Kétszáz év súlyos terhe a Bem téren
A laktanya története egészen a Római korig nyúlik vissza, mikor is dalmáciai lovasok (számuk 500 főre tehető) állomásoztak a területen egy megerődített katonai táborban. Majdnem kétezer év szünet után, 1840-ben kap újra funkciót az addig mezőgazdasági terület: a bécsi kamarilla a Magyarországon állomásozó császári erők számára egy klasszicista stílusú gabonatároló raktárépületet tervezett felépíteni a területen.
Az építkezések 1842-re fejeződtek be, és attól kezdve a grandiózus építmény mint magtár és sütöde szolgálta a császári erőket. Az előtte álló Király teret (a Bem tér elődjét) is átnevezték: 1843-tól már a sokatmondó Élelem tér nevet viselte.
A hírhedt Hentzy császári generális, akinek nevéhez a klasszicista polgári Pest ágyúzása és pusztulása kötődik, egy ideig ebből a magtárból és sütödéből oldotta meg a Honvédség által ostromlott budai vár császári védőinek ellátását, ugyanakkor lőport, gyutacsot és fegyvereket is tárolt az épületben, mindaddig, amíg a magyar csapatok el nem foglalták. A katonai magtárat és pékséget a kiegyezés után végleg hadianyagraktárrá alakították át.
Ezt követően 1897-ben Benedicty József tervei alapján a klasszicista magtárépület Pálffy téri (későbbi Bem tér) épületrészét egy két és háromemeletes eklektikus kaszárnyává építették át. Ugyanakkor meghagyták eredeti formájában a magtár hátsó szárnyát, ahol a legénységi szállást alakították ki. A Gróf Radetzky-laktanyába a 7. és 14. számú utászzászlóaljak költöztek be a várbeli Nándor-laktanyából.
Az elkészült kaszárnyát a cseh származású császári tábornokról, Joseph Wenzel Radetzky grófról nevezték el, akit sokan Johann Strauss híres indulójának névadójaként ismernek. Radetzky gróf rászolgált arra, hogy róla nevezzék el a bécsi újévi koncertek elmaradhatatlan indulóját: végigharcolta a napóleoni háborúkat, amiért többször is magas kitüntetésekben részesítette őt az udvar.
A bécsi kongresszus után az itáliai hadszíntérre vezényelték, ahol az itáliai császári erők főparancsnokává nevezték ki. Az 1848-49-es olasz felkelések leveréséért az akkor 82 éves tábornok megkapta a Habsburg-ház legmagasabb elismerésének számító Aranygyapjas rendet.
Radetzky tábornok – aki a városi legendákkal ellentétben nem vett részt a magyar forradalom és szabadságharc leverésében – 1857-ben, 72 év szolgálattal a háta mögött, 46 kitüntetés birtokosaként vonult nyugdíjba. 
A Radetzky-laktanya az első világháború idején hadikórházként üzemelt, ahol az akkori idők ünnepelt primadonnája, Fedák Sári is ápolónőként szolgált, gondozta a frontról hazatért sebesült honvédeket. A történelemkönyvek által csak tanácsköztársaságnak nevezett 1919-es vörös rémuralom idején az immár Petőfi kaszárnyának átkeresztelt épületbe a Vöröshadsereg utász, motorcsónakos, illetve folyamaknász egységeit helyezték el. A Tanácskormány bukása után a Nemzeti Hadsereg vonult be a régi-új nevű Radetzky-laktanyába – a budai polgárok hatalmas üdvrivalgása közepette. Itt börtönözték be a vörös uralom alatt elkövetett gyilkosságokkal összefüggésbe hozható 300 kommunista agitátort is. Az elfogott kommunista elemeket pár hónap után sértetlenül elengedték, mivel a Horthy-rendszerben bevált rendőri taktika volt, hogy a letartóztatott gyanús személyeket szabadon engedték, hogy elvezessék a hatóságokat a „nagyobb vadakhoz”. 
1921-ben a laktanyában tűzvész pusztított, melynek következtében tíz tűzoltó életét vesztette. Az 1944 március 19-ei német megszálláskor a laktanyát a Gestapo kisajátította, hogy itt gyűjtse össze azokat a Magyarországon tevékenykedő lengyeleket, akik Magyarország és Lengyelország, valamint a szövetségesek közti titkos tárgyalásokat futárként segítették. 1944 október 20-ától a nyilasokhoz tartozó Halálfejes Légió hungarista harccsoport központja lett, amelyet Dr. Pilisi Ney Károly ügyvéd, SS őrnagy szervezett meg a Waffen SS keretein belül.
A Ney-csoportként elhíresült társaság brutális kegyetlenséggel kínozta meg a zsidókat és a zsidómentésben részt vevő személyeket, köztük Raoul Wallenberg svéd diplomatát és Salkaházi Sára nővért is.
1944 decembere és januárja között a Ney-csoport tagjai több mint hatvan fogvatartottat végeztek ki brutális kegyetlenséggel a kaszárnya udvarán. Az átvonuló front következtében a kaszárnya épülete több belövést is kapott, a tetőzete is szinte teljesen megsemmisült. 
A háborút követően rohamtempóban épült újjá a laktanya, amelyet ezúttal Görgey Artúrról neveztek el. Az 1947-es elcsalt választások után a kommunista vezetés az Államvédelmi Hatóság (pestiesen ÁVÓ) egyik karhatalmi ezredét szállásolta el a Bem téri épületben.
A Bem tér az 1956-os forradalom egyik kiindulópontja volt: az egykori Radetzky-laktanyára felhelyezett hatalmas vörös csillagot – mint a kommunista elnyomás gyűlölt jelképét – verték le legelőször az országban, és itt vágták ki első alkalommal a nemzeti zászló közepén élősködő Rákosi-címert.
A forradalom és szabadságharc leverését követően a kommunista hatalom vasökle, a Munkásőrség költözött a sokat látott épületbe – amely az 1989-es rendszerváltást követően újra visszakapta eredeti nevét, és egészen 2006-ig az Antall József vezette Magyar Demokrata Fórum központjaként működött. 
A laktanya 1897-as átadása óta csak a második világháborút követően esett át nagyszabásúnak mondható felújításon. A háborút követő 75 évben csupán a neve és lakói változtak, igazi gazdája soha nem volt – így napjainkra kritikus állapotba került. 2016-ban aztán megvásárolta egy ingatlanbefektető cég, amely irodaházat képzelt el a laktanya épületegyüttesében. Kétségtelen, hogy új funkció és befektető nélkül talán pár év múlva visszafordíthatatlan folyamatok indulnának el a műemlék épületben – de törekedni kell arra, hogy minél több eredeti elem maradjon meg, hogy unokáink is láthassák.
Fecske Gábor László
