írja Graham Kendrick (Graham Kendrick: A dicsőítés – mint életforma, Kérügma Kiadó, Budapest, 2003. 137.o.).
Hálánk illata a mennyet járja át
A feladat tehát mindnyájunk számára adott: mindenekelőtt – és lehetőleg minden helyzetben – Isten jelenlétének valóságában kell élnünk. Ez a jelenlét szabadsággal ajándékoz meg Isten akaratának teljesítésében. Ebből származhat minden igaz szó és hang, amely Istennek kijáró dicsőítésünket táplálni képes.
Mint arany csészékből felszálló imák,
Hálánk illata a mennyet járja át,
A könyv a trónon ülő Bárány jobb kezében,
És akkor megzendül egy szent, új ének:
“Méltó, méltó vagy, drága Bárány,
Hogy Hozzád szálljon minden énekünk!
Méltó, méltó vagy drága Bárány ,
Hogy Rólad szóljon az egész életünk !
Méltó, hogy áldjunk,
méltó, hogy imádjunk,
méltó vagy, hogy Tiéd legyen
Minden dicsőség, és minden tisztelet!”
Megölettél, véreddel fizettél,
megváltottál, Te lettél Mesterünk,
Rabszolgákból királyokká tettél,
Hogy Veled uralkodjunk Istenünk!
Jusson eléd, jusson eléd imádságom!
Imára emelt kezem Feléd kitárom.
Kiderült, milyen dalokat hallhatunk a NEK margitszigeti zárókoncertjén
A kiemelt kép forrása: Unsplash/Sayak Bala
