Eltűnt épületek nyomában (7.)
A lottó elődje, azaz a sorsjátékok elterjedése Amerika felfedezéséhez és a keleti kereskedőutak megnyitásához köthető, ugyanis a kereskedők játékos formában próbáltak megszabadulni a náluk lévő felhalmozódott árutól. A sorsjátékmániából a Magyar Királyság sem maradhatott ki, eleinte vásárokon és búcsúkon tűntek fel ezek a játékok, az árusorsolás viszont csak a 18. század végén jelent meg. Bécsi mintára jótékonysági sorsolásokat is rendeztek Budapesten, amit a Pesti Vakok Intézete vagy a Pesti Jótékony Nőegylet javára rendeztek, de számtalan közhasznú célú sorsjegy segített a szociális, az egészségügyi és az oktatási infrastruktúra alapját megteremteni. Mivel egész sikeresnek bizonyult a játék, itthon egy speciális formája is elterjedt. A magyar országgyűlés 1897-ben egy új szabályok alapján működő szerencsejátékot vezetett be. Ez volt az osztálylottó vagy osztálysorsjáték. Az osztály azt jelentette, hogy a húzás sorozatban történt, nem pedig egyszerre. A sorsjegyek osztályokra voltak bontva, az egyes jegyek ára és az osztályok nyereménye előre meghatározott összeg volt. Évente két játékot rendeztek, hat-hat osztályban, és mindegyik osztály sorsolását más időben tartották. Ennek az új szerencsejátéknak szervezési jogát az állam haszonbérért cserébe átengedte egy külön erre a célra alakult részvénytársaságnak.
Jól mutatja a korabeli emberek szerencsejáték iránti vonzalmát, hogy a részvénytársaságnak annyi bevétele származott az osztálysorsjátékból, hogy egy éven belül már bérpalota építésébe fektették a hasznot, ahol a lakások mellett helyet kaptak a Magyar Királyi Osztálysorsjáték Rt. irodái is. Az épületet a magyar szecessziós építészet egyik kiemelkedő alakja Kőrössy Albert Kálmán és Sebestyén Artúr páros tervezte. A zsidó családból származó Kőrössynek több jelentős épülete ma is áll Budapesten, amelyek stílusaiban a bécsi jugendstil és a Lechner Ödön-féle magyaros szecesszió is megtalálható. Nevéhez fűződik a korábbi cikkeimben már bemutatott Valkó-bérház, a Sonnenberg-bérház, a Bíró-bérház, a Dayka-villa és a Kőrössy-villa. Legismertebb alkotása a budapesti Könyves Kálmán körúton található Tündérpalota és a mai Kölcsey Ferenc Gimnázium épülete.
Az Magyar Királyi Osztálysorsjáték Palotát 1898 és 1899 között emelték az egykori Eskü tér (ma Március 15-e tér) déli oldalán, a déli Klotild-palota és a Duna-part közötti három épületet magába foglaló tömb Duna felé néző részeként. Ugyanezen tömb Váci utca (vagyis a déli Klotild-palota) felé néző részét még két épület alkotta: északon (az egykori Eskü, ma Szabadsajtó út felőli sarkon) helyezkedett el a Tiller-ház, a déli oldalon a Mercure Bank bérpalotája.
Az „Osztálylottó-palota” egy eklektikus stílusú négyemeletes épület volt, amely egyszerre hordozott olasz barokk és szecessziós jegyeket is. A hatalmas épület leglenyűgözőbb része egyértelműen a díszes tetőzete volt, amelynek két oldalsó kupolájának csúcsa a magyar Szent Koronát mintázta szecessziós stílusban. A párkányzat közepén Fortuna istennő ötméteres, süttői mészkőből faragott szobra állt. A belső udvarban egy színes üvegekkel mintázott tető alatt Medgyaszay Vilma színháza (Medgyaszay Színház), majd a húszas évektől az Orion mozi működött, amelynek berendezési tárgyainak tervezésébe Lechner Ödön is besegített. Budapest legszebb és legnagyobb szecessziós stílusú teátrumában Szomory Dezső, Szép Ernő és Molnár Ferenc vezetésével rendezték az előadásokat. A ház számos hírességnek adott otthont. Az épületben lakott és tartott fent irodát a tervezőpáros másik tagja Sebestyén Artúr is (Gellért szálló tervezője), de itt hajtotta le álomra szemeit Hoffman Ilona, a Magyar Királyi Repülőgépgyár igazgatója és Mikszáth Kálmán író is.
Az időjárás viszontagságainak a kőből készült cirádás párkányzat nem tudott ellenállni, így a két világháború között visszabontották egy egyszerűbb formára. Így járt a középső díszes torony is, amelyet egy szélvihar rendesen megtépázott és a statikusok úgy döntöttek, hogy el kell bontani. Az épület igazi pusztulását azonban nem a természet okozta, hanem az ember. A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, megmaradt tornyai elpusztultak és a felső emeleteinek födémje beszakadt. Vesztét valószínűleg stratégiai elhelyezkedése okozta, ahonnan mind a Dunára, mind Budára kiváló rálátás nyílt.
A világégést követően, 1948-ban a szomszédos két épülettel együtt a teljes tömböt elbontották, hogy több helye legyen a helyreállítandó és kibővítendő új Erzsébet hídnak. Noha számos forrás arról számolt be, hogy az épületet menthetetlen állapotban volt, újabb kutatások és számos fénykép bizonyítja, hogy a felső szint beszakadt födémszerkezetét helyre lehetett volna hozni, de politikai akarat nem volt hozzá. Sőt, a két hátsó épület (Tiller-ház és a Mercure Bank bérháza) szinte épségben túlélték az ostromot, mivel helyettük a Osztálysorsjáték-palota szenvedte el a legtöbb belövést. Helyükön ma az új Erzsébet híd le és felhajtó útjai, illetve Budapest egyesítésének emlékműve található. Az épülettömb bontásának egyetlen pozitív hozadéka, hogy a déli Klotild-palota láthatóvá vált.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László