Az LMBTQ-ideológia vált a társadalom és a család rombolásának fő eszközévé
– Tiltakozó akciót kezdeményeztél a Magyarországon is aktív LMBTQ-érzékenyítés ellen, a nagy port kavart Meseország mindenkié című mesekönyv apropóján. Miért éppen a gyermekek a kiemelt célcsoportja a genderideológiának?
– Az LMBTQ ma már vagy 70 féle nemi identitást különböztet meg. Érzékenyítése a teljes családot és az egész társadalmat célozza, ám például óvodai vagy általános iskolai foglalkozásokba emelve rendkívül hatékonyan művelik, ahogy azt az amerikai példák is igazolják. Azokban a demokrata vezetésű USA-tagállamokban ugyanis, amelyek oktatási intézményeiben az elmúlt évtizedekben bevezették a hasonló érzékenyítő programokat, a fiataloknak már csak alig 70 százaléka vallja magát heteroszexuálisnak, a többi pedig az LMBTQ-skála különböző fokain helyezi el magát. Európában is ez a cél. A még ellenálló republikánus államokban egészen más a helyzet.
Mindez mára egyértelműen a hagyományos társadalom és családmodell rombolásának egyik fő eszközévé vált, tovább gyengítve a közösségek és nemzetek kollektív immunrendszerét, mely egyebek mellett a fogyasztói társadalom és a globalizmus további építését szolgálja.
– Balog Zoltán, újdonsült református püspök szerint világméretű ideológiai küzdelem zajlik. A globalista ideológia először csak kigúnyolja, majd semmibe veszi a keresztény hitet, aztán megszégyeníti a hit képviselőit, a végén pedig fizikai értelemben is üldözni kezdik őket. Hívő emberként, közéleti aktivistaként hogyan látod mindezt?
– Balog Zoltán a Baár-Madasban hittantanárom volt, örülök, hogy személyében olyan püspökünk van, aki mindezt világosan látja. A baloldali istentelen ideológiák múltat és hagyományokat eltörlő törekvéseinek útjában áll a keresztyén hit, ám talán még nagyobb baj, hogy
a liberális közbeszéd által tematizált közéletünkben a látszatkeresztyéneknek is útjában állnak a valódi hitvallók.
Ki kell mondani, hogy jelenleg a mi látszólag keresztyén társadalmunkban is keresztyénüldözés van, és sokszor nem csak az úgynevezett baloldaliak részéről. Adott esetben egy egyházi intézményben vagy gyülekezetben is hülyének néznek, ha a keresztyén értékeket következetesen képviseled.
– Beke István és Szőcs Zoltán ügyében petíciót indítottál, az ellenük hozott ítélet felülvizsgálata érdekében. Hol tart most a két kézdivásárhelyi fiatal ügye?
– Egyrészt petíciót indítottam, másrészt a teljes peres anyag feldolgozásával feketén-fehéren bizonyítottam, hogy az ügy nem más, mint az erdélyi magyarságot megfélemlítő, a legrosszabb kommunista időket idéző koncepciós per. Az ügyet és az erdélyi maradék magyar intézményrendszer felszámolását célzó egyéb, joginak álcázott román eszközöket feldolgoztam egy több, mint száz oldalas tanulmányban az Európai Parlament számára is. Sajnos Beke István és Szőcs Zoltán újra és újra beadott feltételes szabadlábra helyezési kérelmét három havonta elutasítja az illetékes román bíróság. A per láthatóan elérte a célját, hiszen a hasonlóan tevékeny, a közösségért tenni akaró és a jogainkért kiálló erdélyiek közül sokan inkább nem ugrálnak, félnek.
– Miért van az, hogy a magyarságot érintő jogsértésekre a liberális jogvédelem a füle botját sem mozgatja?
– Európa-szerte elismerik és védik a kisebbségek jogait, ha azok valamifajta szexuális kisebbség vagy jobb esetben valamiféle fogyatékossággal élők jogai. Az utóbbival természetesen semmi gond nincs, a liberális jogvédelem azonban elsősorban az ő jogaikat képviseli, a nemzetek és az úgynevezett őshonos kisebbségek jogai pedig sem nekik, sem az Unió döntéshozóinak nem számítanak. Ezt ékesen bizonyítja, hogy az Európai Bizottság hatáskör és illetékesség hiányában elkaszálta az őshonos nemzeti kisebbségek jogait szabályozó keretegyezmény vagy keretszabályok létrehozását, számos tagállamban élő, több millió uniós polgár támogató aláírása ellenére is.
Ha a nemzeti kisebbségek kollektív jogai csorbulnak, ez értelemszerűen magával hozza a kisebbségek tagjainak egyéni jogsérelmeit is, legyen szó az anyanyelvhasználatról vagy az elkobzott vagyonok visszaszolgáltatásáról. Ugyanez az Unió simán eltűri, hogy a mai napig életben legyenek a felvidéki magyarság és németség létalapját megkérdőjelező benesi dekrétumok, azok minden anyagi jogi és egyéb következményével egyetemben.
Ki kell mondanunk, hogy az Unió vezetőit mozgató háttérerőknek és hatalmi közösségeknek szándékaik megvalósítása szempontjából útjában áll az őshonos nemzeti közösségek léte és szándékaink szerinti erősödése, gyarapodása.
– A közösségi oldaladon így kezded bemutatkozásodat: „keresztyén, református, magyar”. Mit jelent családodnak a gyülekezeti háttér?
– Gyermekkoromtól a Fasori Református Gyülekezetbe jártam. Nagyon szerettem a lelkészünket, Páll Lászlót, aki azóta sajnos elhunyt. Hatalmas tudású, csodálatos ember volt. Ő készített fel a konfirmációra, és emberileg is nagyon közel kerültünk egymáshoz. Aktív tagja voltam e gyülekezetnek, s persze a konfirmandus, majd az ifjúsági csoportoknak. Később a feleségemmel is visszajártunk e gyülekezet házaspáros körébe. A Baár-Madas Református Gimnáziumban, ahová jelenleg már két gyermekem is jár, megismerkedtem Berkesi Gábor tiszteletes úrral, az iskola lelkészével, akihez jó barátság fűz. Ő a Pozsonyi úti református gyülekezet lelkésze, ahová lakhelyünk szerint akkoriban tartoztunk, édesanyámmal az ő istentiszteleteit és egyéb gyülekezeti alkalmait látogattuk. Jelenleg Budán, Hűvösvölgyben lakunk, ahonnan egy ideig visszajártunk a fasori és a Pozsonyi úti templomba, de két, majd három gyermekkel ez egyre nehezebb volt, s végső soron tartottuk magunkat ahhoz az egyházi előíráshoz, hogy a lakóhelyünkhöz legközelebbi gyülekezetbe járjunk, így pár éve a pesthidegkúti református gyülekezet tagjai vagyunk.
– Az áldozatvállalás a keresztyén hitben is komoly üzenettel bír, ellenben a magyar nemzetnek az elmúlt száz éve arról szólt, mennyire nem jó áldozatnak lenni…
– Isten egészen biztosan velünk van, ha igaz ügyért hozunk áldozatot, még akkor is, ha nem azonnal érzékeljük a segítségét, vagy nem oly módon, ahogy azt mi szeretnénk vagy elvárnánk akkor. Természetesen emberek formájában is küldheti a segítségét. Sokszor megtapasztaltam, hogy nem szabad csüggedni semmilyen vertnek tűnő helyzetben sem. Nagyon fontos, hogy az értelmes áldozatvállalás készségét a gyermekeinknek is továbbadjuk.
Bár a magyar nemzet egyértelműen a huszadik század áldozata, mégiscsak jó dolog magyarnak lenni. Az biztos, hogy fárasztó folyamatosan a hitünkért, a magyarságunkért és a hazánkért küzdeni, és örülnék, ha e helyett végre valóban sikeres és gyarapodó nemzetté válnánk, legalább Kárpát-medencei szinten, de ehhez elsőként a fejekben és az Úrhoz való viszonyunkban kell rendet tenni.
– Családotok, a babahordozás és az úgynevezett kötődő nevelés élharcosaként évekig babahordozót készített, melyből a brit trónörökösnek is küldtetek ajándékba.
Feleségem, Márti a Hunbabát saját első gyermekünknek tervezte, és a babahordozás témakörét uraló liberális mainstreammel szemben azt próbáltuk megfogalmazni, s azt mutattam be a gyermeknevelésről szóló cikkeimben a Hunbaba blogon, hogy a babahordozás és a hozzá kapcsolódó kötődő nevelés nem csupán a szülőkhöz és a családhoz való kötődés kialakítását jelenti a pszichológiai nevén válaszkész neveléssel, hanem a koncentrikus köröket kitágítva a hazához, nemzethez való kötődés kialakítását is, amit nem lehet elég korán elkezdeni. György herceg épp azért kapott tőlünk egy általunk eredetileg a fiúnknak tervezett, ezüsttel hímzett rakamazi turulmadaras Hunbabát, hogy emlékeztessük őt magyar felmenőire és arra, hogy erdélyi felmenőin keresztül ő ide is tartozik. Két hét múlva a postaládánkban volt egy levél a Kensington palotából, melyben megköszönték a gyönyörű ajándékot, s leírták, hogy az egész királyi család a csodájára jár. Amire azonban még büszkébb vagyok, hogy székely hegymászó barátunk, Erőss Zsolt és felesége, Sterczer Hilda is Hunbabában hordozta a gyermekeit, még sífutás közben is.
– Mi foglalkoztat mostanság?
– Egyrészt a gyermekeim nevelése, másrészt nemzetünk sorsa. Jelenleg újságíróként is próbálom felhívni a magyar emberek figyelmét a jelen és a múlt, valamint a várható jövő összefüggéseire. Emellett és ettől elválaszthatatlanul kutatói, írói és marketinges munkámmal segítem a magyar múlt fontos kérdéseire összpontosító Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház és persze színház főrendezője, Andrási Attila rendkívül fontos, múltat feltáró és bemutató művészi tevékenységét.
Önéletrajz helyett:
Kékesi Raymund vagyok, végzettségeim szerint jogász és bölcsész. Csodálatos székely feleségemmel, Mártival istenhitben nevelgetjük három legnagyobb közös ajándékunkat, a gyermekeinket, akikért nagyon hálásak és akikre nagyon büszkék vagyunk. Megpróbáljuk nekik tovább adni a hazáról és nemzetről vallott értékeinket és elképzeléseinket. Azt akarjuk elérni, hogy az egész Kárpát-medencét a hazájuknak érezzék, és a maguk eszközeivel majd hozzájáruljanak, hogy legyen magyar jövendő, és e hon bármely részén otthon érezhesse magát és boldogan élhessen végre minden magyar. Eddigi legfontosabb jogászi munkám a Beke-Szőcs ügy részletes feldolgozása volt, bölcsészként pedig Szabó Dezső Trianont meghaladó, a nemzeti túlélést és a Kárpát-medencei magyar jövőt szolgáló elképzeléseit feltérképező írásaimra vagyok a legbüszkébb.
Fábián Tibor
A genderpropaganda temeti a szólásszabadságot az amerikai iskolákban
(Kiemelt képünk forrása: Flickr.com)
