A woke-tálibok felfalják korábbi mentoraikat, és ez így van jól
Évek óta tart a cancel culture-nek egy sajátos változata, az úgynevezett metoo-zás. Ennek árnyékában karrierek, felépített életutak és látszólagos tisztességben megőszült férfiak és nők mennek tönkre. És míg a jelenség maga az alászállásnak egyértelmű jele, azért jó, ha reálisan gondolkozunk, elégtételt érezhetünk, ha olyanok mennek tönkre, akik korábban számos embert saját maguk is tönkretettek. Valahogy úgy tudnám ezt lefordítani, hogy az ellenségem ellensége a barátom. Minden pofon jó helyre megy, etc.
Hát ki ejt könnycseppet egy Weinsteinért, csak hogy a leszámoló rendszer egyik legnagyobb fogását említsem meg? Létezhet olyan erkölcsi alapállás, amikor azt mondjuk, hogy egy ilyen ocsmány ragadozó nem érdemli meg mindazt, amit kap?
Értik, ugye? Amikor Robespierre-t társai kivégezték, az emberek nem nagyon lamentáltak azon, hogy vajon minden szempontból megfellebbezhetetlen módon jártak-e el hóhérai. No, hát ilyen módon állok én ehhez a metoozáshoz és szinte minden olyan emberhez, fényességes tekintetű Művész Úrhoz™ és Hölgyhöz™, akiket elért a forradalom keze. Persze van itt még egy ok, ami ennél is jelentősebb. (Azért érdemes erről beszélni, mert Woody Allen kapcsán felmerült egy egészen friss polémia is.) Tudniillik ezek a Művész Urak™ és Hölgyek™ a fő okai annak, hogy a cancel culture meghonosodhatott az egész világon. Ők kezdtek a dekonstrukcióba, ami meglehet, hogy csak a lejtő kezdete volt, de ezzel nyitottak teret és lehetőséget a nyugati világ tálibjainak. Ha nincs a kezdeti, liberális nyomulás, lazulás, feleszmélés és egyebek, akkor a szórakoztatóipar sem válik talibánná.
Tragédia azért nem történt
Mert – csak hogy jól értsem – nekünk most miért is kéne, hogy fájjon Woody Allen meg a többiek bukása? Oké, biztos sokaknak rossz, hogy most Ehnaton módjára kiradírozzák őket a közös, kulturális egészből, de a fentebb már említett, meglehetősen egyszerű folyamatábrát azért vegyük észre. Elég látványosan jelenlévő. A baloldali tótumfaktumok nélkül a talibán egy talpalatnyi földet sem nyerhetett volna. Kikaparták számukra a gesztenyét, élvezték felvilágosultságuk okán figyelmüket, hogy haladók és modernek lehetnek, aztán csak egy kis megingás kellett és a tálibok úgy dobták őket a lovak alá, mintha soha nem lettek volna velük.
Hát ez azért lehet, mert tényleg nem is voltak soha velük. Ha már popkultúra, Joker mondja az egyik Batman-filmben, hogy vannak emberek, akiknek nincsenek terveik. Egyszerűen csak azt akarják, hogy lángoljon a világ.
Jó buli volt az elmebeteg kulturális forradalmároknak előkészíteni a terepet? Élveztétek, hogy minden értéket megkérdőjeleztek, lerántotok a porba, aztán még szarban is átpasszírozzátok? Érdemes volt trónolni a woke-tálibok által tartott karosszéken? Akkor tessék, most el lehet fogyasztani a gyümölcsét. Hollywood, a modern szórakoztatóipar és társai, azok agyatlan nyomulása nélkül nem lett volna woke-kultúra. Woke-kultúra nélkül nem lett volna metoo sem.
Nézzük a jó oldalát, tragédia azért nem történt.
