Kisvárosi közmunkásból vállalkozó a válság idején
– Mivel foglalkoztál korábban? Miért épp most vágsz bele valami újba?
– Hogyan lettem kisvárosi közmunkásból budapesti vállalkozó? Számtalanszor megkaptam ezt a kérdést az elmúlt időszakban. Négy éve költöztem Budapestre, szociális területen dolgoztam, és képzésekkel is foglalkoztam. Arra jutottam, hogy nem ez az én utam, közelebb áll hozzám a természet és a finomságok. Gondolkodtunk rajta egy kicsit, és arra jutottunk, hogy ami jó – és nem mellesleg megfizethető – az válság idején is jó, s a közmondás is úgy tartja: aki mer, az nyer. Mi pedig merünk és bízunk.
Tavaly szeptemberben találkoztam egy pályázati felhívással, mely saját vállalkozás indítására buzdított. Úgy éreztem, hogy ez a jel nekem szól. A pályázat egy három hetes intenzív képzésen betekintést engedett a vállalkozói életbe, valamint folyamatosan fejlesztem magam, például tréningeken veszek részt. Ez még kulisszatitok, de hamarosan egy teljesen más témában indítom el a második vállalkozásomat.
– Honnan van bátorságod hozzá, mi ad erőt most, a válság idején?
– A legtöbben szerencsére pozitívan fogadták az ötletünket. Minden visszajelzést örömmel veszünk, de a legfontosabb, hogy mi hiszünk abban, amit csinálunk. Persze nem utolsó dolog, ha az ember bátor, de úgy gondolom, hogy elsősorban egy jó ötlet kell és elhatározás. Tudom, hogy képesek vagyunk rá, kitűztük a célt, és hiszek benne, hogy elérjük.
A hitemből és a családomból merítek nagyon sokat.
A jelenlegi helyzetben különösen nagy szükség van arra, hogy mindenki ott segítsen, ahol csak tud. Mi úgy tudunk segíteni, hogy házhoz visszük a piacot az embereknek. A legjobb, ha mindenki otthon marad, mi pedig intézzük a többit.
– Azt írod az oldalon, hogy „mindenkihez elérhető közelségbe hozzuk a magyar gazdák és kistermelők csodálatos, prémium minőségű portékáit”. Honnan jött az ötlet? Épp a napokban hívta fel a figyelmet Nagy István agrárminiszter arra, hogy a piacok nyitva maradnak, és a magyar termék eladható. Mintha még nagyobbra nyitnád a piacot…
– Egy szabolcsi ökogazdálkodásban készült sárgabaracklekvár adta az ihletett. Annyira finom volt, hogy azt kerestem mindenhol, és alig tudtam hozzájutni az újabb „dózishoz”. Így indult minden, magától. Felkerestük a magyar termelőket, elmentünk hozzájuk, megkóstoltuk, amiket kínálnak, és a legjobbakat válogattuk ki. Egyébként is szeretem a piacot, mi is sokat járunk oda, az asztalok mindkét oldalán voltunk már megannyiszor, de a kialakult helyzet azt hozta magával, hogy máshová helyeztük a fókuszt.
Most az a legfontosabb, hogy mindenki otthon maradjon. Ez ránk is vonatkozik, de nem akartuk a vásárlókat megfosztani azoktól a termékektől, amiket már ismernek és szeretnek, így érintésmentesen mi személyesen szállítjuk ki a termékeket Budapesten, ezzel azt is sugallva, hogy picit személyesebb kapcsolatot is ki tudunk alakítani a Kence Futár vásárlóival.
A termékek jelentős része az ország különböző pontjairól érkezik. Nem a közelség volt a fő szempont, hanem a minőség. Fő profilunk a színezék- és adalékmentes élelmiszerek, és úgy látom, hogy ez fontos a vásárlóknak. Minden szempontból az egészség, a tudatosság volt a stratégia. Mivel a kencéket mi magunk kutattuk fel, így csak olyan termékek jöhettek szóba, amiket mi is szívesen fogyasztunk. Úgy látjuk, hogy sok olyan remek magyar termék van a piacon, mely sokszor csak a gyártó környékén érhető el. Ezek a termékek megérdemlik, hogy országos szinten mindenki megismerje őket.
– Mi volt a legnehezebb az indulásban?
– A várakozás, a bizonytalanság és a türelem, talán ez volt az én keresztem, mert ezekkel eléggé hadilábon álltam. Mindig az volt bennem, hogy add meg, Uram, de tüstént, majd lassan megtanultam, hogy ember tervez, Isten végez. Korábban sosem értettem, hogy ez miről szól, viszont mára már megtanultam.
Dobrai Zoltán
