Bara Margit tekintete: Tíz éve ment el a magyar mozi tragikus sorsú királynője

Bara Margit, az 1950-es és 1960-as évek egyik legnagyobb magyar filmcsillaga pontosan tíz évvel ezelőtt, 2016. október 25-én hunyt el. A kolozsvári születésű, Kossuth- és Balázs Béla-díjas színésznő alig bő egy évtized alatt huszonhat filmben nyújtott felejthetetlen alakítást – köztük a Bakaruhában és a Ház a sziklák alatt című remekművekben –, ám tündöklő karrierjét 1964-ben egy alaptalan, koholt politikai rágalomhadjárat méltatlanul kettétörte. Az ünnepelt művész, aki később Gyarmati Dezső olimpiai bajnok oldalán talált boldogságot és a családjának élt, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Bara Margit Éva néven született Kolozsváron 1928. június 21-én kétnyelvű család gyermekeként, apja bőrgyári munkás, édesanyja tősgyökeres gyergyóremetei székely volt. Középiskolás korában – anyja ellenállásával dacolva – statisztának jelentkezett a Kolozsvári Magyar Színházba, ahol 1945-től tíz éven át játszott. Minden műfajban kipróbálta magát, sok „vonalas” darabban is fel kellett lépnie, de kapott klasszikus szerepeket is. Egy évet járt a kolozsvári Színiakadémiára, de nem követte az intézményt Marosvásárhelyre.

Kolozsváron ismerte meg első férjét, a színész Halász Gézát, aki államközi szerződéssel játszott ott. Vele települt át Magyarországra 1955-ben. Az ismeretlen színésznőt már érkezése napján próbafelvételre hívták, ahol Ranódy László neki adta a Szakadék női főszerepét. Bő egy évtized alatt huszonhat filmben játszott, többnyire főszerepet, az országos népszerűséget második filmje, a Fehér Imre rendezte, 1957-ben bemutatott Bakaruhában hozta meg számára. A cselédlányt alakította, aki igaz szerelmet remél, de csak egy unatkozó úri fiú (Darvas Iván) szeretőjévé válik. A film, amely elsősorban a két főszereplő játékénak köszönhetően emlékezetes, bekerült a legjobb magyar filmeket összegyűjtő 1968-as listába, a „Budapesti Tizenkettőbe” is. Bara Margit további számos nagysikerű filmben is (Ház a sziklák alatt, Szegény gazdagok, Hideg napok) tragikus női sorsokat jelenített meg.

1955-től az egykori Petőfi Színház társulatában lépett fel. Kiváló szerepeket kapott, miközben házassága tragikus véget ért: az ital rabjává vált férje önkezével vetett véget életének. 1957-ben átkerült a Nemzeti Színházba, ahol rövidesen eljátszhatta egyik jelentős színpadi sikerét, Lizát az Élő holttest című Tolsztoj-Piscator-darabban.

A csúcson volt, amikor 1964-ben nevét belekeverték egy zavaros ügybe: az egész városban elterjedt az üzletember Onódy Lajos által szervezett orgiákról szóló pletyka, és alaptalanul, koholt vádak alapján azt terjesztették róla, hogy az orgiákon a kommunista felső pártvezetés tagjait szórakoztatta, holott nem is ismerte Onódy Lajost, és semmilyen köze nem volt a botrányhoz. Az utcán utána kiabáltak, obszcén telefonokat, gyalázkodó névtelen leveleket kapott. Hiába próbált védekezni a rágalmak ellen, a Nemzetiből az utcára tették, a kollégák, barátok elfordultak tőle, pályafutása harminchat évesen derékba tört. (Az 1960-as évek legnagyobb elhallgatott botrányát Odze György 2017-ben megjelent, Sorstöröttek – Onódy Lajos és Bara Margit története című könyve dolgozta fel.)

A színésznőt 1966-ban ugyan szerződtette a József Attila Színház, de alkatához nem illő szerepeket osztottak rá, a kritika is lesújtó volt. 1967-ben még megkapta a Balázs Béla-díjat. Utolsó hazai filmszerepét 1969-ben játszotta az Imposztorokban. Ebben a légkörben megváltással ért fel számára, amikor második férjével, az olimpiai bajnok vízilabdázó, ekkor már edzőként dolgozó Gyarmati Dezsővel és kislányukkal, Eszterrel 1970-ben Kolumbiába utazhatott, ahol Gyarmati az ottani válogatottat irányította.

Hazatérésük után Bara Margit a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) kapott még egy filmszerepet (a filmet itthon be sem mutatták), a színpadtól 1978-ban vonult végleg vissza. Bár később több szerepajánlattal is megkeresték, egyiket sem érezte visszautasíthatatlannak – a családjának élt. Férje 2013-ban hunyt el, unokái, Szilágyi Liliána és Szilágyi Gerda válogatott úszók voltak.

Bara Margitot 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, és ami korábban elmaradt, 2002-ben megtörtént, átvehette a legmagasabb művészeti elismerést, a Kossuth-díjat, amelyet kimagaslóan tehetséges színészi és filmművészi tevékenységéért, felejthetetlen, mélyen átélt és érzékenységtől sugárzó szerepformálásaiért, művészi életútja elismeréseként ítéltek oda neki. 2011-ben életműdíjjal ismerték el a 42. Magyar Filmszemlén. 2012-ben Budapest díszpolgára lett.

Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. október 25-én halt meg, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Életéről 2008-ban jelent meg kötet Bara Margit tekintete. Csodálatos könnycsepp címmel Kocsis L. Mihály tollából. Idén tavasszal a budapesti Nemzeti Színházban kiállítást rendeztek, amely a kommunista diktatúra idején politikai okokból üldözött művészeknek – köztük Bara Margitnak – állított emléket.

Vezetőkép: Bara Margit színművésznő Inge szerepében a Katona József Színház, Leon Kruczkowski: A szabadság első napja című drámájában 1960-ban. Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal