Pride-háború – De hol van a másik sereg?
Jó pár éve már, hogy nagy elszántsággal kijárunk a pride felvonulás napján az utcára az Úr igéjét hirdetni. Több éve szervezünk ezekre a napokra felekezetközi keresztény rendezvényeket is.
Mielőtt még legyintene valaki, aláhúzzuk: folyamatosan kérdezzük Istentől, mi a dolgunk, Ő pedig mindig válaszol. Tehát nem önös szándékunk szerint járunk el, hanem az Úr kiküldöttei vagyunk – még ha elég nehéz is ezt elhinni manapság. Pár évvel ezelőtt nekünk is furcsa volt elhinni, hogy e kényes és bonyolult ügyben Isten egy egyszerű hívő házaspárt választ, akik ráadásul „senkik” – vagyis nem tartoznak (az Imádság Házán kívül) egyik keresztény egyházhoz sem. Az évek alatt kapott üzenetek, bizonyságok azonban eldöntötték – kis missziónk az Úrtól való.
Idén a Deák téri „Kiáltó Hang” rendezvényen végre elértük, hogy 7 felekezet képviselőiből olyan dicsőséges esemény formálódjon, amit Isten szervezett össze. A 300 fős „sokaság” azonban még mindig azt mutatta: nem övezi nagy érdeklődés a pride- és gender-szellemiség elleni harcot. Mintha ez a szellemi és lelki küzdelem még most is tabu lenne.
Mintha még mindig a közöny szelleme is uralná a keresztények szívét…
Sokszor gondolkoztunk azon, vajon minek tudható be ez a nagyfokú érdektelenség.
Talán újra és újra el kell magyarázni testvéreinknek, hogy óriási baj van? Talán nem érthető, hogy ez nem csak egy jelentéktelen kis felvonulásba torkolló szellem játszadozása a társadalommal?
Hogy a keresztény (és a normális, hagyományos) család elleni totális támadásról van szó?
Talán nem nem világos még, hogy egy csapásra minden erkölcsi, kapcsolati téma támadás alá kerül? Nem volt elég látványos a cirkusz idén a szivárványos zászlók tömeges kihelyezésével? Nem elég, hogy a pride ideológiáját oktató programok bombázzák az iskolai oktatást is? Hogy nyíltan a homoszexualitásra buzdít rengeteg sajtótermék, mozifilm, tévécsatorna – immár nálunk is?
Talán nem elég, hogy a genderideológia túlkapásaival, agresszív térnyerésével kapcsolatos hírek száma brutálisan megsokszorozódott? Hogy az ördög pusztító munkája ezen ideológián keresztül fizikai háborúk, természeti csapások, járványok, betegségek nélkül is hatékonyan fogást tud találni az emberen?
Kicsi gondolkozzunk el a fenti kérdéseken!
Most pedig nézzük, hol van a kereszténység! Hol vannak Isten munkatársai, harcostársai, amikor tort ül a pride?
Az Úr munkatársai itt élnek közöttünk, itt vannak lélekben és fizikai mivoltukban. Elhívottak e nemes feladatra: kegyelmet és gyógyítást hirdetők, igazságot szólók!
Hívő emberek között ki akarna erkölcsi káoszt, majd halált a jövőben? Nyilván senki. Nos, kedves testvéreink, ideje magunkba szállni!
Ki akar cselekedni is az Isten szerinti család védelmében, ki akar gyermekeinek boldog jövőt?
Ugye, elég sokan válaszolják: „Mi akarjuk, mi cselekednénk is a magunk módján!” Itt az idő, hogy egyenes utat készítsünk a pusztában!
Nagy hittel toborzót fújunk, ha tetszik: harci riadót, hiszen óriási szellemi háborúban vagyunk.
Jövőre ne hagyjuk magunkat, amikor újra felsorakozik Budapest utcáin is a megtévesztett emberek serege! Álljunk oda, vigyünk fényt az utcára, találkozzunk azon a napon, mint Isten kiküldött, bátor, de szerető szívű katonái, Isten fiai, akiknek megjelenését sóvárogva várja a teremtett világ!
Legyenek az utcán az Úr szent katonái – a békés, de az igazságot kimondó, kegyelmes katonák, akik megtérést és gyógyulást hirdetnek mindenkinek!
Mi folytatjuk szolgálatunkat, jövőre is szervezünk keresztény kiállást a pride napján.
Hívunk hát mindenkit már most, hogy csatlakozzon!
Körleveleket fogunk küldeni, ahogy eddig is, felekezetközi jelleggel – mert az egység kiemelten fontos – egyházakat fogunk megkeresni, személyes találkozókat kérünk egyházi vezetőktől, interjúkat adunk, keressük a támogató szíveket, ahogy eddig is.
Kérjük szépen, tájékozódjanak eddigi sajtómegjelenéseinkről, akár cikkek, akár Youtube-videók által (amíg le nem törlik őket!), vagy írjanak címünkre – kössünk szövetséget az Isten szerinti család védelméért, magáért a tiszta erkölcsért, az evangélium akadálytalan terjedéséért!
Reményteljes szívvel várjuk mindazokat, akik készek szövetségre lépni ebben a jelentős szolgálatban. Várjuk egyházaink felkent vezetőit, nyújtsanak kezet nekünk, segítsenek nekünk!
Várjuk a további személyes találkozók lehetőségét, hívjanak magukhoz, vagy jöjjenek hozzánk!
Legyen minden az Úr dicsőségére!
Testvéri üdvözlettel:
Vadász Edit és Vadász Sándor,
az Ádám-Éva Misszió alapítói
A témában olvasásra ajánljuk:
Egy erőszakos ideológia áldozata lesz az emberiség? A Vadász-házaspár a Vasárnapnak
