Kevesebb munkát, több kenyeret?
Az igazán cseles jelölt azonban mindemellett eleve olyat ígér, ami instant szavazatokat hozhat, ámde belátható időn belül számonkérhetetlen. Ennek iskolapéldája a Momentum aktuális forradalmi elképzelése: 2030-tól legyen négynapos a munkahét! A hivatalos programjukban persze finomabban fogalmaznak – „elérhetővé tesszük a 4 napos munkahetet”, írják, ami nem egészen egyezik a Facebookon kommunikált üzenettel, miszerint ha a Momentum kerülne kormányra, 2030-tól kivétel nélkül mindenkinek elég lesz 32 órát dolgoznia, kiválóan el fog működni úgy is a nemzetgazdaság.
Igaz, a sztenderd momentumos szakmákban valóban letudható a meló heti négy napban: elég hétfőtől csütörtökig duruzsolni Vera Jourovával – a háromnapos hétvégén a gépezet forog, az alkotó pihen. Csakhogy volna itt néhány egyéb jellegű gazdasági ágazat is.
Például a kiskereskedelem. Felőlem akár legott el lehetne újra rendelni a vasárnapi boltzárat, jó eséllyel észre se venném – gyanús azonban, hogy a háromnapos hétvégét szorgalmazók közül nem kevesen rázták annak idején az öklüket amiatt, hogy Kasszás Erzsi nem állt szíves rendelkezésükre a hét minden napján. De persze elismerem, a Momentum által megálmodott „feltalálók országában” simán lehet minden pénztár automata, legfeljebb 2030-tól (a hús-vér hentes helyett) a mindennapi parizert is robot szeletelné Jakab Péter aktuális zsánerképeihez.
Nehezebben oldható meg mindez az egészségügyi és szociális szektorban. Ahhoz, hogy a baleseti sebész és a betegápoló hetente egy nappal kevesebbet dolgozhasson, értelemszerűen mintegy 20%-kal több munkavállalóra lenne szükség (már ha azt szeretnénk, hogy továbbra is haladéktalanul el legyen látva a hétvégi bütykölés közben létrájáról lezuhanó óvatlan feltaláló). Mármost felmerül a kérdés, honnan keríthető megfelelő mennyiségű humánerőforrás, különös tekintettel arra, hogy a korfa alapján tíz év múlva már a Ratkó-unokák is kifelé tartanak majd a munkaerőpiacról. Természetesen adja magát az import mint lehetőség, ez azonban nagyjából azt jelentené, hogy a gyarmattartó népek dicső példáját követve a kevésbé szerencsés történelmi fejlődésű országoktól szipkáznánk el a képzett munkaerőt, hogy már péntek reggeltől lehessen punnyadni a Netflix előtt.
Én nem így képzelem el a globális társadalmi igazságosságot, de persze ízlések és pofonok.
Aztán ott is hibádzik a számítás, hogy a sok-sok feltaláló okosotthona mögé nemcsak mesterséges intelligencia kell, hanem elegendő számú melós is, aki szükség esetén a hét bármely napján fölmászik a szélturbina tetejére vagy meggyógyítja az optikai hálózatot, hogy jöjjön Fekete-Győr Andrásnak az áram a konnektorból és az internet a levegőből. Márpedig ha a belpesti progresszív rendre azt kommunikálja a fiataloknak, hogy a kétkezi munkás egy alacsonyabb rendű faj (bezzeg a feltaláló és a genderész), akkor nehezen lesz elegendő utánpótlás ahhoz, hogy a villanyszerelő és az erősáramú elektrotechnikus is heti három napot szentelhessen a rekreációnak.
A Momentum mindenesetre simán megvalósíthatónak tartja az ötletet, mert valami statisztikában azt olvasták, hogy Nyugat-Európában az átlagos munkaidő már most is „heti 32 óra”. Ami azonban természetesen nagyon nem azt jelenti, hogy a tanárok, az eladók vagy az utcaseprők négy napot dolgoznának:
a teljes munkaidős alkalmazottak átlag munkaideje valójában ott is 39,9 óra, csak viszonylag sokan dolgoznak (kevesebb pénzért) részmunkaidőben, lehúzva az átlagot. Ebből sikerülhetett a Momentum agytrösztjének szövegértésileg kihoznia a 100% bérrel járó egyetemes négynapos munkahetet.
Ettől függetlenül kétségkívül lehetne még javítani a hatékonyságon, sok helyen. Ehhez azonban első körben hasznos lenne, ha Donáth Anna tartózkodna az olyan mondatok posztolásától, miszerint „Az ember nem azért van a világon, hogy robotoljon, hanem hogy alkosson”. Az ugyanis, aki az önmegvalósítást gátló robotolásnak tekinti a társadalmilag hasznos fizetett munkáját, jó eséllyel 32 órában is kedvtelenül szöttyögne. Szemben azzal, aki akár a vécét is képes olyan lelkülettel pucolni, hogy „én most ebben a 6-8 órában szebbé és csillogóbbá teszem a világot”. Részemről simán beérném azzal, ha 2030-ra eljutnánk eddig a hozzáállásig.
Francesca Rivafinoli
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kiemelt képünkön Fekete-Győr András, a Momentum elnöke érkezik a Közös ellenzéki tüntetés a szabadságért, a korrupció ellen! címmel szervezett demonstrációra a II. kerületi Bem téren az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 62. évfordulóján, 2018. október 23-án. MTI/Máthé Zoltán
