Jankovics Marcell: Arany János Toldiját nagy kihívás volt animációs filmben feldolgozni
– Az ember tragédiája elkészülte után azt nyilatkozta, hogy több filmet már nem készít. Mégsem így lett, hiszen befejeződtek az Arany János Toldijából készült animációs filmjének munkálatai. Hogyan sikerült meggyőzni, hogy elvállalja a film rendezését? – Szokássá vált, hogy az idősebb művészek lenyilatkozzák, ez volt az utolsó alkotásuk, aztán mégis kötélnek állnak és meggyőzik őket még egy munkára. Hasonló történt velem is. Mikulás Ferenc, aki nem csak producerem, hanem régi jó barátom is, elmondta, hogy nem igazán van vállalkozó a készülőben lévő film rendezésére.
Eleinte hezitáltam, nem akartam elvállalni.
Egykori munkatársam, Gémes József, Daliás idők címmel a ’80-as évek elején készített egy olyan animációs filmet, amelybe a Toldi trilógiát egybesűrítette. Kiváló alkotás lett, úgy éreztem, hogy részemről nem lenne tisztességes, ha az ő különleges filmje után én is egy Toldi filmbe kezdenék.
A felkérés azonban elvetette bennem a magot, mely lassan ki is kelt és elfogadtam a felkérést.
– Régi munkatársai között említette Gémes Józsefet. Egy másik pályatársa, Richly Zsolt is dolgozott a most elkészülő Toldin.
– Igen, Richly Zsolt a János vitézben, a Fehérlófiában és az Ének a csodaszarvasról című filmjeimben dolgozott. Én meg az ő Háry Jánosában. Nagyon közeli barátom volt, most egy éve, hogy nincs velünk. Teljes mértékben kivette a részét ebből a filmből is. A Toldi készítése során fölülemelkedett a betegségén és szinte a haláláig dolgozott rajta. A vezető munkatársakból rajzoltattam meg a Toldi Miklóst kísérő tizenkét lovag vonásait:
az egyik belül Zsolt alakját örökíti meg. 
– Az Oscar-díjra jelölt Sisyphusát, a János vitéz után, a nehézségek „levezetéseként” rajzolta meg. Van hasonló érzése most, a Toldi befejezése kapcsán? – Nem, ez a film nem járt annyi gyötrelemmel. Habár itt is készítettem figuraterveket, képes forgatókönyvet, beállítási rajzokat, de már nem animáltam, így már nem volt annyira kimerítő munka, mint korábban.
Egy nagyon jó csapat készítette el a filmet, ami nagyon nagy könnyebbséget jelentett.
Korábban a filmkészítés bizonytalansága nagyon sok harcot jelentett a rendezőknek. Büszke vagyok a mostani csapatra, első helyen Csákovics Lajosra, aki kivitelező rendezőként oroszlánrészt vállalt ennek a filmnek a létrehozásában. Egy egész estés film mindig egy csapatmunka eredménye! Az elején mondtam is a fiataloknak, hogy ez nem az én filmem, ez a mi filmünk. Annyira ügyesek voltak, annyi mindent beletettek, hogy a végén már csak azt mondhattam: ez a ti filmetek!
– A Toldi mennyiben más, mint a korábbi rajzfilmjei? – Éppen az imént emlegetett barátom, Richly Zsolt mondogatta, hogy „Marci, te mindig ugyanazt a filmet csinálod!” Igaza volt, mintha az életutam filmjei egyek lennének, mindig csak a nézőpont és a megközelítés az, ami változik.
Egyes témák visszatérően megjelennek a filmjeimben, mint például a menekülés az üldözők elől.
Ott van ez a János vitézben, a Fehérlófiában, a Csodaszarvasban és természetesen a Toldiban is. Engem bizonyos témák vonzanak, azok köré tudok építeni, ehhez pedig megkeresem azt a stílust, ami a témához a legjobban illik. 
– A szakmában stílusvirtuóznak is tartják, hiszen minden rajzfilmjének a kinézete teljesen más. A Toldi vizuális világát hogyan fogalmazta meg? – A film kétféle stílusban készült el. Az alaptörténet Arany János realizmusát hordozza. Másképp hogyan is lehetne megjeleníteni azt, hogy „a boglyák hűvösében”? A magyar ember előtt – ha művelt és ismeri a korábbi életmódot – megjelennek bizonyos képek. A realista festő Mészöly Géza hasonló stílusban alkotott, mint kortársa, Arany János, bizonyos dolgok összenőttek, melyektől én sem akartam eltérni.
A történetnek azonban van egy olyan síkja, amikor azt látjuk, amit Arany János, Toldi Miklós és más szereplő gondol. Ezek a belső képek egy négyszögletes, gótikus képkeretben jelennek meg. Van egy 14. századi német képes könyv, a Manesse-kódex, mely arról nevezetes, hogy többnyire az uralkodók, a trubadúrok történeteit tartalmazza.
A kódex jellemzője, hogy valós életből vett jeleneteket ábrázol, melyeket stílusként átvettem.
Említenék egy példát: van egy jelenet, melyben Toldi György álmodozik a fürdőkádjában. Milyen is volt egy középkori fürdőkád? Ehhez hiába lapoznánk fel a Képes Krónikát – de a Manesse-kódex megmutatja, hogyan is nézett ki egy ilyen fafürdőkád, ahol ledér lányok fürdették az urat. 
– Mennyire volt nagy kihívás megalkotni a film kettős vizuális ábrázolását?
– Páratlan lehetőség, de egyben nagy kihívás is volt. Számomra nem a grafikai stílus a döntő, hanem hogy nekem mi jut arról az eszembe, mit tudok elmondani a képekben abból, amit Arany szóban, szóképekben fogalmazott meg. Sokan azt hihetik, hogy könnyű lehetett adaptálni Arany János Toldiját, hiszen rengeteg természeti kép van benne, melyeket „csak” meg kell rajzolni. Ez az első fejezetre valóban igaz, de a többire már nem. A szöveg nem sokat mond el arról, hogy milyen volt, illetve, hogy milyennek képzelte el Arany János a középkor világát. Így ezen a területen szabadon alkothattam, természetesen anélkül, hogy Arany János munkáját megsérteném.
A film más műfaj, ezért olyan elemeket, részleteket is beletettem, amiket Arany nem írt meg.
Mindezek nemcsak szórakoztatóak, hanem egyben jobban is értelmezik a művet. Említenék erre is egy másik példát. A hatodik énekben, amikor Miklós megöli a farkasokat, és hazamegy a mamájához, akkor van egy nagy szerelmes anya-fiú összeborulás. Ez nagyon szép, de egy dolgot rettenetesen hiányoltam belőle: hogy az anya nem foglalkozik azzal, hogy a gyerekének sebei vannak, tetőtől-talpig piszkos, éhes és szakadtak a ruhái! Ilyenkor egy anya természetesen rögtön megmosdatja és megeteti a fiát.
Az ilyen, meg nem írt eseményekkel a történet képileg jól gazdagítható.
– A film gördülékenysége miatt volt szükség ezekre a jelenetekre?
– Igen, mert a Toldi egy nagyon egyszerű és rövid történet, kevésszer gondolunk bele, hogy csupán hat nap leforgása alatt történik minden! Nincsenek benne olyan nagy események, mint a híres lovagi eposzokban, vagy éppen korunk fantasy-sorozataiban.
Arany írását nem szabad meghamisítani, de bizonyos esetekben érdemes volt kipótolni a cselekményt.
Toldi Miklóst minden illusztrátor harmincéves izompacsirtának rajzolta meg, holott egy tizennégy éves taknyos kölyök volt, akinek csoda volt a birtokában. Miklós nagy erejével kapcsolatban Arany utalásokat tett a bibliai Sámsonra, én meg tovább léptem ezen az úton, egy-egy olyan mozzanattal, ami ide is tökéletesen illett. 
– A most elkészülő film mennyiben segítheti a fiatalokat abban, hogy megismerjék Arany János Toldiját?
– A befogadásnak komoly nehézségei vannak, melyeket már Az ember tragédiájánál megtapasztalhattam. Egy magyar irodalom szakos hallgató egyszer azt mondta, hogy miért nem „lightosabb” a szöveg? Ettől aztán teljesen kiborultam… Madách nyelvezete nem olyan gördülékeny, mint Aranyé, de a Toldi értelmezésében is lesznek hasonló problémák. Számos idegen szó, kifejezés van, melyet a mai fiataloknak már meg kell magyarázni. A Toldi szómagyarázatai között szerepel a buzogány szó is, mely inkább az iskolák és a családok műveletlenségét mutatja, nem pedig azt, hogy Arany túlzottan régies szavakat használt volna…
Mindezek ellenére a Tragédiánál működtek a dolgok: ha a fiatalok megnézik a filmet, akkor akár le tudnak érettségizni belőle – legalábbis ami a cselekmény részét illeti. A Toldi rajzfilm is nagy segítség lehet az oktatásban.
Úgy gondoltam, hogy minden, amit egy film elvisel szövegben, azt benne kell hagyni Arany János szövegéből. Más dolog, hogy az egész szöveg nem fért bele. Akkor ez nem is egy film lett volna, hanem egy altató, amihez állóképek cserélődnek villámsebesen, amíg azt a színész végigmondja.
– Életműve Petőfi Sándor János vitézével indult, most pedig Arany János Toldijánál tartunk. Van az animációs tervek között olyan, amelyet nem sikerült megalkotnia, és hiányérzete van ettől?
– Nagyon sok, igen! Van egy jelmondatom:
ha mindazt megcsinálhattam volna, amit nem tudtam megcsinálni, akkor nem tudtam volna megcsinálni azt, amit megcsináltam.
Nincs két életem. Nem fért bele minden. Az animációval való kapcsolatom még nem egészen zárult le, Mikulás Ferenc rendkívül határozottan szeretné, hogy folytassuk a Magyar Népmesék sorozatot. Ott már nem rendeznék, képes forgatókönyveket sem rajzolnék, mivel nem szeretnék asztal fölé görnyedő munkában részt venni, de ötletgazdaként, tanácsadóként, lektorként szívesen részt vennék a megvalósításban. Egy ilyen típusú részvételről nem mondanék le – mert nem tudok elszakadni ettől a pályától.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Tóth Gábor, Vasárnap.hu
