Ebben a kultúrkörben nehéz elképzelni a nők akolitusi szolgálatát – Bolyky Miklós diakónus a Vasárnapnak
Arra a kérdésünkre, hogy mi változott az eddigi egyházi gyakorlathoz képest azzal, hogy mostantól ünnepélyes formában avatnak majd állandó lektori és akolitusi szolgálatra nőket, Bolyky Miklós úgy fogalmazott: „Eddig sem volt ismeretlen a nők jelenléte ezekben a szerepkörökben; például több helyen voltak női felolvasók a szentmiséken. A mostani döntés inkább amiatt elgondolkodtató, hogy a II. Vatikáni Zsinatot megelőzően az akolitátus és a lektorátus még az egyházi rendhez tartoztak. A zsinat ezeket kivette az ordo-ból, és meghagyta a püspök-pap-diakónus hármas egységét. Az akolitusi és a lektori szolgálatról továbbra is úgy gondolkodtak, hogy azok előkészítői ennek a hármas egységnek. Emiatt a kánonban is a férfi szolgálattevők kifejezés szerepel. Úgy gondolták, hogy az oltár szolgálata alapvetően a férfiaknak fenntartott terület.”
Az akolitus képzés munkacsoportjának korábbi tagja elmondta, hogy amíg úgy szemléljük ezeket az egyházi szolgálatokat, mint a papsághoz tartozó, megelőző fokozatokat, addig nehéz lenne elképzelnünk, hogy abban nők is részesülhessenek – hiszen az egyház pappá sem szentel nőket, immár kétezer éve. A férfiak papságának többféle magyarázata van (a hagyományon túlmenően). Az egyik, talán legérthetőbb ilyen magyarázat, hogy Krisztus sem hívott meg maga köré nőket, hogy apostolai legyenek – pedig ha ezt akarta volna, megtehette volna.
Bolyky Miklós arra is rámutatott azonban, hogy Jézus körül igenis voltak asszonyok, akik az apostolokétól különböző feladatot kaptak. Ugyanakkor a hetvenkét tanítvány között úgyszintén nem találunk nőket. A másik magyarázat pedig az, hogy a pap „in persona Christi”, azaz Krisztus személyében cselekszik és van jelen, mint az evangéliumi vőlegény, aki vágyik az ő menyasszonyára, az egyházra.
Az állandó diakónus felhívta rá a figyelmet, hogy
az egyház tanítása továbbra is az, hogy a férfi és a nő egyenrangú társai egymásnak. A női papságra viszont az egyház életében soha nem volt példa.
A szeretetszolgálatban voltak elkötelezett női személyek a hagyomány szerint, de ők nem voltak egyenlők a diakónusokkal – vagyis soha nem voltak részei a papságnak.
Ferenc pápa mostani átírása arra vonatkozik, hogy a korábbi kifejezést, amely csak a világi férfiakra volt érvényes, mostantól minden laikus személyre, férfira és nőre egyaránt értelmezi. Ehhez persze a többi feltételnek is teljesülnie kell. „Akik a püspöki kar által meghatározott életkorral és adottságokkal rendelkeznek, azokat az előírt liturgikus szertartással, tartós jelleggel fel lehet venni a lektori és akolitusi szolgálatra” – idézi a hivatalos rendelkezést Bolyky Miklós, aki felhívta a figyelmet a különbségtételre, miszerint ebben az esetben olyan személyekről van szó, akik nem részei az ordo-nak, és akiket a püspöki kar alkalmasnak talál erre a szolgálatra.
A diakónus rávilágított: jelenleg is vannak női lelkipásztori kisegítők, illetve katekéták (hitoktatók), ám ők egy bizonyos időre kapják a megbízatásukat, és nem egy állandó egyházi szolgálatra avatják fel őket. „Ferenc pápa mostani döntése nem tesz mást, mint a világban bizonyos helyeken már létező gyakorlatot kiterjeszti az egész világra érvényesen. Ez azt is magával vonja, hogy az akolitusok jelenlegi képzését át kell dolgozni a női szolgálattevőkre szabva. Az eddigi szemléletbe egy az egyben nem lesz beilleszthető a nők jelenléte” – tette hozzá Bolyky Miklós, aki szerint
ez a nyitás a nők irányában azért aggályos ebben a kultúrkörben, mert általa egy olyan, állandó jellegű megbízásban részesülnének, amelyre eddig úgy tekintettünk, mint a papságra felkészítő előkészületi képzésre.
A diakónus szerint emiatt tapasztalható a mostani rendelkezés körül félelem, aggály, vagy feszültség.
Az egyházi rend világiak számára is nyitott szolgálatai igen ősiek az egyház életében. A lektor a felolvasói szolgálatot látta el. Az evangéliumon kívül ő olvassa a szent szövegeket a liturgiában, amely nem csak a szentmisére szorítkozó feladat. Erre az egyház korábban külön avatott fel személyeket. A II. Vatikáni Zsinat kivette az ordo-ból, a papi rend fokozataiból ezt a szolgálatot is. Az akolitus pedig nem más, mint a fény hordozója, gyakorlatilag a gyertyavivő. Ám ezen túlmenően az oltárszolgálat során az is feladata, hogy az általa hordozott fénnyel mintegy a lényegre irányítsa a figyelmet.
Ferenc pápa megnyitja az utat a nők liturgikus szolgálata előtt
A II. Vatikáni Zsinat 55 éve befejeződött, de nem ért véget – Kiss Bertalan a Vasárnapnak
Kiemelt képünk forrása: vaciegyhazmegye.hu